FlatOut 4: Total Insanity - teszt

A kétezres évek elején hatalmas piaca volt az árkád autóversenyzős játékoknak, hála az akkoriban még oly népszerű játékbarlangoknak. A BugBear 2004-ben egy őrült száguldozással próbált meg nyomot hagyni bennünk, játékosokban - a játékot Flatoutnak hívták.

Nem egyszer tévesztettük össze a Fallout játéksorozattal még az idők kezdetén néhány baráti beszélgetés alkalmával. Ez lényegtelen, ugyanis a Flatout sikeresen hagyott nyomot a már-már kegyetlenül pörgős roncsderbi versenyzős játékkal. Bevallom, én nem játszottam a széria minden egyes részével és emlékeimben a 2. játék maradt meg a legerőteljesebben, így ehhez tudok viszonyítani, ami talán szerencsés is, hiszen a 3. felvonás valami gyalázatosra sikeredett.

Hagyjuk is a múltat, lévén szőnyeg alatt is, de megjelent a negyedik számozott epizód, aminek alcíme is sejteti, hogy a játék során nem marad makulátlan kasznival egy sofőr verdája se.

Egy szóval tudom jellemezni az egész hóbelebancot: működik... és ez minden a következőkben felmerülő negatív tényt képes megváltoztatni.

A belépés után már elkap minket a remekbeszabott hangulat, majd kiválasztjuk ajánlott módon a karrier módot. Az első versenyünk startja közben realizálódik bennünk, hogy basszus, ez a játék eléggé csúnyácska. Miután elkezdünk kormányozni megkérdezzük magunktól, hogy mi a francért olyan az irányítás, mintha valami konzervautót kéne ellavíroznunk a különböző terepeken? Mit is mondtam pár sorral korábban? Működik. Hiába idézi a 2008-as éveket a program minden kontúrja, működik, hiszen senki nem arra fog figyelni, hogy milyenek az effektek, vagy a mellettünk elsuhanó fák levelei. Hiába nem lehet irányítani a bestiákat, a fenébe is ez adja a játék esszenciáját.

Persze versenyekből sincs sok és néha irgalmatlan monotonná válnak a pályák, de mégis képes meglepni bennünket egy-egy futam alkalmával a játék. Egyszerűen csak úgy kell leülni elé, hogy egy végtelenül könnyed, mégis adrenalint pumpáló száguldozást fogunk kapni. Nem többet, nem kevesebbet.

A futamok sikeres befejezése után lehetőségünk adódik új roncsok és sportautók beszérzéséére felszerelésére és megnyitván a különböző játékmódokat, azokat újrajátszhatjuk egyedül vagy többedmagunkkal a multiplayer szekcióban.

Ha már játékmódok, visszaköszön az roncsderbi aréna, aztán a játék egyik legszórakoztatóbb parti része, amikor különböző feladatokat kell teljesítenünk a szélvédőn kirepülő szabadesésben lévő karakter irányításával. Itt gyorsan beszúrom a kedvenc power up futamjaimat, hiszen ezek nagyon sokat dobnak az egyszínű versenyek közepette - ebben ugyanis lehetőségünk van bombával megdobálni a másik autóját, vagy egyéb nem finomkodó akciógombokkal ellehetetleníteni az ellent.

A zenék és hangok épp úgy, mint minden más, működik, nem kell hollywoodi minőségre számítani, de kinyomni se fogjuk a hangsávot. Számomra a Flatout 4 a munka utáni gyors feltöltődést és pihenést jelenti és így az üdülőszezon előtt másra nem is vágyom jobban. Aki hasonló élményre vágyik, az nyugodtan tegyen egy próbát a Kylotonn új autós őrületével.