Játékkritikák
"...amennyire a főellenségekkel való küzdelem teszteli az ember türelmét, ingerküszöbét, és nyugalmát, a köztük lévő, lopakodással tarkított részek azonban lehetővé teszik a saját ütemben való haladást, e két véglet szinkronizálása pedig mesteri szinten zajlik. A kihívó jellegből adódó feszültség páratlan hatást gyakorol a játékosokra, több tíz órányi türelmüket pedig hangsúlyos történetével jutalmazza a játék."
A már jól ismert „szépség és szörnyeteg” képlet évek óta alapját képezik a szériának, és meg kell, hogy mondjuk, a Battlefield V sem kivétel ez alól, mi több, rá is tesz még egy lapáttal. A játék rettenetesen közel enged a háború okozta borzalmakhoz, mindezt azonban káprázatos animációkban képes tálalni.
A második rész a sorozatban… Megmondom őszintén, nem is hallottam hírét, hogy folytatódik, először nehezen is álltam neki, ám végül nembántam meg. Ha az elején, röviden-tömören, pár szóval kellene jellemeznem, a Hotline: Miami és a Hitman széria szerelemgyermekeként írnám le, ám e hihetetlenül alacsony színvonalat tükröző külső mögött egy szinte művészi szintre emelt sorozatgyilkos árkád játék csücsül.
