Kritikák
Miután a Horda és az Alliance szövetsége két vállra fektette a Legiont, kiújulnak köztük az ellentétek – ezzel pedig el is érkeztünk a World of Warcraft legújabb kiegészítőjéhez. Kétségtelen, hogy az alapsztori tekintetében a Blizzard nem erőltette meg magát túlzottan, de tíz esztendő után nehéz újat mutatni.
Ha jobban szemügyre vennéd, az összképet, a legjobb, ha visszatérsz a gyökerekhez. Eme gondolkodásmódot gyakorolta az utóbbi időben a Ubisoft is, legalábbis ami az Assassin’s Creed franchise-ot illeti. Az ősi Egyiptomba lépve tárul elénk e fényesebb jövő egy új ütemben, játékmenetben, és méretben.
A DLC-ben új helyszínen, új küldetésekkel, és szereplőkkel folytatódik a sztori. Megérkezett a Destiny 2 első kiegészítője, amely egy új játszható bolygót, featureöket és kihívásokat kíván nyújtani. Sajnos hasonló szituációval volt dolgunk, mint az alapjátéknál. A tartalom, minőségét tekintve tartja a Bungie színvonalat, viszont iszonyúan kevés, sok játékban az ilyen kaliberű kiegészítéseket már-már content patchekbe teszik.
Ha csak egy pozitívumot lehetne kiemelni a játékból, az valószínűleg az lenne, hogy a Csillagok háborújának univerzumában vagyunk. A 2015-ös multiplayer-központú projekt folytatása is amolyan greatest hits–jellegűre sikerült, mely bár sokkal szélesebb körű tartalommal bír, és egy fantasztikus kampányt is tartalmaz, összességében nem mutat különösebb hajlamot a progresszió felé.
A Wolfenstein szériáról elmondható, hogy igazi túlélő. A mára 11 részt megélt sorozat nagyrészt felejthető, közepes kalandokat kínált nekünk az elmúlt 36 évben (igen, az első rész 1981-es, mindblown), viszont mindig sikerült beékelniük egy-két felejthetetlen, akár formabontónak is nevezhető epizódot, ami sikeresen beírta magát a videójáték történelembe.
