Super Mario Bros. Wonder – teszt

Az évek során valahogy kialakult a játékosokban a Mario játékok kapcsán az, hogy a 3D-s részek jelentik a nagy mérföldköveket, míg a közte kiadott 2D-s részek vagy felújítások vagy egyszerűbb (de persze minőségi) alkotások. Nem tudom, hogy ez eljutott e a Nintendo vezetőségéhez, vagy csak "véletlen" készítették el az elmúlt évek legjobb Mario játékát, de az biztos, hogy a Super Mario Bros. Wonder évekig ott lesz, mint megúgrandó léc.
Ezúttal a címadó Wonder-effektek a Super Mario Galaxy planetoidjaihoz hasonlítható, és hála a Mario játékok könnyed történetvezetésének, nem is kell túlbonyolítani a miértjét, cserébe ismét végtelen lehetőséget ad a pályatervezők kezébe, hogy furábbnál furább játékmeneti elemeket csempésszenek a játékba. Az eredmény ismét egy olyan játék, amely csordultig van kellemes kis meglepetésekkel.

Mint említettem, a sorozat korábbi részeihez hasonlóan most sem a történet miatt fogunk a képernyők előtt ragadni. Kifejezetten sok karakter tiszteletét teszi, a legtöbbje irányítható is (bár külsőt leszámítva a különbség közöttük csekély). Úti céljuk a Virág Királyság, de Bowser ismét megelőzi őket, ellopja a királyság erejét, és egy, nos, óriási kastéllyá változik.
Nem vicc, Bowser egy kastély a Wonderben, de a beszélő virágok után ez már nem is fog annyira váratlanul érni minket. A lényeg ezúttal a Csodamagok összegyűjtése lesz, hisz csak velük lehet megállítani Bowser-kastélyt és megmenteni a Virágok Királyságát.
A Csodamagok megtalálásához hat tematikus világot kell majd bejárnunk, és fokozatosan az őket összekötő nulladik világot. Szigorúan nézve a helyszínek tekintetében nincs semmi forradalmi, hisz van vízi világ, sivatag vagy épp dzsungel, de az új grafikai stílus aprólékossága teljesen új és friss élményt nyújt, és a pályákon elrejtett második csodavirágról még nem is beszéltem. Mivel mindegyik más és más tulajdonsággal rendelkezik, elég annyit írnom, hogy az eddigiekhez képest is vadabb LSD-trip kíséri őket vizuálisan és játékmenetileg is.

A maroknyi új power-up remekül illeszkedik a Mario-kánonba. A legnagyobb hírverést az Elefánt forma kapta, amely Mariót és barátait óriás méretűvé teszi, és extra erőt ad nekik, valamint azt a képességet, hogy az ormányukkal vizet gyűjtsenek és permetezzenek. A Buborék csapdába ejti az ellenséget, de kapcsolókat is aktiválhat vagy épp ugródeszkaként használhatjuk, ha jól időzítünk. A Fúróval pedig ellenségek mögé vagy nehezen elérhető tárgyak közelébe juthatunk a föld alá bújva.
Mint írtam Mario szereplőinek széles skálája képviselteti magát és játszható, így Mario, Luigi, Peach, Daisy, Yellow vagy Blue Toad, Toadette, több Yoshi és Nabbit bőrébe bújhatunk. Viszont az egyetlen két karakter, aki eltér a többitől azok a Yoshik és Nabbitok sebezhetetlenségükkel, így remek indulópont a fiatalabb korosztály számára, azonban hátrányuk, hogy nem tudnak formát váltani. Mario többi barátja is nélkülözi az eddig megszokott képességeket, így Luigi magasabb ugrása vagy Peach lebegése helyett alapjáraton mindenki csak egy "átszínezett" Mario, ez vélhetően az erős co-op elemek miatt lett így.
Ha viszont mindenképp testre szeretnénk szabni karakterünket, akkor segítségünkre sietnek a kitűzők, amiket a játék során fogunk összegyűjteni és különböző képességekkel rendelkeznek, és mi döntjük el, hogy melyiket visszük magunkkal a pálya elején. Van falon ugrás, gyorsabb úszás vagy lebegés. Ezek egyike sem kell a pályák teljesítéséhez, viszont, ha jól választunk nagyban megkönnyítjük az életünket egy-egy szakaszon.

Mint említettem a játék rendelkezik egy erős co-op elemmel, így akár négy játékos is játszhat együtt, a kanapén vagy online. Minden játékos választhat magának egy karaktert a felsoroltak közül, viszont helyi co-op esetén a választott kitűző mindenki számára kötelező lesz, míg online mindenki szabadon választhat.
A Super Mario Bros. Wonder online többjátékos része remekül átgondolt. Csatlakozhatunk egy lobbihoz, és együtt játszhatunk végig szakaszokat, de akár párhuzamosan is haladhatunk két különböző pályán. Ha ugyanahhoz a szakaszhoz csatlakozunk, együtt oldhatjuk meg a feladatait, vagy egy speedrun-szerű versenyt is indíthatunk, hogy elsőként teljesítsük a pályát.
De a legjobb újítás, amit online kapcsolattal, de egyjátékos módban játszók is élvezhetnek, azok a "karakterplakátok", amiket gyűjtögethetünk is a lila játékbeli érmék által. Egy ilyen plakátot szinte bárhol lerakhatunk, hogy utána mások játékában tűnjön fel, akár egy Souls cím esetén. Hisz rejtett titkokra lehet rámutatni vele, vagy egyszerűen csak segítséget biztosíthatunk a többi játékosnak. Ha ugyanis meghalunk egy szakaszban, szellemmé változunk, és egy közeli plakát megérintésével visszatérhetünk - ugyanúgy, ahogy a co-opban is megtehetjük ezt egy másik játékos megérintésével. Ezért érdemes a plakátokat hasznos helyeken hagyni, és minden egyes alkalommal, amikor megérintik őket, szívpontokat kapunk, ezzel követve, mennyire is voltunk segítőkészek, ezzel a Death Stranding szociális lehetőségeire hajazva.

A grafikát már futólag említettem, de most kicsit részletesebben is kitérnék rá, mert bár esztétikailag nagyrészt megegyezik a New Super Mario Bros. stílusával, a Wonder rengeteg apró módosítást végzett a friss élmény eléréséhez. Sokkal bátrabban használ csillogó, szikrázó effekteket, különösen, amikor a Csodavirág aktiválódik.
A környezetek viszont csak egy része a sikernek, hisz minden egyes játszható karakter sokkal kifejezőbb, mint eddig. A mozgás és az arckifejezések élettel téliek, de az olyan apróságok is, minthogy Mario kalapja leesik, amikor belesétál egy csőbe, és a képernyőátmenet előtt odakap, hogy megragadja azt olyan részlet, ami nem feltétlen hiányzik, de amikor ott van meg elismerően csettintünk.
Azt rég tudjuk, hogy a grafikai komplexitás nem a Switch erőssége, de nem is kell, hogy az legyen, ha a látványterv ennyire szemet gyönyörködtető. Egy Mario-játékban nincs szükség fotórealizmusra, és a rajzfilmes megjelenéstől való eltávolodás valójában csak ártana neki. A Super Mario Bros. Wonder színes, változatos és pompásan animált és ezek a szempontok segítenek a játékban, miközben zökkenőmentesen fut az öregedő konzolon.

Megjelenések terén elmúlt évek egyik legerősebbike az idei, a jelenlegi generáció végre sorra ontja magából a játékokat és a PC-s címek sem maradnak el, ennek ellenére egy több mint hat éve is öregen született hibrid konzol is labdába tud még rúgni, és a csodához nem kell más, mint egy kis odafigyelés és varázslat. Annak ellenére, hogy az átlagnál kicsit rövidebb kalandot kaptunk ezúttal, ami talán az egyetlen igazi negatívuma a játéknak, biztosan rengeteg örömet fog okozni kicsiknek és nagyoknak egyaránt.