Tom Clancy's The Division - teszt

Egy ennyire felhypeolt játéknál, mint a Tom Clancy-féle Division, mindig fennáll annak a veszélye, hogy csalódást okoz a rajongóknak, akik nyálcsorgatva várják, hogy végre rákattinthassanak az install gombra. A Ubisoft egy másik címe, a Watch Dogs is így járt: nagy hűhó semmiért, mert hiába a jó marketing, ha a szoftver maga aztán nem tud felérni az elvárásokhoz. Szerencsére mostani alanyunk azt kell, hogy mondjam, nem véletlenül volt annyira beharangozva.

A Division szép, a Division jó, forever alone gamereknek nem való. Ez nagyjából össze is foglalja azt az élményt, amire számíthattok. Lehet, hogy furcsának tűnik, de elsőként a grafikáról szeretnék beszélni. Tudom, most sokan azt gondoljátok, hogy nem ez a legfontosabb komponense egy videojátéknak, és teljesen igazatok is van, de anno, mikor bemutatták az E3-on a Divisiont még 2013-ban, talán erről jegyeztétek meg a legtöbben. És igen, valóban gyönyörű. A fények, a hó, a karácsonyi díszítés és a részletesség, amivel a kihalt New York ábrázolva van, a leglenyűgözőbb online játékvilág, amit valaha láttam. Megadja a borongós alaphangulatot, ami kell is, mert a sztori nem a legvidámabb. Hiába végzi el a dolgát a kutya az utcán, valószínűleg ez a legviccesebb, legkevésbé depresszív dolog, amivel találkozni fogsz a végigjátszás során.

A világot egy súlyos és halálos betegség terjedése rázta meg. Az utcák elhagyatottak, mindenhol virágzik a bűnözés és a szegénység. Az egykor élettel teli, ragyogó New York mára ködös, lehangoló lett és nagyrészt patkányok lakják. Egy titkos szervezet, a Division feladata, hogy rendet tegyen a káoszban és segítse a kiszolgáltatott embereket. Ez nagyrészt nem megy máshogy, csak pár fej szétloccsantásával. Nem túl komplikált történet, de olyan szinten átjön ez a reménytelen, világvégi feeling a képernyőn, hogy azért mindenképp hatalmas elismerés jár a készítőknek. Poszt-apokaliptikus pacsi! Mindehhez hozzájön a szomorkás, fülbemászó zene és a Division frissen, savanykásan-kesernyésen, de mégis élvezetesen tálalva.

De mi a helyzet a játékmenettel? TPS, MMO és RPG elemeket ötvöz és jól el lett találva. Loot, grind, haverok, bossok, van itt minden, ami kell. A talent, illetve skill rendszer nagy kedvencem, hiszen gyakorlatilag főhadiszállásunk fejlesztésével érhetőek el a perkek, újabb képességek. Például, ha olyan questeket csinálsz, ami a „mini kórházad” javára fordítható pontokkal szolgál, kapsz egy jobb healelő, support kvalitást. Ugyanígy működik a dolog mondjuk a tech részlegnél is. Szerintem ez kifejezetten ötletes, nem szokványos és jól illeszkedik a világba. A fegyvereket mindenféle kiegészítővel felszerelhetjük, feljavíthatjuk, illetve craftolásra is van lehetőség. Egy szóval eléggé testre szabható a karakterünk, legalábbis játékstílusunkhoz mérten. A külsejét tekintve már más a helyzet. Sajnos csak pár arc és haj között választhatunk, nincs sok opció a testreszabásra, viszont tetkóból van 28 féle, ennek nem igazán értettem a logikáját. Ezt a részt biztos egy tetováló művész tervezte meg. Az öltözékünket azonban divatmagazinokat megirigylően alakíthatjuk: ilyen sapka-olyan sapka, ing, dzseki, bakancsot hordjon, vagy dorkót, rajtunk áll. Csinosnak kell lenni a népirtáshoz.

A harcok pörgősek, vannak közelről rád rohanó ellenfelek, vagy éppenséggel olyanok, akik folyton gránáttal hadonásznak. A főellenségek tudnak komolyabb fejfájást okozni, főleg, hogy nem két perc kiiktatni őket. A fedezékrendszert meg kell szokni, lehet, hogy valakinek könnyebben fog menni, mint másnak, vagy esetleg úgy fogja nyomkodni a space-t, mint egy őrült, míg az könnyes búcsút nem vesz a többi billentyűtől. A botok viszont tudnak szörnyen idegesítőek lenni, ugyanis előszeretettel rohannak át előtted, miközben célozni próbálsz, rosszabb esetben meg is állnak és kitakarják a fél képernyődet, esetleg elfoglalják azt a helyet, amit kinéztél magadnak campelésre. Sokszor inkább hátráltatnak, mint hogy segítenének. Persze a végtelen küldetések egy idő után szörnyen unalmassá válnának, ilyenkor pedig mit tehet az ember katonája? Irány a Dark Zone!

Mi is az a Dark Zone? Ha bármilyen kis információmorzsát is sikerült elcsípni a Divisionnel kapcsolatban, biztos, hogy legalább említés szinten hallottatok már róla. A neve nem elrettentésül szolgál, inkább lefedi a valóságot. A Dark Zone a jó loot és a PvP hazája. Odamész a kis hátizsákoddal, begyűjtöd a jó cuccokat és kimész. Nem-nem, kedves gamer barátom, nem ilyen egyszerű a dolog. Hol lenne akkor az izgalom? Először is, amit megszerzel ezen az elzárt területen, azt egy helikopter segítségével kell kijuttatnod onnan, különben használhatatlan. A helikopterek bizonyos platformokra, megszabott időközönként szállnak le és csak bizonyos mennyiségű itemet tudnak elvinni magukkal. Ameddig ott ácsorogsz és várod a szerencsédet, illetve a fuvart, addig gyakorlatilag nyílt célpont vagy a többi játékosnak. Az ő döntésük, hogy inkább felpakolnak, vagy lelőnek és kifosztanak. Bárki, bármikor ellened fordulhat. Az előbb még bajtársakként küzdöttetek, a következő percben már elintéz és kisemmiz. A Dark Zone kegyetlen és talán az emberi természet szempontjából ijesztően realisztikus is. A legidegesítőbb dolog viszont, ha véletlenségből lősz meg valamit, aztán menekülhetsz, utánad a vízözön, rajtad a bélyeg. Magyarázkodhatsz, hogy a nyavalyás misclick… Egy percig sem fogsz unatkozni, sosem lankadhat a figyelmed, ha jó loottal akarsz távozni.

Sajnos a Ubisoft a játékoscsalogató videóin kívül másról is híres: a bugokról. Akadnak ezúttal is glitchek, vagy olyan, hogy kidob a játék. (Vagy nem tölti be a padlót alattad és kiesel a térképről - V) Nem tökéletes, de legalább az első nagy frissítéssel remélhetőleg sok mindent kijavítanak. Április 12-én lehet rá számítani. Ha beszerzitek a szoftvert, arra készüljetek fel, hogy lehetséges, hogy elsőre megakad, nem indul. Sőt, másodikra sem. Nekem négyszer kellett próbálkoznom, mire végre bedobta a kezdőképernyőt. Ne adjátok fel, menni fog az, csak akarni kell! Ha nem igazán high-end kategóriás a gépetek (mint az enyém, brühühü), a töltőképernyők hosszú bámulása is mindennapos lesz, főleg ha party-ba akartok belépni, vagy party-ból kilépni. Ezeket leszámítva nálam nagyjából minden működött, minden küldetést le tudtam adni, zökkenőmentesen végrehajtani.

Az utolsó dolog, amit mindenképp tisztázni kell, hogy nem véletlenül multiplayer a Division. Persze, van hozzá egy egész jól megkomponált történet, sokat lehet gyönyörködni, de egyedül nem az igazi. Egy idő után nem csak, hogy monotonná válik, de lehetetlenné is. Sok főküldetéshez és mellékküldetéshez kell társakat keresni, de jobb azért, ha ott van a haverod, aki segít a bajban, megvéd a gonosztól, megvigasztal, ha béna vagy (vagy kiröhög) és egyébként is együtt élitek át a lövöldözős akciókat, szívatjátok/segítitek egymást a Dark Zone-ban. Az igazi coop élmény akkor mutatja meg magát, ez adja a játék fő arculatát. Ragadd meg a Józsit és vedd rá, hogy ha eladja körszakállnyíróját, be is tud ruházni egy szuper közös időtöltést kínáló lemezre/kódra.

A Tom Clancy’s The Divison remek kikapcsolódás az egész családnak azoknak, akik szeretik a borús hangulatú, az emberi kegyetlenségre rámutató, lenyűgöző látványvilágú és elsősorban bandába tömörülve élvezhető, lövöldözést és akciót és nem riadnak vissza a kisebb-nagyobb bugoktól, a végtelen questeléstől és lootolástól és az érdekes harcrendszertől. Én mindenképpen bele fogok még ölni jó pár órát, úgyhogy a játék tőlem összességében 75%-ot kap. Irány a sötét övezet (és itt nem a 8. kerületre gondolok)!

A játékot ezúton is köszönjünk a Konzolvilágnak, ahol még fellelhető a The Division: vedd meg még ma!