Shadow Warrior 2 – teszt

2016. október 23. 3:33 du.
„Talán az év legjobb PC-s játékai közé is emelhetném.”

A Shadow Warrior 2 nem kérdez, hanem kicsit tapló módon, de magával ragadóan szétszel. Előszedi a pisztolyt, majd a képedbe röhög. Ez nem egy Call of Duty. Ez nem egy Battlefield. Pontosan ezért élvezetes a játék: próbál eltérni a napjaink divatjától, ezt pedig élvezettel adja elő!

 

Lo Wang, a főhős akár az ázsiai Deadpool is lehetne, rasszista felütés nélkül. Bunkó kardforgató, aki próbál okos lenni, de amúgy hülye (és HP-regeneráló) szegényem, aki itt-ott már-már Duke Nukem-stílusba magába forduló hülyeségekkel körülvéve irtja az ellent akár lőfegyverrel, akár közelharcban felszeletelve őket.

Lélekharcos

A történet lazán kezdődik, és nem is veszi komolyan magát. Wang testébe szorul egy hölgyike, ami nem egyszer poénos eredményt ad – Wang magában beszél kívülről, de közben Kamikohoz beszél. „Kettejük” (vagy inkább 1.75-ük?) párbeszéde gyakran továbbtolja a játékost, hogy még egy fél órát nyomja a játékot, mert nem egyszer hangosan felkacagtam a „szintkülönbségeken”! Szerencsére Kamiko megoldja, hogy ne a jó öreg kocsinkkal menjünk a különböző küldetésekhez (vannak ám mellékküldik is jó kis zsozsóért és skillekért), hanem pikk, pakk, teleporton keresztül bukkanjunk fel a kiszemelt helyszínen.

shadow-warrior-teszt-kritika

Stílus

A címben nem véletlenül alkalmaztam az amúgy a Budapesten a 90.9-es frekvencián fogható Jazzy szlogenjét. Az, ahogy egy szép kerttől egy futurisztikus városon át több, stílusában eltérő helyszínre eljutunk, nem teszi a játékmenetet unalmassá. Lehet, hogy talán már túl színes lehet egyeseknek, bár ha kibírtad a Hotline Miami-t, ez is menni fog.
shadow-warrior-screen-3-1500x844A Flying Wild Hog (akik itt-ott nagyon szépen eldugtak easter eggeket vagy saját, vagy a kiadójuk, a Devolver Digitalhoz kapcsolódó játékokhoz!) színkavalkádját a korrekt háttérzene is megtámasztja, bár szerintem a jelenetek közötti hirtelen elhallgatás, illetve az Esc gomb általi megszakítás/újraindulás pöppet zavaró tud lenni. Itt megemlíteném a jeleneteket is – néhol nekem zavaró volt, hogy hirtelen egymás után pakolta elém a jeleneteket. Ezt meg kell szokni!

A játékmenetet nem nagyon taglaltam még, úgyhogy nosza: lehetőségünk van a kaszabolás mellett (akár láncfűrésszel is, ami meg a fejlesztők hazai pályájára utal: Warrrsaw, azaz Varsó névre hallgat a kicsike) akár egy finom shotgunnal is megkínálni ellenfeleinket, akik lehetnek pusztán ronda démonok, vagy akár a kínai, japán stílusokat átvevő, itt-ott robotként feltűnő talpnyalókat. Ha ez a definíció, gondolatbolyongás esetleg a DOOM-ra emlékeztet, megértelek – ez kb. az id Software játéka, távolkeleti pepitában, és egy, ezúttal be nem álló szájú főhőssel. Baj ez? NEM!

14801182_1237292866331708_1842807424_n

Szenvedély

Dupla ugrás. Dashelés. Düh. Kombók. Hulló testrészek. Tömör gyönyör, és ha ráérzünk a tempóra és a ritmusra, gyönyörű látvány lehet csak nézni is azt, ahogy toljuk a Shadow Warrior 2-t, na még játszani milyen jó! Képességünk tovább fejlődhet, ha a skillpontokkal elkezdjük ninjánkat megkínálni. Melyik fegyverre rakjuk? Kapjunk több tárgyat megölt ellenfelek után? Közelharcra állnánk rá? Rajtunk múlik – nem tűnt úgy, hogy büntetne a játék azért, ha inkább messzebbről szedném le életemre törőimet, igaz, lőszert nem olyan olcsó szerezni… annyi baj legyen, arra van a pénz, hogy elköltsük. Hetvennél is több fegyver egy kb. 13-14 órán át tartó kampányban. Van variáció, van újrajátszhatóség itt kérem szépen – négy nehézségi szint közül választva meg pláne… (amúgy megemlíteném, hogy néhol a játék során a harcok közepette eléggé DOOM-osnak tűnt az egész!)

A lendület viszont sajnos itt-ott megtör. Ha eljutunk, hm, talán mondhatom azt, hogy mini-bossfightokhoz, fel kell készülni a sablonosságra. Jaj, itt egy pajzs, emitt meg a talpnyalók, először ezeket kell kiiktatni, aztán rájuk repülhetünk, ismétlés, ismétlés, ismétlés, amíg valamelyikünk meg nem hal. Szerencsére a sablonosságot a tényleges bossfightok elkerülik.


Diabloot

A DOOM mellé be lehetne hozni egy másik D betűs játékot. Nem, nem a Domestosra gondolok (mondjuk annak jó a grafikája, de a kezelhetősége trehány!), hanem a Diablóra. Két okból is felhoznám ezt – egyrészt a lootolás itt is jelen van, másrészt pedig itt is játszhatunk kooperatívan. Talán az utóbbi indok miatt volt feltűnő, hogy itt-ott az ellenfelek közül mintha kicsivel, egy picikével több HP lett volna a kelleténél valószínűleg pont azért, hogy ne egyedül játsszak!

Kellene még valami negatívumot felhozni… hmm, na most légy okos, hogy ne csak végig dicsérjem a játékot. A történet az egy zacskó Smack tésztánál is szárazabb (nyersen csak én szoktam enni?), meg talán Wang személyisége sem elfogadható mindenkinek. Pont úgy, mint Deadpool.

shadow-warrior-teszt-kritika4

Vételre ajánlott

Ez a játék jó lett, lazán megérdemel egy 8,5-est tőlem. Ha egy picit jobban „összehangoltabb” lenne (ezt úgy tudnám mondani, hogy nincs minden jól kidolgozva, mint kellene), akkor egy kilencessel talán az év legjobb PC-s játékai közé is emelhetném. Így viszont csak egy egészen korrekt evolúció lett az első részhez képest. Haverokkal a 8,5-et átírhatod 9-re, egyedül viszont ennyit ér. Ha tetszett a DOOM, és Deadpoolt sem utasítod el, Lo Wang várja a hívásod.

kiteleportál

vissza teleportál Ja, a pontszámot ide kellene írnom basszus!

85%

most már kiteleportál

  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
V
@V
„V vagyok, aki néhol YouTubeon rombolja az agysejteket audiovizuálisan, néha pedig eme oldalon szövegesen... kivéve, amikor átolvasom a többiek írását. Igyekszem egy eltérő aspektusban rálátni a dolgokra.”
85%
V
Kiadó: Devolver Digital
Fejlesztő: Flying Wild Hog

+ Laza stílusa van, nem kell komolyan venni
+ Újrajátszhatóság a skillek, fegyverek kombinációi miatt
+ Stílusos játékmenete van

- Lo Wang nem mindenkinek nyerheti el tetszését
- Ejj, a sztori nincsen kiélezve, mint Wang kardja
- Mintha coopra késztetne pár ponton