Ori and the Blind Forest: Definitive Edition - teszt

A Moon Studios igazár kitett magával gyönyörű platformerjével, ami a kis Ori történetét dolgozza fel. Annyira sikeres volt a játék (ráadásul nem csak az indie címek rajongói körében), hogy idén tavasszal kiadták a Definitve Editiont, pár újítással és egy kiegészítő területtel egyetemben.

Ori az erdő elveszett gyermeke, aki egyedül bolyong, amíg bele nem botlik nagydarab tollas barátjába. Sajnos azonban a dühödt Kuro, a bagoly, elrontja ezt az idillt. Többet nem is nagyon mondanék a történetről, mert nektek kell megtapasztalnotok azt az érzelmi áradatot, amit a fejlesztők ránk zúdítanak. Csak annyit mondok, hogy aki az első pár perc után nem morzsol el máris egy könnycseppet, annál biztosan nehéz megtörni a jeget. Mellettem legalábbis jó sok hagymát szeleteltek a ninják.

Ori iszonyatosan aranyos és szerethető karakter, sokszor ügyetlen, de mindenképpen elfogadnám otthonra. Ha másért nem is, egy kislámpa helyett biztosan. Kalandjai során sok veszéllyel találkozik, amiket vagy rendre leküzd, vagy sokszor meghal, mert bizony nem egyszerű a játék. Bekerültek a nehézségi fokozatok, de megmondom őszintén, én olyan hatalmas különbséget nem vettem észre az easy és a normál közt, a hardot inkább hanyagoltam, mint említettem, így is épp elég kihívást jelentenek az ellenfelek és a platformer részek egyaránt. Különösen az utóbbi.

Új képességeket is kaptunk, az egyik egy dash, ami a közlekedést sokkal gyorsabbá és könnyebbé teszi, míg a másik egy fénygránát, amivel jól meg lehet sorozni a sötétség teremtményeit. Nem mondanám egyiket sem elengedhetetlennek, de főként az előbbi jól jöhet, ha nem szeretnél lassan haladni. Személy szerint mivel a grafika és a látvány nagyon szép, inkább csak futkostam és megcsodáltam, belefeledkeztem a változatos tájakba.

Aki játszott az eredeti Orival, tudja, hogy a zene pont úgy az ember lelkéig hatol, mint a történet. Érdemes külön is hallgatni, hiszen egyszerre szomorkás és megnyugtató, teljesen passzol a látottakhoz. Az erdő bár haldoklik, a remény - Ori személyében - mindig beragyogja a tüskés bokrokat, kiszáradt fákat. Mellesleg ez a cím rendelkezik minden idők egyik legszimpatikusabb és szivszórítóbb múltú főgonoszával.

De mi a helyzet az új területtel? Itt a tollas gombóc barátunk, Naru fajának hátterét ismerhetjük meg, bár nem ad hozzá a játékmenethez túl sok időt és felfedeznivalót, érdekes információk derülnek ki belőle. További feature a fast travel lehetősége a felfedezett kutak között, úgyhogy ha kimaradt egy-egy rész és szeretnénk mindent kimaxolni, már egyszerűbben megtehetjük.

Én mindenkinek csak ajánlani tudom Orit és vak erdejét, mert egy kedves mese, kihívást jelentő platform elemekkel, amik bár sokszor idegesítőek, megéri a fáradtságot az ending. Megérdemli a 85%-ot!