Mass Effect: Andromeda - teszt

Az eredeti trilógia rajongói őrjöngenek, mindenki ujjal mutogat a BioWare-re és az EA-re. Hatalmas hype előzte meg a Mass Effect: Andromeda megjelenését, majd a bugok és animációk vicces, vagy épp siralmas volta, a keményvonalas, az újításoktól elzárkózó ME fanatikusok fikázása megosztotta a játékosokat... de tényleg olyan rossz az Andromeda amilyennek mondják egyesek?

A Mass Effect trilógia beleírta magát a sci-fi videojátékok történetébe. A zseniális karakterek, a már-már tapintható atmoszféra, a nyomasztó hangulat, a rengeteg faj és a vérbeli, beszélgetős BioWare RPG mesés kombónak bizonyult. A piros-fehér csíkokról sokaknak az N7 ugrik be szinte azonnal és Shepard parancsnokot sem kell bemutatni. Minderre viszont sajnos nem sikerült felhelyezni a koronát a harmadik résszel, a szenvedésünket, döntéseinket szinte semmiféle jutalom, vagy következmény nem koronázta, a három ending szinte egyformára sikerült, leszámítva a robbanások színét. A játék szerelmesei már ennél a pontnál felkapták a vizet és szinte keresztre feszítették a készítőket, némileg jogosan.

Ekkor jött a tiszta lap: új karakterek, új galaxis, új mechanika. Az Andromeda a bemutató videókon gyönyörűen festett, a combat egyértelműen fejlődött és az előző részek felemás lezárása után nem is volt akkora baj a vérfrissítés. A BioWare tiszta vizet öntött a pohárba, csak végül a hanyagság bepiszkolta a dolgot. Lássuk, mit kaptunk végül a beígért paradicsomi gamer élvezet helyett.

A történet szerint az emberiség és több másik faj a Tejútrendszerből megunta az egy helyben levést és egy ambiciózus projekt keretein belül egy másik galaxis benépesítését tűzték ki célul. Főhősünk Sara, vagy ikertestvére Scott, egy kirúgott N7-es, Alec Ryder gyereke, aki az iniciatíva egyik vezetője, egy úgynevezett „Pathfinder”. Az útvonal-keresőknek az élethez megfelelő bolygó megtalálása a feladatuk, tehát nagy rajtuk a nyomás és a felelősség. Több millió alvó kolonizálónak kell otthont találni. Kalandoraink meg is érkeznek az Androméda galaxisba, itt viszont egy ellenséges földönkívüli faj, meg valami fekete űrtrutyi keresztülhúzza a számításaikat. Az egyik ifjabb Ryder kénytelen a váratlanul jött Patfinder poszt betöltésére, különösebb képzés és felkészítés nélkül. Magyarul gőzünk sincs mit csináljunk, eleinte nem vagyunk olyan fenegyerekek, mint a jó öreg badass Shepard.

Mindenki kételkedik mind a küldetés, mind a mi sikerünkben, de azért sikerül összeraknunk egy csapatot, akik mindig mellettünk állnak a bajban. Itt jön be a BioWare játékok és az Andromeda egyik legnagyobb erőssége: a karakterek. Ízlések és pofonok, de szerintem itt most is sikerült nagyot alkotniuk a srácoknak, nem csak a crew, de a kisebb mellékszereplők, mint Reyes Vidal, a tipikus rosszfiú,  vagy a szűk team családtagjai esetében is. A legtöbb szereplő nagyon szerethető, az öreg Drack, az eddigi kedvenc kroganem, Peebee teljesen új színt vitt az asarik gárdájába, Jaal, az új faj képviseletében pedig szintén szuper választás volt (én vele folytattam romantikus viszonyt, mit mondhatnék, bejönnek a lila csápok #nohentai). Végre van női turianünk Vetra személyében, akinek mind a múltja, mind a jelene megérintett, Liam és Cora meg csak úgy elvoltak a háttérben, mint valami eye-candy material.

A történet kicsit sablonos, kicsit (nagyon) hasonlít az eredeti trilógiáéra, de még így is abszolút élvezhető. Az open-world és sci-fi rajongók megtalálhatják a számításaikat a felfedezésben, jó nagyok és elég változatosak a bolygók, bár én erősen hiányoltam a scannelés által talált anomáliák okán való leszállást random helyeken. A grafika is kitesz magáért, ha a tájakat nézzük, akár mediumon is lenyűgöző a látványvilág (én ultrán játszottam, úgy végképp). Sajnos nagyon rosszul van optimalizálva a játék PC-n, gyakoriak a random fps dropok, amik sokszor a legrosszabbkor jönnek.

Mi a helyzet a sokat emlegetett arcanimációkkal? Igen, sokszor tényleg röhejesek és nagyon rosszak. Például a bőr textúrájára annyira figyeltek a készítők, igazán odatehették volna magukat itt is. A patch után a gülüszemek legalább eltűntek, ez hatalmasat dobott a karakterek kinézetén, persze még mindig van hova fejlődni, de az például konkrétan kiakaszt, hogy arról senki nem beszél, hogy a Horizon: Zero Dawnban is sokszor majdnem ugyanilyen szörnyűek, csak ott nem viccesek, hanem szimplán viaszszerűek, már-már nincsenek is, a szereplők fapofát vágnak. Nem, nem ez a legnagyobb bajom az Andromeda-val, hanem a bugok.

Rég nem találkoztam már ennyire bugosan kiadott játékkal. Pont a legfontosabb pillanatban, amikor időre kéne menekülni, az ugrás szimplán nem működik, hiába nyomja az ember a Space gombot: ez velem többször is előfordult, a legkényesebb pillanatokban és csak a többszöri újratöltés oldotta meg. Egy bizonyos felfedezetlen csillagrendszer esetén megfagy a Tempest térképe, hiába léptem ki és vissza a programból, ugyanott halt meg a dolog. Végre aztán megemberelte magát, azóta sem tudom miért. Még sorolhatnám az ilyen idegesítő apróságokat, amiket igen is ki lehet és ki KELL küszöbölni egy ekkora AAA cím esetében. Lassan már egy hónapja kint van a játék és még mindig nincsenek a problémák fele sem megoldva.

Az Andromeda lehetett volna egy nagyon jó sci-fi. Talán nem Mass Effect 2-szintű, de mindenképpen remek első rész, amibe érdemes belevágni. Ha a hibákat és csúnya fejeket nem nézzük, mindenképpen élvezetes élmény volt végigjátszani, sokszor alig tudtam letenni, vártam a csattanót, ami sajnos egyelőre elmaradt - nem jött a katarzis. Egyértelmű, hogy csak megalapozásnak szánták az Andromedat, amit még több epizód fog követni. Reméljük, addigra végre tanul az EA és a BioWare is és megkapjuk azt a sci-fit, azt a Mass Effectet, amit megérdemlünk. Azért még így is alig várom, hogy kiderüljön, mit is akarnak a kettek.