Far Cry Primal - teszt

Ha ránézünk az idei év megjelenési listájára, a legtöbb cím mögött a Ubisoft áll. Bár az utóbbi időkben munkájuk egyre távolabb került a rajongóktól, nagyon úgy fest, ez nekik is feltűnt végre: látszik, hogy idén nagyon is az élre törnek, hiszen érkezik a The Division, a Wildlands és a For Honor. A sor azonban - a csapat sikerében nagy szerepet játszó széria -, a Far Cry következő epizódjával, a Primal-lel indul.

Az első számozatlan felvonással a cég hatalmas fába vágta a fej… akarom mondani kőbaltáját. Bár a dzsungel és a nyílt világ közel áll hozzájuk, a kor mégis szokatlan lehet számukra. Igaz, szerkezetileg túl sok újdonságot nem sorakoztat fel az előző részekhez képest, mégis teljesen másképp teljesedik ki az élmény.

Időszámításunk előtt 10 ezerben járunk, ami már önmagában hatással van az alaphangulatra. Egy Takkar nevű vadász bőrébe bújva tapasztaljuk meg, milyen érzés társaink elvesztése. Feladatunk, hogy a befogadó Wenja törzs tagjait megvédjük az Izila és Udam csapatok támadásaitól. Természetesen ez nem marad viszonzatlanul, mindeközben több fontos karakterrel találkozunk, akik mind különböző ágazatokban válnak mentorainkká. Mivel e korból nem rendelkezünk túl sok ismerettel, a fejlesztők két fal közé szorultak: vagy a saját fantáziájukra támaszkodva megalkotnak egy teljes mértékben az ő fejükből kipattant környezetet és történetet, vagy a realizmus felé veszik az irányt (az akkori hittel karöltve), ahogy azt a korábbiakban is tették. Szerintem nem nagy meglepetés, hogy utóbbi került terítékre.

Szóba került a Primal „mássága”… az eddigiekben nagy szerepet töltöttek be a járművek, hiszen nem kis mértékben segítették az A-ból B-be való eljutást. Nos, mivel az őskorról - azon belül is a kőkorszakról beszélünk -, ezt el is felejthetjük, hacsak véletlenül bele nem futunk Flintstone-ékba és Dinón átverekedve magunkat el nem lopjuk a két kőkorszaki szaki híres járgányát. Viszont, ha ezek után mindjárt azt gondolnátok, hogy ez minden élménytől megfoszt Titeket, tévedtek! Gyorsutazásra itt is van lehetőség, mi több, megszelídített kardfogúnkon is „lovagolhatunk”, ha a saját lábunk már nem elég.

Hoppá, azt mondtam volna, megszelídített kardfogú? Igen! Ugyanis a játékban Beast Masterként lehetőségünk van különféle vadállatok magunk mellé állítására, legyen szó akár egy barlangi oroszlánról, párducról, medvéről, egy, a tápláléklánc csúcsán álló borzról, vagy az előbb említett kardfogúról. Velük karöltve elég izgalmas és látványos harcokban lehet részünk, hiszen mindehhez hozzátartozik, hogy kijelölhetünk megtámadni kívánt célpontokat is. A vadállatokon kívül hű társra lelünk egy bagoly személyében is, akinek szemeivel könnyen feltérképezhetünk ellenséges táborokat, így nagyobb eséllyel kerülhetjük el a behatolást jelző kürtszót. A skilleket fejlesztve madártávlatból is ráirányíthatjuk idomított házikedvencünket a nemkívánatos karakterekre, mi több, magával az uhuval is támadhatunk. Amint megsemmisítettük a vászonvárosokat, az esetlegesen foglyul ejtett társaink kiszabadítás után a mi populációnkat bővítik. Természetesen az így, egyre jobban gyülekező népességet valahol el is kell tartani, így kis városkánk fejlesztését sem szabad figyelmen kívül hagynunk. A táborhelyek egyébként a mentési és gyorsutazási pontok szerepét is betöltik egyidejűleg.

Mindemellett a Far Cry Primal egy teljesen új értékrendszert állít elénk. A legnagyobb szerepet a különféle eszközök és fegyverek eszkábálása kapta. E fontosság már abban is megnyilvánul, hogy puszta ököllel nincs lehetőségünk harcolni. A játékban egyébként mindenből pont olyan mennyiség kapott helyet, amennyire szükség lehet, sem több, sem kevesebb. A tárolásra is érdemes fordítani figyelmet, hiszen kereskedelem hiányában hamar túlzásba eshetünk, a döntés pedig sokszor nehéz, hogy mit tartsunk magunknál. Így is harcolhatunk az íjtól kezdve a lándzsákon át a parittyáig többféle fegyverrel egykezes, de akár kétkezes kivitelben is, persze csak ami fából, kőből és csontból elkészíthető. Ehhez minden hozzávalót nekünk kell összegyűjtenünk. A kraftoláshoz természetesen más is tartozik, minthogy olyan eszközöket gyártsunk, melyek az ütésen és eldobáson kívül semmire nem jók: a korábban már említett vadállatok megszelídítéséhez valamiféle „motivációs eszközre” is szükségünk van, amire a bestia rákap. Ezek elkészítése is a mi feladatunk lesz a játék során. A korábbi részekkel ellentétben az orvosság előállításához szükséges növényeket is össze kell kuporgatnunk. Ennek használatát és életünk regenerálását egyébként eleinte még futás közben sincs lehetőségünk véghez vinni, ezt a skillt is fel kell oldanunk.

És ha már itt tartunk. A képességek külön csoportokba vannak szétosztva. E kategóriák mindegyikéhez tartozik egy-egy mester. A hét, nagytudású törzstagra rá kell bukkannunk, majd teljesíteni a kiadott feladatokat. Természetesen nem marad jutalom nélkül a dolog, képességpontokkal ajándékoznak meg bennünket. Ezek mindegyikét csak az adott osztályba tartozó képességekre van lehetőségünk elkölteni. Ahhoz, hogy a nagyobb szintű skilleket is elsajátíthassuk, fejlesztenünk kell a figurák kunyhóját, ez pedig egyáltalán nem egyszerű. Néhány újításhoz hatalmas mennyiségű hozzávalóra lesz szükség: például egy mamut leterítésére.

A tagok, illetve összetevők megtalálása a térkép nélkül szinte lehetetlen lenne. A minimapon elérhetjük, hogy még a különféle növények ikonjai is megjelenjenek, illetve saját, megtett útvonalunkat is figyelemmel kísérhetjük rajta, így ha netán egy, a mélybe torkolló barlangban irányérzékünkre már nem hagyatkozhatunk, rendelkezésünkre áll egy B-terv. A változó kínálatot tartalmazó zsákok, vagy fára akasztott erszények is lokalizálhatók a segítségével. A teljes térkép helyszínei egyébként csak miután bejártuk őket válik láthatóvá. Itt nem holmi kis két perces sétálgatásról van szó, hiszen Oros világa hatalmas. Egy rendkívül változatos környezetről van szó, mely összesen 3 részre tagolódik: Északról dél felé haladva Northem Arctic Tundra, Valley of Oros és Southern Marshlands. Előbbi egy felettébb barátságtalan vidék, ahol a hó és fagy miatt tábortűz nélkül csak korlátozott ideig vagyunk képesek életben maradni. A következő a sorban egy változatos növény- és állatvilággal megáldott, káprázatos völgy. Itt szinte érezzük, ahogy a fűszálak csiklandozzák lábujjainkat – na jó, ehhez nagyon el kell kalandozni játék közben. A legdélibb terület egy mocsaras vidék. A termékeny talaj mellett itt bukkanhatunk a legtöbb állatfajra.

Az élőlények felhozatalára egyébként egy rossz szavunk nem lehet. Rendkívül változatosak, élethűek és nem is kevés van belőlük. A legtöbb fajjal bárhol, bármikor összefuthatunk, ám vannak, melyek csak éjszaka bukkannak fel. Értelemszerűen utóbbiak a veszélyesebbek, ám ne ragadjon el a tévhit, hogy nappal biztonságos a terep. Szinte nincs is bokor vagy barlang, ahonnan ne leselkednének ránk veszélyek, úgyhogy érdemes komoly figyelmet szentelni a már korábban említett képességekre. Külön érdekesség, hogy minden fajon belül találkozhatunk keményebb és kevésbé erős példánnyal is. Ez az emberek terén sincs másképp, hiszen mindkét (Udam, Izila) ellenséges csoportban vannak főbb karakterek, akik kiemelkedően sok erőfeszítést igényelnek. Emellett viszont a jelentéktelenek közül is több kasztra oszlanak: találkozhatunk íjászokkal, kőbaltás, vagy dárdás ellenfelekkel, de mérgező bombát hajigáló taggal is.

Sok esetben itt jönnek képbe a játék hangjai, melyeket semmiféle negatív jelzővel nem tudok illetni. A rendkívül élethű effektek mindenhol körül vesznek bennünket, akár a szélfútta fákról, akár a körülöttünk szinte élő környezetről van szó. Ennek hatalmas szerepet lehet tulajdonítani az egész játékmenet során: lopakodáskor az ellenség hollétét, kilétét tudhatjuk meg belőle, az erdőben sétálva pedig éjszaka, de akár nappal is már messziről kiszúrhatjuk a veszélyforrást, így elkerülve, hogy nemkívánatos teremtmények lihegjenek a nyakunkban. És ha már a hangoknál tartunk, a zenére sem lehet panaszunk, rendkívül hangulatossá teszi a mindennapokat. E műveket Jason Graves komponálta, akit egyébként a Dead Space vagy Tomb Raider játékok aláfestése kapcsán már korábbról ismerhetünk. A szerzeményeket digitális formában az Uplay-en keresztül van lehetőségünk letölteni.

A hangeffektek mellett a másik tényező a látványvilág, ami segítségünkre lehet a távolból ránk leső veszélyek kiszúrásában. Nos, a Far Cry Primal esetében a grafika minőségére egyáltalán nem lehet panaszunk. Igen, jöhetnek „a grafika egyáltalán nem fontos” és az ehhez hasonló megjegyzések. Tény, hogy egy jó játék esetében nem elsődleges szempont, ám az is biztos, hogy sokkal jobban magával ragad, ha egy teljesen valósághű, szinte élő környezetben mozoghatunk. Természetesen ez általában csak azoknak elérhető opció, akiknek az asztaluk alatt duruzsoló konfiguráció ezt lehetővé teszi. Ebben az esetben viszont erről nincs szó, hiszen egy i3-550 – GTX 460 (AMD esetén X4 955 – Radeon HD 5770) kombóval és 4 GB rendszermemóriával is elszaladgál a program. Aki pedig magasabb beállításokra vágyik, annak sem kell megijednie, mivel az ajánlott gépigény is egy i7-2600k – GTX 780 (FX8350 – R9 280X) párost követel meg 8 GB RAM-mal.

A Primalból sem maradtak ki a különböző achievementekért gyűjthető dolgok. Bár többféle ilyen tárgyról beszélünk, legyen szó akár a barlangrajzokról, Izila maszkokról, Wenja karkötőkről vagy totemekről, a legnagyobb számban az ún. Daysha Hand van jelen, melyből összesen 100 darabot kell megtalálnunk. A fejlesztők egyébként közösségi feladatokat is alkottak, így például ha a játékosok közös erővel 5 millió állatot idomítanak be, valamiféle jutalomban részesülnek.

Összességében tehát, akinek elege van már az ólompumpálásból vagy a jövő világát megtestesítő projektekből és inkább az érintetlen természet lágy ölén tengetné mindennapjait, a Far Cry Primal a tökéletes választás. Természetesen a kihívás adott, hiszen teljes mértékben magunkra vagyunk utalva, nincsenek jelen a dolgunkat jócskán megkönnyítő mechanikai eszközök, gépfegyverek, autók. Negatívum - a már említetteken túl - a gyengécske sztori, valamint az ökölvívás és a kooperatív mód hiánya, így a játék szerintem megérdemel egy 85 százalékos minősítést.