Deadlight: Director's Cut - teszt

Sokak már a megjelenés előtt temették a Deadlight újrakiadását a jelen generáció konzoljaira, mondván a játék 4 évvel a megjelenése után már a feledés homályába merült és az akkori kritikák sem értékelték sokra a Tequila Works 2D-s zombis akciójátékát. De mivel mi még nem foglalkoztunk az alapjátékkal, úgy éreztük, itt az alkalom kipróbálni a rendezői kiadást és reménykedni, hogy a fejlesztők elég új tartalmat pakolnak a programba ahhoz, hogy talán most maradandót tudjon alkotni a Deadlight.

A történet 1986-ban, Seattle zombiapokalipszis sújtotta városában játszódik, főszereplőnk pedig Randall Wayne, avagy a férfi, aki kétségbeesetten keresi családját az agyhalottaktól hemzsegő város utcáin. A történet legelején csapatunk szétszéled, az árnyak (mert most így hívják őket, szerintem a zombit már cikinek érzik használni a The Walking Dead óta) megrohamoznak minket és innen vehetjük át az irányítást. Egész izgalmas kezdőszituáció, ami meg is hozza a játékos kedvét a folytatáshoz.

A játékmenet alapvetően egy 2D-s akció-platformer alapjaira építkezik, feladatunk pedig kimerül az egyes utunkba kerülő akadályok átmászásával/átugrásával, majd az árnyak elleni küzdelemmel/meneküléssel. Ezek váltakozása elég erőteljes lett ahhoz, hogy ne unja meg az ember. A rohanós meneküléses szekvenciák már-már akciófilmbe illő dinamikával bírnak (itt külön kiemelném a helikopter elől menekülős jelenetsorozatot, nagyon frappáns lett), míg a platform és puzzle elemek általában szórakoztatóak és kikapcsolóak. Általában.

Csak általában, mivel a játék első nagy negatívuma a nehézségi tüskék jelenléte. De nem ám úgy, hogy az ember béna, esetleg a játék kellemes kihívást nyújt. Nem. A Deadlight látványvilága nagyon kopár, gyér, már-már fekete fehér. Ez művészeti szempontból egy értékelhető húzás lenne, de sokszor a játékmenet kárára válik, hiszen, ne szépítsük, sokszor nem látunk semmit - ez igen zavaró, mikor a fekete tereptárgy átfedi a fekete hátteret és most rá kéne jönnöm, hogy mégis melyik irányba kellene ugorjon Randall barátom. A harc már kevésbé fárasztó, sőt, ha lőfegyver van nálunk, akkor nincs is semmi baj, de az alapfegyverként használható fejszénk valószínűleg műanyagból készült. Egy-két ellenféllel még el tudunk bánni vele, de ha többen vannak, akkor neked kampec.

Sajnos a negatívumok itt nem érnek véget, sőt. A történet körülbelül minden második zombifilmé, amit valaha létrehoztak, a játék végi csattanó pedig csak azoknak nem fog leesni, akik az elmúlt 20 évben egy jól titkosított bunkerben élték mindennapjaikat. Az összképet még inkább rontja Randall karaktere, aki nem elég, hogy borzalmasan szürke (szó szerint) de emellé még megpróbáltak neki ilyen nagyon laza személyiséget adni neki, sok egysoros beszólással - ez pedig nem sikerült, emiatt pedig egy nagyon unszimpatikus főszereplő lett. Minden adott egy nagyon átlagos zombifilmhez, így hát a készítők úgy gondolták, hogy a program hosszúsága se legyen hosszabb 2 és fél óránál. Így is lett, normal módon ennyi időmbe tellett végigjátszani a játékot, mindezt úgy, hogy a gyűjtögetnivalók körülbelül 80 százalékát is sikerült begyűjteni. Ez pedig valljuk be, elég silány.

Ezen hibák nagy eséllyel az eredeti 2012-es megjelenésben is szerepeltek, ezért nem is lett egy nagy áttörés a Deadlight anno. De akkor mit ad hozzá a Director’s Cut?  Lényegében semmit, kapunk egy survival arena módot, ezen belül pedig új fegyvereket, mint a molotov koktél vagy a gépfegyver. Ennyi. Ezen kívül az extra menüpont alatt találhatunk fejlesztői videókat, látványterveket és ennyi. Ez a Director’s Cut.

A legszomorúbb az, hogy ha már 4 év után kiadják újra ezt az alapvetően középkategóriás indie címet, akkor illett volna valami tartalmi bővítést is belevinni. Alapvetően egy kellemes kétórás kikapcsolódás, néhány igen izgalmas pillanattal. Akinek megvan az eredeti, annak teljesen felesleges a beszerzése (itt megjegyezném, hogy a Steam felhasználók ezt egy ingyenes patch formájában is megkaphatták volna), akinek pedig kimaradt és érdekli a téma, annak egy leárazás alkalmával tudom csak javasolni, de persze mindenki döntse el maga.