Dead Island Definitive Edition - teszt

Visszatértünk a holtak szigetére, akik szeretnek a fenekünkbe harapni és fürdőruhás hölgyeken csámcsogni. Ezúttal újra terítéken a Dead Island első része, szebben, de vajon jobban is? Érdemes megvenni azoknak, akik már játszottak vele? És mi van az új játékosokkal? Itt a nyár, úgyhogy ennél stílusosabb időszakot nem is találhatnánk egy kis Dead Islandezésre.

Egy durva átbulizott éjszaka után a zombiapokalipszis közepén találjuk magunkat. A paradicsomból egyenes út vezet a pokolba. Karakterekből nincs hiány, mindegyik hölgynek és úrnak más a története, a kinézete, a személyisége és eltérőek a skilljei is. Határozottan látványosabbak lettek azok a felhasított szoknyából előbukkanó combok, de ezentúl más eltérésre itt ne számítsunk.

Hirtelen a semmiből jön a végítélet, a sok gazdag, csokira égett bige és cégtulajdonos férj vesztére. Annak idején ez felállás, na meg persze az a bizonyos trailer (ha még nem láttátok volna, mindenképp pótoljátok) sokakat felcsigázott. De mi a helyzet manapság? Lépten-nyomon zombis játékokba botlunk kis fejlesztőktől, vagy nagy multi cégektől, választékból nincs hiány, annyi biztos. Mi az, ami miatt mégis érdemes lehet beruházni a Dead Islandre?

Erre egyetlen választ tudok adni: a hangulat. Megvan a maga morbiditása és bája a nyaralók paradicsomának, mint az apokalipszis helyszínének. Egyszerre gyönyörű és borzasztó, véres és vonzó, csábító és taszító. Mindezek a jellegzetességek sokkal jobban átjönnek a felturbózott grafikával. A színek élénkek, a tengerparti strandok és épületek akár Hawaii-on is lehetnének, és igazán megéri néha körbenézni magas helyeken, mert van min legeltetni a szemünk, ha a bikinis (de sajnos enyhén rohadó) keblekből már túl sok. Valóban szebb lett a játék, ezt nem lehet tagadni, még ha a szerencsétlen karakterek mimikája továbbra is olyan, mintha agyonplasztikázták volna őket és nem tudnák rendesen kifejezni az érzelmeiket.

Nekem könnyen sikerült beleélnem magam a helyzetbe, így hamar magával is ragadott a játék. Tetszett, hogy nem szokványos túlélő horror, illetve, hogy nem kifejezetten ijesztő, mégis tud adrenalin löketet adni, ha kell. Amennyiben nem preferálod a túlzottan idegtépő szorongatást, ez a te programod. Néha azért így is az ember arcába ugrik egy-egy zombi, ami miatt sikerül nem a szánkba önteni az asztalon pihenő vizet (sört, bort, pálinkát), úgyhogy teljesen nyugodtan sem kószálhatunk a térképen.

A terület nem túl nagy, igazán nyílt világra ne számítsunk, többször kell ugyanazokon a részeken áthaladni, ezen sem változtattak a készítők. Külön nagy bánat, hogy nem lehet belerúgni a strandlabdákba. (Tudom, hogy ti is próbáltátok!) Sajnos a változatosság hiánya egy idő után monotonná válhat, amin a harcrendszer sem segít. Néha úgy a képernyőbe másznak a zombik, hogy csak össze-vissza csapkodsz, míg meg nem halnak és ennyi. A fegyverek nem használhatóak túl hosszú időn keresztül, illetve a craftolásnak is nagy szerep jut emiatt, így a lootolás alapvetőbb tevékenységünk, mint a gyilkolás. Amint meglátsz egy elhagyatott táskát, már rohansz is oda, hátha találsz benne valamit. Alternatív elnevezésként tehát a „The Mighty Quest for Epic Lootot” javasolnám, ha nem lenne már foglalt.

Skilljeinket fejleszthetjük, például nagyobbat sebezhetünk vágófegyverekkel, vagy több medikitet bírhatunk el, de a perkek sem sikerültek túl fantáziadúsra. A történet semmi extra, nincsenek benne sem nagy csavarok, sem igazán emlékezetes szereplők. Nem egy The Last of Us. Mi teszi mégis élvezetessé mindezek után a játékmenetet? Nem a folytonos grindolás, lootolás és mászkálás, hanem a barátok. Sajnos manapság sokan építenek erre, emiatt nem fektetnek nagyobb munkát, ötleteket, újításokat egy-egy AAA címbe, gondolván, hogy ha el tudsz vele szórakozni a haverokkal, úgy is megveszed. Tény, hogy ha be tudsz magad mellé szervezni valakit, sokkal tovább le tud kötni, mintha egyedül vinnéd végig a kampányt. Mégis bennem maradt a hiányérzet, hogy jó-jó, de ezen kívül másra nem alkalmas. Egy jó sör mellett egy forró nyári napon leülni és egymást ugratni tökéletes, de ennél többre ne számítsunk.

Mindezeket persze már a 2011-es verzióra is el lehetett mondani. Miben történt a változás? A látványban. A játékmenetet egyáltalán nem rengette meg az új kiadás és ez nagyon szomorú, mert lett volna még mit rajta javítani, az biztos. Aki tehát rendelkezik az eredeti kiadással, annak ez sem tud sokkal többet nyújtani. Azoknak viszont, akik még nem találkoztak a szériával, mindenképpen megéri inkább ezzel kezdeni, semmint a korábbi verzióval, mert mai szemmel nézve nagyon is elavultak azok az 5 éves pixelek. Összességében tőlem 65%-ot érdemel, mert bár tudja azt, amit régen, annál többet alig.

Érdekességképp íme egy grafikai összehasonlítás a Candylandtől: