Bound - teszt

Gyönyörű dolog a tánc. A tánc egy kapcsolat, egy érzelem, vagy akár egy tüzes szenvedély. Életérzés, esetleg az önkifejezés egy csodálatos formája. Ha nő lennék, biztos hasonlóakat írnék, de be kell látni, férfi bajtársaim nagy százalékának (magamat is beleértve) inkább a feszengés, a halálfélelem vagy a magyar szórakozóhelyeken felfedezhető, az afrikai törzsi táncokat is megszégyenítő ugrabugra jut róla inkább eszébe. Bár utóbbi felfogás remek lapja lehetne egy új videojátéknak, de mostani tesztalanyunk, a Bound inkább a női oldalról közelítette meg a táncot, erős hátsó mondanivalóval megfűszerezve. Ez persze nem azt jelenti, hogy férfi játékosok - ha csak egy pillanatra is - ne érezhetnék át mondanivalóját. Sőt.

Mielőtt bárki félreértené, a Bound nem egy Just Dance-féle tánc szimulátor, ahol napestig rophatjuk Lady Gaga és társai minőségi popslágereire, helyette viszont kapunk egy nagyon szép látványvilágú akció(?)-platformer játékot, melyben a tánc kiemelt jelentőséget kapott. Na de mielőtt beleásnánk magunkat a mélyébe, kezdjük a történettel.

A játék sztorija két síkon fut, elsősorban egy terhes nőt irányítva sétálgathatunk egy tengerparton, míg a másik oldalon egy absztrakt, szürreális világban irányíthatjuk a fiatal maszkos Hercegnőt, aki anyja parancsára kell, hogy megvédje a királyságot egy hatalmas szörnyetegtől. Ez így leírva elég furának tűnhet, de a két világ kapcsolatban áll egymással, lényegében a tengerparton lévő (gond)terhes leányzó gyerekkorának fontos lépcsőfokait élhetjük át, így megismerve magát a karaktert és megtudván azt is, hogy miért tartózkodik ezen a bizonyos tengerparton.

Természetesen a játék jó 90 százalékában a Hercegnőt fogjuk irányítani, a valós világban egyetlen dolgunk a parton való továbbhaladáson kívül a főhősnőnk kis rajzokkal teli füzetének lapozgatása lesz. Ezen rajzok jelképezik az egyes emlékeket és ezeket megvizsgálva léphetünk át a Hercegnő világába. Ezekből a lapokból, vagyis mondhatnám úgy is, hogy pályából 7 darab található, az első és az utolsó kivételével pedig szabadon választhatunk, hogy melyikbe szeretnénk belecsöppenni. Külön érdekesség, hogy a pályák kiválasztásának sorrendje képes befolyásolni a későbbi szintek környezetét, felépítését vagy éppen a dialógusait, ez pedig egy elég erős újrajátszhatósági faktort ad a játéknak.

Maga a játékmenet elég egyszerű: időnk nagy részében végigugrálhatjuk a platformer zsáner összes kliséjét és közben táncolhatunk is egy keveset. Na végre, eljutottunk a táncoláshoz, mely lényegében a Bound legegyedibb dobása. A pályákon akadályokkal fogunk találkozni, melyek hátráltatni szeretnék a Hercegnő utazását. Ezek lehetnek kapuk, amiken nem tudunk átjutni, indák, melyekbe könnyen belegabalyodhatunk, vagy papírrepülők, melyek körbeveszik és lelassítják a főhősnőnket. Mindezekre egy megoldásunk van, a tánc. A tánc gomb lenyomásával a Hercegnő egy gyönyörű balettszerű mozgásba kezd, ez pedig egyféle védelemként szolgál, így az összes akadály leküzdhető. Remekül hangzik papíron, de sajnos bármennyire is innovatív az ötlet, ezzel el is értünk a legnagyobb negatívumához a játéknak.

Az első pálya után még tátott szájjal figyeljük a kecses mozgást, ámulunk a jó megoldásokon és várjuk, hogy mit hoznak ki ebből még a fejlesztők... hát semmit! Sajnos nagyon kevés akadály szerepel a programban, melyek ellen használhatjuk a táncot, ezek is általában folyamatosan ismétlődnek és SEMMI kihívást nem tartalmaznak, mert meglátjuk, táncolunk, tovább megyünk. Ennyi. Nagyon sajnálatos, mivel az alapötlet tényleg kiváló, de a kivitelezése több sebből vérzik.

Viszont, hogy dicsérjem is a játékot, ki kell emelnem a képi és hangi világát, ami viszont csillagos ötös. A Hercegnő szürreális világa csodálatos, nem is csoda, hogy bekerült egy photo mode, ahol a kamerát szabadon mozgatva készíthetünk képeket a tájról, a főhősről, lényegében bármiről. Nem mehetünk el szó nélkül a Hercegnő mozgásanimációja mellett sem. Én személy szerint ilyen kecses, nőies mozdulatokat játékban talán még nem láttam, tehát itt le a kalappal a készítők előtt. A hangok és zenék szintén helytállnak, a dallamok kellemesek és passzolnak a világhoz, a Hercegnő világában lévő halandzsanyelv pedig elég egyedire sikerült.

Összegzésképp, a Bound egy átlagos platformer játék, amiben az, ami igazán nagyot szólhatott volna, az sajnos a visszájára sült el. Cserébe viszont kapunk egy gyönyörű világot, egy egyedi főszereplőt, és egy nagyon szép történetet, melyet valaki majd könnyebben, valaki nehezebben fog átérezni, de így is, úgy is egy élmény lesz. Szomorú vagyok, mivel lehetett volna sokkal több is a Bound, de sajnos hiányzik belőle az a plusz, ami feljebb emelhette volna.