Pokémon Legends: Arceus – teszt

A fő Pokémon játékok igen keveset változtak az évek során. A grafikai fejlődés mellett ugyanis a játékmenet tökéletesen ismerős lesz annak is, aki csak az elsővel és utolsóval játszik, annyi különbséggel, hogy a nyakába kap rengeteg olyan "újító" elemet, ami erőltetetten került bele. Ezért évek óta érett egy teljes irányváltás, olyan, amilyet most a Pokémon Legends: Arceus mutat be, viszont nem minden gyémánt, ami csillog.

Szokás szerint a történettel kezdeném, és így rögtön letudjuk a játék egyik legrosszabb pontját, azt is figyelembe véve, hogy nem emiatt vesz az ember Pokémon játékot. Viszont a körülbelül 25-30 órás alaptörténet kevésbé lesz csábító, amikor a karakterek fele érdektelen vagy egyenesen idegesítő, és a körítés sem igazán hű a "legendás" névhez. Az alapot az RPG-k egyik legolcsóbb kliséje adja, miszerint főhősünk amnéziás, miután Hisui földjeire érkezett egy rejtélyes időrésen keresztül.
Hisui világa nagyon távol áll attól, amit a korábbi játékokban megismertünk, itt a Pokémonok még nem igazán barátságosak, bár nem fog mind a torkunknak ugrani, de a legtöbb azonnal támad amint meglátja a karakterünket. A kontinens kevéske lakója nem is nagyon merészkedik ki a falakon túlra emiatt, így a felderítő osztag dolga az, hogy tanulmányozza a Pokémonokat. Érkezésünk előtt viszont ez is igen döcögősen haladt, így amint meglátják karakterünk ügyességét, azonnal beválogatják az osztagba, és a fő feladatunk a Pokédex feltöltése lesz, legalábbis amíg nem indul be a világmentő történetszál.

Ha már a sztori nem lett túl fényes, az új körítés legalább számos érdekes és friss játékmeneti újítást hoz magával. Ahogy a Sword és Shield részekben, itt is láthatóak a Pokémonok a nyitott területeken viszont, ha meglátnak vagy beléjük rohanunk a játékmenet nem vált át a korábbi körökre osztott harci nézetbe, csatát csak mi tudunk kezdeményezni azzal, hogy a vadon elő Pokémon felé dobjuk az egyik társunkat.
Ha nem tesszük és a célpont ellenséges, akkor egyenesen minket fog támadni, és 3-4 ütésből bizony a földre is kerülünk, hogy aztán a legközelebbi táborban ébredjünk, a táskánkban lévő cuccok meg elvesznek egészen addig, amíg egy másik játékos meg nem találja azt és visszajuttatja, hasonlóképp mi is "vadászhatunk" elveszett táskákat, amiket értékes pontokért visszajuttathatunk a tulajdonosaiknak.
A harcrendszert ért változások folytatódnak, hisz azzal, hogy mi vagyunk a fő célpont a játék nem ér véget, ha mind a hat zsebszörnyünket kiütötték, csak az adott csata és dönthetünk a menekülés vagy a csapdába ejtés között, bár utóbbi nem ajánlott felhergelt ellenfelekkel szemben, ellenben különösen hasznos, ha gyanútlan ellenfeleket vadászunk. Ebben a játékban ugyanis a magas fű nekünk kedvez, ha guggolva tartózkodunk benne akkor centikre is meg tudjuk közelíteni a célpontunkat, és hátba támadva lépéselőnyt kapunk a harcban, de ha üres Pokéballt dobunk rá, akkor békésen el is kaphatjuk.
Ennek esélyét egy változó színű ikon jelzi amikor a ZL gombot nyomva tartva fókuszálunk az adott lényre. Alvó Pokémonok esetén ez zöld, így biztos a siker, de általában a sárga és narancs között ingadozik. A lopakodási és elkapási esélyeinket növelhetjük az immár létjogosultságot nyerő különféle bogyókkal, hisz immár nem csak állapotgyógyításra használhatóak harc közben, hanem csaliként eldobhatóak, hogy számunkra optimális helyre tereljük prédánkat, és ha jól választottunk -minden Pokémonnak megvan a saját ízlése-, akkor evés közben sokkal nagyobb esélyünk lesz elkapni harc nélkül.
A lopakodás egyébként különösen hasznos lesz, ha idejekorán vadászni akarunk az úgynevezett Alfa példányokra, ezek a hagyományos Pokémonok hatalmasra nőtt változatai, amik jelentősen erősebbek a területen található többi lénynél, így az első látogatáskor csatába bocsátkozni velük nem ajánlott, viszont csalikkal és némi szerencsével, elkaphatóak anélkül, hogy feláldoznánk hozzá a csapatunkat, és ha megvan hozzá a kutatói szint, akkor igen nagy előnyhöz juthatunk az egyébként lassú fejlődési idő átugrásával.

A játék minden vadonban elkövetett cselekedetünket naplózza, hisz a Pokedex feltöltéséhez nem lesz elég egyszer találkozni minden Pokémonnal, bár azonnal bekerülnek amint ZL-el legalább egyszer rájuk fókuszáltunk, a teljes megismerésért különféle feladatokat kell végrehajtanunk, amikért pontokat kapunk, és csak 10 pont elérése után tekinthető befejezettnek annak az egy lénynek a kutatása. Pontot ér olyan alap cselekedet, mint a legyőzés, elkapás, gyanútlan elkapás, de olyan egyedibb feladatok is lehetnek, mint a gyenge pont támadása vagy egy-egy tipikus támadás szemrevételezése (utóbbi száma akkor is nő, ha a vizsgált Pokémonunk a sajátunk és használtatjuk vele a támadást), ezen feladatok közül aztán lesznek kiemeltek is, amik dupla pontot érnek.
Ezekét a kutatásokat aztán megoszthatjuk a Professzorral mielőtt visszatérnénk a városba, hogy pénzjutalmat és kutatási pontokat kapjunk. Előbbit tárgyakra és ruhákra költhetjük, míg utóbbi a kutatói szintünket növeli, minél magasabb annál erősebb Pokémonokat is irányíthatunk, jobb tárgyakat gyárthatunk és nagyobb lesz a pénzjutalmunk. Lényegében ez a szint felel meg a korábbi játékokban megismert jelvényeknek, és összesen tíz van belőle.
Említettem a gyártást, a vadonban kószálva ugyanis lesznek gyümölcsfák, amik a korábban részletezett csalik mellett egyéb tárgyakat is dobhatnak, de növényeket és érceket is felszedhetünk, hogy ezekkel magunktól készítsük el a boltban kapható tárgyakat, és látva milyen szűkmarkúan méri a játék a pénzjutalmat még magasabb szinteken is, erősen ajánlott önfenntartónak lenni. Sajnos a hátizsákunk kapacitása véges, és ha tele van az új tárgyak nem kerülnek a táborba, szimplán a földön maradnak, így kénytelenek leszünk mást kidobni, ha nagyon kell nekünk. Lesz lehetőségünk rengeteg pénzért lassacskán növelni a helyet, de sose lesz igazán elég, így folyamatosan menedzselni kell majd a tartalmát.

A kaland része itt ki is merül, szerencsére ezen a téren minden változás sikeresnek mondható, még ha nem is tökéletes, hisz a játék nagy részében jelen lévő harcról még alig beszéltem.
Harcot tehát minden esetben csak mi tudunk kezdeményezni, kiválasztjuk Pokémonunkat az L és R gombokkal, és az ellenfél közelébe dobjuk. A pálya nem változik, viszont a kameranézet igen, karakterünk továbbra is szabadon mozoghat, de a csatára nincs hatása a dolognak. Aminek viszont van, hogy a játék sokkal nehezebb a korábbi részekhez képest, immár ténylegesen van jelentősége, hogy milyen elemek küzdenek meg egymással, és hiába vagyunk akár 20 szinttel az ellenfél felett, ha az a gyenge pontunkat tudja támadni, hamar a padlóra kerülünk, azonos szinten meg egyetlen ütés általában végzetes. Újdonságként érkeztek a "gyors" és "erős" támadások is, ezeket nem tudjuk azonnal használni, minden Pokémon szintlépéssel sajátítja majd el, és lényegében a meglévő támadások alternatív változatai. Előbbi arra szolgál, hogy megelőző vagy akár dupla csapást mérjünk az ellenfélre, viszont kisebb sebzést okozva, utóbbi meg ennek ellenkezője, hatalmas erővel támadjuk az ellenfelet, viszont utána kiszolgáltatottak leszünk mert csak később támadhatunk újra.
Ez a két alternatíva rengeteg lehetőséget ad 1v1-ben, viszont sajnos itt is rengeteg finomításra szorul a dolog, hisz kapunk ugyan egy támadási sorrendet a jobb felső sarokban, de az nem veszi figyelembe az ellenfél alternatív mozdulatait, ezért egyáltalán nem biztos, hogy valóban csak egy támadást fog bevinni, mint azt a táblázat jelzi, vagy amikor jelzi, így feleslegessé válik, és inkább hátrány, mert téves stratégiákra sarkallhat. Amikor meg két vagy három ellenfél ellen kell harcolnunk, egyedül, szimplán frusztrálóvá válik a dolog.
Az alap csaták mellett a történet során lesznek bossharcok is az úgynevezett "nemes" Pokémonok ellen, ezek eltérő kialakítású, zárt arénákban zajlanak, és két fázisra bonthatóak. Az elsőben kerülgetnünk kell a felénk irányuló támadásokat és közben "nyugtatóval" dobálni, hogy csökkentsük a képernyő felső részén található életerőcsíkot, nem lesz lehetőségünk Pokémonokat bevetni amíg nem kábítjuk el. Ha sikerült a kábítás, akkor dönthetünk, hogy hagyományos csatába bocsátkozunk vele, amit, ha megnyerünk kapunk pár másodpercnyi időt, hogy sokkal nagyobbat "sebezzünk" a nyugtatóinkkal, vagy szimplán a reflexeinkre hagyatkozunk és csata nélkül, a támadásait kerülgetve lassabb tempóban csökkentjük az életerejét.

A teszt vége felé közeledve érdemes megemlíteni a program technikai oldalát is.
A környezeti zajok és a Pokémonok hangjai remekül sikerültek, és sokat hozzáadnak a vadonban való kalandozáshoz, remek hangulatot generálva. Hasonlóan minőségi a zenei kíséret, a bossharcok alatt pörgős, míg a felderítés során lágyabb dallamok kísérnek minket, amik dinamikusan váltanak amint egy erősebb Alfa közelébe érünk vagy csatába bonyolódunk.
A többi már nem ennyire rózsás, bár szerencsére bugokkal nem nagyon találkoztam, grafikailag inkább egyedi, mint szép, helyenként egyenes csúnya, néhány Pokémon sajnos különösen rosszul viseli ezt a stílust és inkább tűnik viaszbábúnak.
Az átvezetők unalmasak és rosszul animáltak, a szinkron hiányát meg tovább rontja a gyenge arcmimika. A konzol szerencsére sikeresen megbirkózik a nagyobb területekkel is, bár a tárgyak viszonylag közel kapják csak meg végleges kinézetüket, lassulásról nem tudok beszámolni egyetlen esetben sem.
A játék tartalmával viszont egyáltalán nincs gond, a stáblista megtekintése nekem 28 órába került, az előrehaladáshoz elengedhetetlen felderítés munkával és minimális szintezéssel és mellékküldetésekkel. Viszont utána sem maradunk tennivaló nélkül, hisz a játék nem ér véget a stáblistával, a több mint 90, változó összetettségű mellékküldetés mellett várnak még ránk titkok, amiket inkább nem lepleznék le. Ha meg aztán teljesíteni akarjuk a fő célunkat, mégpedig a Pokédex feltöltését, bőven 100 óra feletti játékidővel számolhatunk.

A Pokémon Legends: Arceus újdonságaira nagyon rég vártunk, és szerencsére van belőlük bőven, viszont sok eleme érezhetően finomításra szorul, a nagyobb csaták sajnos élvezhetetlenek, és amikor egyedül kell szembeszállni két vagy három Pokémon ellen az új harcrendszer minden hibája kibukik. A történet is érezhetően másodlagos volt a fejlesztés során, hisz csak az adott helyzetre összeollózott párbeszédek, amik gyakran ellentmondanak korábbi dolgoknak, a többnyire érdektelen karakterek ezen meg nem segítenek, ahogy a szinkron hiánya és gyenge animációs sem. Ha ezektől el tudunk tekinteni, akkor viszont kapunk egy nagyon kellemes kalandjátékot egy sokak által imádott univerzumban, ami remek kiindulópont lehet a sorozat következő részei számára.