Pokémon Brilliant Diamond és Shining Pearl – Teszt

A Pokémon sorozatnál nem idegen dolog a remake, hisz ott van a Fire Red/Leaf Green páros, ami GameBoy Advance-ra is elhozta az eredeti kettőst, vagy a Hearth Gold/Soul Silver kettős, ami Nintendo DS-re hozta el a második generációt. A harmadik generáció (Ruby és Sapphire) nem kapott hasonló kezelést, vélhetően azért, mert nem hozták már akkor sem a megszokott számokat. Félreértés ne essék, így is a legtöbb példányszámban elkelt GameBoy Advance játékok lettek, de nem tudta felülmúlni az előző két generáció eladásait.

És ezzel elérkeztünk a mai tesztünk alanyához, ami tehát ugrik egy kisebbet és elhozza nekünk a 4. generációt. Sajnos ezúttal sem az "optimalizált" harmadik játékot (Platinum), hanem az alap Diamond és Pearl feltupírozott változatát kapjuk meg. És talán ez az, ami leginkább megosztja majd a közönséget, a Brilliant Diamond és Shining Pearl nem próbálja megváltani a világot, nem hoz forradalmi újdonságokat, szimplán felfrissít két remek játékot.

Rendhagyó módon most kihagynám a történet ismertetését, hisz egyik Pokémon játékot sem amiatt játssza a többség (számomra néha még zavaró is az erőltetett jelenléte, de ez csak az én bajom), ezért térjünk is rá a grafikára, hisz ez az első dolog, amivel találkozunk.
Érdekes egyveleg lett, hisz alapesetben megtartja az eredeti címek kameraállását és az akkori pixelkarakterekhez hűen chibi megjelenést kapott minden, miközben a harc során sokkal valósághűbb karaktereket láthatunk, normális arányokkal. Számomra ez a megjelenítés telitalálat volt, hangulatos, a tükröződések és más effektek pazarul néznek ki és többnyire kihasználja a gép adottságait.
Technikailag a játék 1080p-s felbontásban fut dokkolva és 720p-ben ha kézben tartjuk, mindkét esetben stabil 30fps-t szolgáltatva, viszont a töltési időkkel nem vagyok kibékülve, azok ugyanis gyakoriak és néha hosszabbak a kelleténél, a magas fűben járkálva gyakran előfordul, hogy a karakter szimplán lefagy, mert a rendszernek kell pár másodperc ahhoz, hogy beadja az áttünést ami a csataképernyőre vezet, de akár egy Pokecenterhez való belépésnél is jó pár másodpercig látható a töltésikon a sarokban. Nem vészes, és a Pokémon Sword/Shield-ben tapasztalható szaggatás sem üti fel a fejét, de hosszútávon zavaró lehet, és remélhetőleg a játékot fejlesztő ILCA meg tudja oldani egy frissítés által, hisz a gép ennél többet tud.

Természetesen az új grafikával nem ér véget az újdonságok sora, bár azok száma mint írtam nem kiemelkedő, és bizonyára ez lesz a vízválasztó a legtöbb játékos számára.
A generációhoz képest újdonságként van jelen van az a rendkívül hasznos funkció, ami jelzi a támadásaink hatékonyságát miután egy Pokémon bekerült a Pokedexbe. A megosztó tapasztalati pontrendszer is az új játékokból érkezett, hisz nem csak a csatában szereplő egy vagy több Pokémon kap pontokat, hanem az egész csapat, még ha csökkentett mértékben is. Számomra mindenképp pozitívum a jelenléte, viszont mivel nem lehet kikapcsolni, néhányan zavarónak találhatják, főleg a hardcore réteg.
Természetesen visszatérnek a TM és HM támadások, ezek implementálása viszont egy hibrid rendszert követ. Az új játékokkal ellentétben ugyanis nem végtelen a használatuk, miután megtaníttattuk egy Pokémonnal eltűnik a mozdulat a hátizsákunkból (természetesen vásárolhatunk továbbiakat a boltokban). A HM mozdulatok esetén viszont nem kell magunkkal tartani egy olyan zsebszörnyet, ami ismeri a repülést vagy az úszást, ezzel elpazarolva a 6 fős csapatból egy vagy több helyet, sőt, magát a képességet se kell odaadnunk senkinek, hisz amikor legyőzzük a megfelelő edzőt egy-egy városban az általuk kapott medál feljogosít minket egy új HM mozdulat használatára a Pokétch által. A valóságban ez úgy működik, hogy oda megyünk egy kivágható fához és az A-t megnyomva egy vadon élő Pokémon a segítségünkre siet, gyors, egyszerű és kényelmes, és mivel a mozdulatok megmaradtak, itt a klasszikus élmény is visszahozható, ha valaki azt szeretné.
Bővített mivoltában visszatér a földalatti alagútrendszer is, ahová bármikor eljuthatunk egy gombnyomással, ha a szabadban tartózkodunk, hogy egyedül vagy többedmagunkkal kalandozzunk és csatázzunk, a máshol ritkán vagy egyáltalán nem található Pokémonok után kutatva, amik a felszínnel ellentétben láthatóak az itteni térképen. Itt lehetőségünk lesz saját bázis létrehozására, amit kedvünk (vagy szükségünk, hisz bónuszokat adnak) szerint díszíthetünk, drágakövek gyűjtésére és új mozdulatok megszerzésére is. Az eredeti játékokhoz képest a bejárható terület igencsak megnőtt, és mivel csak itt találhatjuk meg a legendás lények megidézéséhez szükséges köveket, bőven lesz mit felfedezni az endgame során.

Ami nem újdonság, de mindenképp üdítő dolog, az az AI jelenléte. Az új játékokban már zavaróan könnyen legyőzhető volt mindenki, alig taktikáztak az ellenfeleink, hiába volt náluk olyan Pokémon ami a miénk ellen erős lett volna, nem hívták be a csatába, ahogy állapot módosító támadásokat sem gyakran használtak. Ez szerencsére nem tapasztalható ezekben a felújításokban, bár a megosztott XP tagadhatatlanuk könnyít a játékon, ahogy a földalatti Pokémonok ereje is, viszont kellemes csalódás volt az, hogy az ellenfeleink végre minden képességüket bevetetik ellenünk. Aktívan használják a tárgyakat, cserélgetik az aktív Pokémont annak megfelelően, hogy mi kit küldünk a pályára. Mindez főleg a bossként kezelt edzőtermek vezetőinél tűnik fel, akik ellen nem elég, ha feltápolt Pokémonnal érkezünk, ha rossz a csapatkiosztás pillanatok alatt elintéznek. Ezeket a csatákat egyébként rendre különböző fejtörőkkel operáló termek előzik meg, amik elsőre szórakoztatóak, viszont, ha kilépünk és vissza (mert mondjuk gyógyítani akarjuk a csapatunkat miután legyőztük a vezető segédjeit), akkor a termek visszaállnak alapértelmezettre, és újra meg kell oldani őket, szerencsére a legyőzött edzőket nem kell újra kihívni.
Eme pozitívum mellett viszont kénytelen vagyok megemlíteni azt is, hogy a térképen elszórt NPC ellenfelek igen hamar unalmassá válnak, van, amikor csak egy Pokémonnal támadnak, de amikor netán több van náluk, akkor az gyakran ugyan az, csak megszorozva, ezáltal igen unalmas csaták alakulnak ki. A Pokémon-hiány egyébként rendre felüti a fejét a felszínen, érezni azt, hogy az alap 150 fős Pokedex igen korlátozott, és területenként alig 3-4 fajtával találkozhatunk. Ez szerencsére megváltozik amikor a föld alá megyünk és tovább javúl amikor az endgameben megszerezzük az új Pokedexet amivel elérhetővé válik minden korábbi generáció lénye is.

Számomra felüdülés volt ilyen "régimódi" Pokémonnal játszani a Sword után. Messze nem tökéletes, lesz, aki lusta próbálkozásnak fogja nevezni és nem is téved feltétlen, hisz a történet érintetlen maradt, ami nem gond, de ha figyelembe vesszük, hogy alig pár hónap múlva érkezik az Arceus ami ugyan itt játszódik csak sok évvel korábban, dicséretes lett volna néhány utalás vagy easter egg elrejtése a történetbe, de ez nem történt meg.
Az újdonságok bár számomra kellemesek és sokkal gördülékenyebbé teszik a kalandot, érezni rajtuk, hogy csak úgy odakerültek, nem mindig vannak összhangban az eredeti előrehaladással. Mindazonáltal van egy bája, amit az új játékban nem éreztem, bármennyire is jól szórakoztam azzal is, így az oldalon látható pontszám lesz, akinek 50 alá is mehet, míg másnak simán 90 pont a Brilliant Diamon és Shining Pearl.