My Fantastic Ranch – teszt

Sokan gondolhatják, hogy a játéktesztelés csak arról szól, hogy az általad hőn áhított címekkel játszol egész nap, majd megfogalmazod a véleményed pár sornyi anyagban, és mehet tovább a móka. Pedig néha igenis vannak projektek, melyek felülvizsgálata még csak eszedbe sem jut, mert vagy annyira nem illeszkedik a stílusodhoz, vagy épp nem is hallottál még róla… Ilyen a mai tesztalany is, a My Fantastic Ranch is, melyről első blikkre azt gondoltam, talán nem is aktiválom, de igazából egy teljesen szerethető simről van szó.

Az indie-szférába való merülés egyre közelebb áll hozzám, és egyre jobban is élvezem, és bár egész biztos, hogy nem engem fog naponta órák hosszat lekötni a játék, bátran ajánlom majd annak a napi 2-3 emberkének, akik kisgyermekeik számára keresnek némi kikapcsolódást.

Ha csak néhány szóval jellemezhetném a játékot, azt mondanám, hogy a My Fantastic Ranch a kezdők Cities Skylines-a: feladatunk, hogy megépítsük és fenntartsuk a farmot a különféle összetevők működtetésével. A nyitó jelenetben egy Feritella nevű tündér végigvezet az alaprendszerek ismeretein, majd indul a tanya-élet. Mint a legtöbb hasonló simnek, ennek sincs különösebb sztorija, mindössze a királyságot nyűgözhetjük le kreálmányunkkal, hogy aztán a bevételből továbbfejleszthessük azt.

A sztorinál ez esetben egy sokkal fontosabb összetevő maga a játékmenet, mely, hogy őszinte legyek, elég stabil. Említettem már ugye, hogy a farm különféle összetevőkből áll: ilyen például Tack Shed, mely a lények számát hivatott növelni, és a Staff Office, mely lehetővé teszi egy személyzet felfogadását a farm karbantartására. Ha az alapok megvannak, jöhetnek a sárkányok, egyszarvúk, stb., melyek mindegyike külön elemekkel rendelkezik, ezáltal különféle bónuszokkal kecsegtet.

Nem mellékes, hogy a farm a Magic Institute szomszédságában fekszik, így a hallgatók, folyamatosan látogatják, mi pedig ebből gazdagodhatunk meg. Ki kell jelölnünk egy alkalmazottat az aréna irányítására,  illetve a tanulókat az általuk preferált lényekhez kell rendelnünk a bevétel maximalizálása érdekében.

A különféle célok teljesítésével több profitra és hírnévre tehetünk szert, ennek következtében természetesen a farm is növekszik, mi pedig kollégiumokkal bővíthetjük azt, ezzel még több teret adva a hallgatóknak. Ha minden flottul megy, felhúzhatunk egy ún. fesztivál arénát is, ahol maga a herceg és a hercegnő vesz részt az eseményeken, ami a speciális követelményeknek köszönhetően ismét hatalmas hírnevet vonz maga után. Noha ez önmagában nem is túl nagy falat, a lények néha megbolondulhatnak, ilyenkor pedig nekünk kell aktívan csitítanunk őket a vendégelégedettség érdekében.

Az egész egyszerű, mégis igényel némi stratégiát, tökéletes bevezetés a fiatal játélkosok számára a műfajba. Elegendő a változatosság, mégsem túl elsöprő, és mielőtt Feritella teljesen leveszi a kezét a kormányról, bőven van időnk belejönni a dolgokba.

Vizuálisan egy chibi-stílusú, minimalista dizájnnal van dolgunk, ami bár nem túl eredeti, működik. Világos színek széles palettájával varázsol hívogató környezetet a fiatalabbak csábításához. Zeneileg sem a legváltozatosabb, mégis tökéletesen passzol e fantáziakörnyezethez.

Aki tehát már fiatalabban közel szeretne kerülni a szimulációs műfajhoz, nyugodt szívvel ajánlom a játékot. Értelemszerűen nem az én korosztályom a célközönség, de gyermekek számára tényleg szilárd kiindulópontként szolgálhat. Egy gyengéd mártózás a szimulációs medence sekély végében, mely garantáltan felkelti az étvágyat a fejlettebb élményekre. Véleményem szerint jobban működne mobiljátékként, de ezt nem róhatom fel neki, és egyébként PC-re, PlayStation-re, Xbox-ra, valamint Switchre is elérhető.