Mario Kart World – teszt

A Mario Kart World tesztje vegyes érzéseket hagy maga után – az öröm és a csalódottság keveréke jellemzi, főként a 90 eurós ár fényében. Ez az összeg egyrészt prémium élményt ígér, másrészt komoly elvárásokat támaszt. Az ember óhatatlanul is egy „végső” Mario Kartot remél, amely új szintre emeli a sorozatot – ehelyett viszont egy technikailag lenyűgöző, ám tartalmilag egyenetlen élményt kapunk.

Első pillantásra a játék elvarázsol: a főmenü mögött felsejlő, nyüzsgő open world világ szinte hívogat, és valóban, egyetlen gombnyomással beléphetünk a szabad felfedezés módba – töltőképernyő nélkül, azonnal. A technikai megvalósítás lenyűgöző, a látvány tűéles, a világ él, lélegzik, és minden másodpercben 60 fps-sel fut. Csakhogy ez a világ, bármilyen csalogató is, inkább díszlet, mint tartalom: néhány kihívás, némi gyűjtögetnivaló, de semmi valódi fejlődés vagy dinamikus esemény, ami miatt újra és újra visszatérnénk. A Forza Horizon által inspirált struktúra csak nyomokban érződik: nincsenek utcai fesztiválok, meglepetésversenyek vagy változatos melléktevékenységek – az alap megvan, de a világ egyszerűen nincs eléggé megtöltve élettel.
Miután a kezdeti felfedezés kicsit üresnek tűnik, a játékos visszatér a klasszikus módokhoz: Grand Prix, Csata, Időmérő, Kihívás, és a legújabb, Túlélés mód. Itt végre igazán megmutatkozik, mire képes a Mario Kart World.

A versenyek immár 24 pilótát vonultatnak fel, ami jelentősen átalakítja a pályatervezést: szélesebb, nyitottabb terek, merészebb előzések, látványosabb futamok. Az új irányítási rendszer kiváló: a kocsik csúsznak, pattognak, súlyt kapnak – szinte érezni a járművet az ujjaink alatt és ezáltal rögtön otthon érezzük magunkat a szélesebb pályákon. A gokartok most már képesek korlátokon csúszni, falakról elrugaszkodni, és az új, fizikailag valósághűbb motor minden mozdulatnak súlyt és lendületet ad. Minden drift szikrákat vet, minden földet érésnél érezni, ahogy az abroncsok kissé megdobbannak a talajon – a vezetési élmény szinte tapintható és egyszerűen lenyűgöző.
A Mario Kart 8 Deluxe pályáihoz képest, amelyek inkább sémaszerűek voltak, és a gravitációval való játékra épültek, az új futamok inkább egy grandiózus vidámparkra emlékeztetnek: Donkey Kong dzsungele, Peach hercegnő fényűző termei, vagy Luigi kísértetjárta folyosói mind látványosabbak és tágasabbak – kifejezetten úgy kialakítva, hogy elférjen a 24 fős káosz, amit a versenyek most kínálnak.

A gond ott kezdődik, hogy a Grand Prix mód mindössze néhány óra alatt végigvihető – ekkor már láttuk az összes pályát és megszereztünk néhány karaktert. A fejlődésrendszer viszont elavultnak és felszínesnek érződik, nincs motiváló ív, nincs egyéni cél vagy kreatív jutalmazás. Hiába kínál a játék nagyjából harminc pályát, ezek fele teljesen új, valamint ötven karaktert különféle kosztümökkel, feloldásuk sokszor esetleges, a jutalmak gyakran érdektelenek és hosszabb távon nem igazán motiváló. A járműveket például úgy kapjuk meg, hogy minden száz összegyűjtött érménél véletlenszerűen kioszt a játék egy új kartot vagy motort – anélkül, hogy befolyásolhatnánk a választékot, vagy legalább valamiféle rendszert követne. Ez különösen azért csalódást keltő, mert a körülbelül negyven jármű önmagában elég lenne egy mélyebb testreszabási rendszerhez – akár olyasmihez, mint amit a Mario Kart 8 Deluxe kínált.
Még kaotikusabb a karakterek kosztümkezelése: vannak „sima” és „váltóruhás” pilóták, utóbbiak jellemzően az ikonikus szereplők, mint Mario vagy Luigi. Ezek a karakterek menet közben, pályán elérhető ételek elfogyasztásával váltanak jelmezt – ami ráadásul még turbógyorsítást is ad. A különféle ruhák viszont mind önálló karakterként jelennek meg a már-már átláthatatlanul zsúfolt karakterválasztó menüben

A Survival, vagyis az említett Túlélés mód viszont igazi főnyeremény: battle royale-szerű verseny, ahol 24 játékos indul, a pályák folyamatosan változnak és hosszú, folytonos útvonalakat alkotnak. Nincs töltés, nincs megszakítás – a játékosok fokozatosan kiesnek, míg a legjobb négy végül epikus döntőt vív.
A dinamika, az adrenalinszint, a technikai megvalósítás mind példás: a pályaváltások zökkenőmentesek, a zene és a hangeffektek ráerősítenek az élményre. Egyedül az zavaró, hogy ebből is csak nyolc előre összeállított útvonal érhető el, így a mód hamar ismétlődni kezd – pedig messze ez a legjobb része a játéknak.
A szabad felfedezés lehetősége – a Free Ride – papíron vonzó: bármikor elindíthatjuk, kereshetünk rejtett gyűjthetőket, időre teljesíthető mini kihívásokat (pl. vonat megelőzése, checkpoint versenyek), de az előrehaladás kidolgozatlansága miatt érthetetlen módon mégis teljesen elszakad a nyitott világ struktúrájától, ráadásul online még a legtöbb kihívás sem érhető el, csak céltalanul tudunk körözni barátainkkal, amíg a versenyre várunk. Míg a Túlélés mód példásan kihasználja az open world adottságait, a többi játékelem nehezen találja meg a maga koherens, kielégítő ritmusát.

Ami megmenti az a kiváló zenei aláfestés. A pályákhoz és helyszínekhez illeszkedő dallamok remekül támogatják a játékélményt, különösen a szabad felfedezés és az autópályás szakaszok során. Mégis, éppen ezen a téren (is) hozott Nintendo egy meglepően vitatható döntést: a játék nem kínál lehetőséget a zenék kiválasztására vagy testreszabására.
Pedig lett volna mire építeni. A Mario Kart 8 Deluxe utólagos frissítéssel már bevezetett egy zenelejátszót, míg más Nintendo-címek – például a Super Smash Bros. vagy a Super Mario Odyssey – alapból kínáltak személyre szabható zenei beállításokat. Ehhez képest furcsa, hogy a Mario Kart World induláskor nem engedi meg, hogy kedvenc zenéinket bármikor meghallgassuk.
A Nintendo ugyan „Jukebox” néven hivatkozik erre a funkcióra, de jelen formájában inkább egy egycsatornás rádióként működik: ha tetszik egy adott dallam, nincs más választásunk, mint reménykedni, hogy ismét felcsendül majd. Nem kizárt, hogy egy jövőbeli frissítés során bővül a lehetőségek köre (ugyanitt reménykedünk a 200cc kategória visszatérésében), vagy hogy a hivatalos zenei anyag megjelenik külön platformokon – addig azonban marad a YouTube, ahogy az már lenni szokott.

A Mario Kart World tehàt egy technikailag kiemelkedő, gyönyörűen kivitelezett és vezetési élmény szempontjából kiváló játék. Az új irányítás, a 24 fős versenyek és a Survival mód mind előrelépést jelentenek a sorozatban. Ugyanakkor a tartalom eloszlása, a jutalmazás rendszere és az open world kihasználatlansága visszahúzza az összképet, ahogy koràbbi funkciók érthetetlen hiánya. Az alapok szilárdak – de a játék világát még élőbbé, tartalmasabbá kellene tenni, hogy valóban emlékezetes legyen.