The Elder Scrolls IV: Oblivion Remastered – teszt

Egy olyan kaliberű videójátékot, mint a The Elder Scrolls IV: Oblivion, újra életre kelteni azt jelenti, hogy a jelenlegi ipartól határozottan eltérő vizekre kell eveznünk: a hetedik konzolgeneráció hajnalán még soha nem találkoztunk ilyen lenyűgöző világgal, különösen nem egy olyan szerepjáték keretében, amely ennyire a beleélést helyezte előtérbe. Aztán a csillagok egyfajta együttállása következett be, ami tökéletes címmé tette a tökéletes időben, új irányzatokat képviselt, miközben a régiekhez is nyúlt. Teljes mértékben kihasználta az akkori technológiai ugrást, finomhangolva egy továbbfejlesztett mesterséges intelligencia rendszert, köszönhetően a saját fejlesztésű Radiant AI használatának, valamint a javított fizikát, ami csak a Havok fizikamotornak köszönhetően vált lehetővé, végül mesterien lovagolta meg az új marketinghullámot, így vált az alfa ragadozóvá egy olyan ökoszisztémában, ami úgy tűnt, hogy rá van szabva.

Ebben az értelemben az Oblivion kétségtelenül korának gyermeke, jóban-rosszban: ahogy a múlt számos mérföldkövével is megtörténik, az évek múlása azzal a veszéllyel jár, hogy az akkoriban inkább érdemnek tekintett dolgokat hibákká változtatja, és fordítva, ami rendkívül kényessé teszi a korabeli piacra való átültetési műveletet. Az eredeti keretek között kontextualizáljuk, vagy úgy közelítsük meg, mintha egy új videójátékról lenne szó? A restaurálási műveletre összpontosítsunk, vagy a mechanika szövetét vegyük nagyító alá?
A Bethesda Softworks és a Virtuos a középutat választotta, az ősi Gamebryo 2.6 motort „elmévé” alakítva, hogy kezelje a mesterséges intelligenciát és a játékmechanikát, majd beolvasztva azt az Unreal Engine 5 „testébe”, változatlanul megtartva az élmény dobogó szívét egy új köntösbe bújtatva. A „Remastered” megfogalmazás ebben az értelemben meglehetősen szűkszavú, Cyrodiil nyitott világa az új grafikai megjelenésnek köszönhetően minden eddiginél lenyűgözőbbnek tűnik, amihez döntő fejlesztések társulnak, amelyek az élmény hangzásvilágát is érintik, és amelyek még magával ragadóbbá teszik a játékuniverzumot, így a művelet valami olyasmi, ami közelebb áll a PlayStation 5 megjelenésekor kiadott Demon's Souls Remake-hez.
Nem meglepő tehát, hogy a Microsoft (most már a Bethesda tulajdonosa) úgy döntött, hogy a sokadik Skyrim újrakiadás után egy érdemi remastered kiadáson dolgozik, hogy a régi és új játékosok másodszor is élvezhessék, talán egy extra „sminkkel” és a mai kornak jobban megfelelve.

A nyilvánvaló technikai fejlesztések mellett az Oblivionban a tényleges játékmenetet is frissítették, többek között az új karakterszintlépési rendszerrel. Míg a 2006-os eredetiben a legtöbbet használt képességekért kapott jutalmat az ember, addig az Oblivion Remasteredben tizenkét pontot költhetünk a kívánt képességekre, így a játékosnak lehetősége van a képességek fejlesztésére, még akkor is, ha ezeket nem használja gyakran. Ahogy a többi ez sem radikális változás, amely döntően befolyásolná a játszhatóságot, de „becsapja” a játékost a nagyobb kontroll érzésébe.
Ami a narratív oldalt illeti, a The Elder Scrolls IV: Oblivion Remastered megtartja a 2006-os termék eredeti történetét, azzal a különbséggel, hogy az összes bővítményt már tartalmazza - ami remek hír azoknak, akik teljes egészében szeretnék élvezni az Oblivion-élményt.

Nem minden tökéletes, azt meg kell hagyni: különösen konzolokon, a játékból - bár az eredetinél magasabb színvonalat ért el - hiányzik valami. A nem túl gördülékeny animációk, a víz nem éppen realisztikus tükröződése, a kicsit elavultnak tűnő harci mechanika - mind olyan dolgok amiket ma már elvár az ember, de most belerondítanak a nosztalgia által megszépített emlékekbe.
Aztán ott vannak a bugok, amelyek egy kicsit a franchise védjegyének számítanak, főleg, ha viccesek, de azért jogos elvárás egy teljesárú újrakiadástól, egy kicsit nagyobb odafigyelés. A modtámogatás sem hivatalos, bár szerencsére az eredeti modok nagy része működik, viszont hivatalos támogatás a Bethesda nem nyújt, és az Oblivion Mod Manager is további lépéseket igényel, a megfelelő működéshez.

Az említett bökkenőktől függetlenül a The Elder Scrolls IV: Oblivion Remastered egy legendás cím kellemes újrakiadásának bizonyul, amely nemcsak a rajongóknak nyújt egy kis mártózást a múltba, hanem képes új rajongók is befogni. A Bethesda a Virtuos támogatásának köszönhetően meg tudta őrizni azt, ami egy olyan remekmű mögött rejlett, mint az Oblivion, változatlanul megtartva az eredeti mű hangulatát és kereteit, miközben nagyszerű modernitást adott neki. Nem minden tökéletes, de a technikai hibák ellenére a Bethesda címe továbbra is időtlen klasszikusnak bizonyul, amellyel érdemes legalább egyszer az életben játszani.