Castlestorm II – teszt

Ha valamihez hasonlítanom kellene a Castlestorm II-t, egy modernizált Warcraft lenne, és ezt pozitívumként mondom. Az RTS elemek. a köd, és a mechanika is hajaz rá, bár inkább elkanyarodik egy tower defense irányba, ahol átvehetjük a katonák felett az irányítást. E második felvonás szinte minden aspektusát megragadja elődjének, illetve a látványon is rengeteget javít. Egyre több okunk van manapság letölteni az Epic Games Lauchert, és a Castlestorm II is egy ilyen, ha pedig valaki Warcraft-rajongó, a borzalmasan sikerült Reforged után e projekt igazi felüdülés lehet.

A Castlestorm II elkalauzol a már megismert humoros fantáziavilágba, a királyságba, ahol mindenki csak ürügyet keres a másik megtámadására. A pokol lesz úrrá e helyen, mikor a holtak és élők világa összeolvadni látszik, bár az uralkodók látszólag jól végzik dolgukat ilyen helyzetekben is. Röviden annyit mondanék el, hogy miután hatalmas földrengések rázták meg a területet, egy véletlen folytán felfedezzük ennek okát. A további események középpontjába egy vámpír hercegnő, és a The Great Calamity által okozott gondok megoldása kerül a középpontba. A kampány folyamatosan döntések elé állít, ahol diplomatikus úton is lerendezhetjük a dolgokat, bár e tárgyalások is a legtöbb esetben harcba torkollanak.

E harcoknak lényegében két formája van. Az elsőben egy karakter felett vesszük át az irányítást, és különféle képességek birtokában gyűrjük le az ellenség hullámait, a másikban pedig egységekkel vonulunk a csatatérre, és varázslatokkal, ballisztákkal, illetve több ilyesfajta felszereléssel törekedünk a győzelemre. A küzdelem általában intuitív, teljesen lineáris. Egy hőssel és katonák egy kisebb csoportjával kezdünk, majd elindulunk felfedezni a világot, mely ezesetben jóval nagyobb, mint ez első részben. Várakat hódítunk, harcosokat toborzunk, tapasztalatokat szerzünk, és pontokat gyűjtünk, így segítve a hadsereg fejlődését. A már említett döntések természetesen befolyásolják a hírnevet, ez pedig hatással van a beérkező erőforrásokra.

Egy maroknyi termelő létesítmény építése után az aranyon kívül más erőforrások beszerzése már nem jelent különösebb gondot, a felfedezések során pedig több ilyen ingatlant is birtokba vehetünk. A kastélyoknak és hasonló építményeknek nincs fenntartási költségük, így a későbbiek során csak az egységek ellátására, illetve a varázslatokra, és a harci eszközökre kell figyelnünk. Pont ez az, ami bizonyos mértékbe aláás a stratégiai részeknek, ugyanis nincs lehetőség a rengeteg felhalmozott anyag felajánlására a királyság számára hírnévnövelés gyanánt.

Hamar kiderül, hogy egyetlen hőssel nem lehet bejárni e hatalmas világot, így erre érdemes gyúrni, ugyanis ha túl későn állunk neki ilyesfajta fejlesztéseknek, nem lesz idejük hatékonnyá válni a csatározások során. A játék elején elpusztított alacsony szintű ellenségek és területek a későbbiekben ugyanúgy fejlődnek, így egy esetlegesen újonnan csatasorba állított, kezdő hősnek és egységeinek esélye sem lesz a további hódításokból sikeresen visszatérni. Harcok kívüli kiképzésre nincs lehetőség, várni, és reménykedni egy gyenge hordával való találkozásra pedig elég unalmas…

A második fejezet újabb nehézségek elé állít: Luna és élőhalott frakciója nem rendelkezik semmilyen létesítménnyel, mely aranyat termelne. Létezik egy kereskedelmi állomás, ahol ételt cserélhetünk aranyra, azonban ehhez közvetlenül Luna beavatkozása szükséges. Közben pedig ott a félelem, hogy a fejlett egységek esetleges elvesztése később még nagyobb gondokkal állít szembe… Azt is megjegyezném, hogy az alvilági zsoldos tábor az élőkkel ellentétben nem mondja meg előre, milyen egységekre számíthatunk, visszautasításra pedig nincs lehetőség.

A Castlestorm II tehát telis-tele van olyan rendszerekkel, melyek nincsenek teljes mértékben átgondolva. A fejletteb kastélyokat és harci eszközöket legtöbbször véletlenszerűen, zsákmányként kapjuk, így szinte lehetetlen minden erődítményt a megfelelő, már fejlett fegyverekkel és védelemmel felszerelni. Bizonyos értelemben tehát pozitívum, hogy az ellenséges AI nem túl okos. A kizárólag egy hőssel folytatott küzdelmek is bukdácsolnak: könnyű nyomást gyakorolni az ellenfélre, ugyanakkor e karakter hiánya a csatatérről instant vereségbe torkollhat pillanatokon belül. A támadások elkerülésére nincs mód, a védekezés pedig sok esetben (pl. tüzes lövedékek) értelmetlen. Luna életerő-elszívó képessége sem működik mindenkin, ilyen helyzetekben pedig ezt egy „Nah-ah” animációval adja tudtunkra.

Számos kiaknázatlan terület és lehetőség rejlik tehát a Castlestorm II-ben, a hibák elrejtéséhez pedig nem elegendő pusztán a látvány és humoros varázs. Sok szempontból a folytatás nem tűnik előrelépésnek az eredeti játékhoz képest. Persze ez nem jelenti azt, hogy a második felvonás szörnyű, csak rengeteg igazításra van még szüksége.