Need for Speed - teszt

Az Electronic Arts egy ideje kézről kézre adja a Need for Speed franchise fejlesztési feladatait, ezzel próbálva meg rálelni arra a stúdióra, amely méltó folytatásokat képes összekalapálni a legendás szériának. Volt már a Blackbox csapatánál, hegesztette a Criterion Games is, végül pedig a Ghost Games kezében landolt a legújabb epizód elkészítésének megtisztelő joga. A stúdió becsülettel el is készítette, melytől nem kevesebbet vártak, mint a patinás franchise újraélesztését. A nyomás nyilván nagy lehetett a srácokon, hiszen az elődök hírnevéhez méltó minőségre és egyéniségre számítottak tőlük nagyon sokan. Nehéz manapság úgy hozni újat a nap alá, hogy az hű is maradjon az eddig képviselt identitáshoz, de közben frissüljön is fel valamennyi aspektusból nézve. A Need for Speed sem markánsan megújulni nem tudott, sem felejthetetlen idollá válni nem volt képes.

Ezúttal Venture Bay, egy fiktív lokáció ad otthont az ámokfutásainknak, amely jellemzően rengeteg tengervízzel van övezve. Ebből fakadóan egzotikus beütésű környezetben versenyezhetünk, ám jobbára csak az éj leple alatt taposhatjuk a pedálokat, csavarhatjuk a kormányokat. A dinamikus napszakváltozások ezúttal is elmaradnak, bár időnként hirtelen ránk virrad, majd újra besötétedik felettünk az égbolt és támad az éjszaka teljes erejével. Venture Bay egy jól felépített környezet, amelyet a készítők a különféle városrészek eltérő színű megvilágításaival próbálnak meg változatosabbá varázsolni, mindezek ellenére azonban egy kissé sótlan lett a végeredmény. Többféle versenytípusban kell helytállnunk az illegális versenyzői karrierünk felépítése során, ahol éppúgy számít a gyorsaság, a stílus és farolgatási képesség, mint az óra elleni küzdelmekben mutatott hidegvér. Pénzt, illetve reputációs pontokat is bezsebelünk a manővereinkért és megnyert futamainkért; előbbiből finanszírozhatjuk fejlesztéseinket, utóbbiból pedig megnyithatunk újabb szintű tuningalkatrészeket. A kusztomizáció nagyon jól sikerült. Vannak ugyan idegesítő kötöttségei, de már az is óriási pozitívum, hogy végre ismét kézhez kaptuk ennek lehetőségét. Festés, optikai tuning, teljesítményfokozó módosítások mind-mind részét képezik a műhelyben végrehajtható feladatainknak. A térségben kószálva egyéni versenyzőkkel is összemérhetjük saját- és verdáink tudását, melyek mellé komolyabb, többszereplős küldetések társulnak. Utóbbiak helyhez kötöttek, tehát nekünk kell felkeresnünk őket, majd elfogadnunk az általuk felkínált kihívásokat. Amennyiben kiszemeltünk egy adott opponenst, rávillogva jelezhetjük, hogy tepernénk ellene egy-két kanyart. Érdekességképpen mi dönthetjük el, hogy milyen versenyszámban állnánk ki vele szemben egy menetre. Szabadon választhatjuk meg, hogy legyorsulni szeretnénk-e vagy éppen driftben kívánunk fölé kerekedni.

Az egyik legfontosabbról, a főszereplő személyéről csak annyit, hogy mit ad Isten, egy illegális utcai versenyzőként csapódik be a köztudatba. Őt lényegében egyes szám első személyben és nézetben mi alakítjuk. Az átvezető videókban is belső szemszögből éljük meg az eseményeket, ami jópofa, mert segít közelebb hozni minket a képernyőn zajló cselekményhez. Egyszóval könnyebb beleélést nyújt ez a fajta perspektíva. A sztori semmi komolyabb mélységet nem prezentál, ezért láthatóan töltelék feladatot szántak neki, hogy színesebbé tegye az olykor ellaposodni hajlamos hangulatot. A kezeléssel semmi komolyabb bajom nem akadt. Hozta azt az árkádos feelinget, amit elvártam mindig is a műfaj képviselőitől, így a versenyélmény számomra abszolút kifogástalan volt. Tetszenek az időjárási kondíciók is. Néha esik, néha kicsit ködösít a rendszer, hozza a hamisítatlan vizes aszfalt effektust és úgy egészében illeszkedik az aktuális évszakhoz párosuló körülményekhez. Vannak gyűjtögetni valók és fotózkodásra kijelölt helyszínek, amelyeket felkeresve jobban megismerhetjük a bejárható utak adottságait és további elfoglaltságot nyújt a versenyekben megfáradt játékosoknak.

A Need for Speed-sorozat egy olyan megkerülhetetlen ikon az autós játékok univerzumában, amely forradalmi újításaival epizódról epizódra reformálta meg a saját műfaját. A korabeli részek egzotikus autóiról és látványos tájairól voltak nevezetesek, míg az Underground-ok az éjszakai illegális versenyzés esszenciáját csepegtették a játékosok szájába és váltak a tuningolni vágyók paradicsomává. A klasszikus Most Wanted és a Hot Pursuit-ok gigászi rendőrös üldözésekkel tették igazán emlékezetessé a videojátékokban való száguldozást. Voltak ugyan brutális botlásai, a legtöbb epizódra azonban van miért emlékeznünk, mert volt bennük valami, amiért igazán megragadták a figyelmünket. Az Undercover annyira tré volt, hogy még az is kitörölhetetlenül bevésődött. Azon gondolkozom napok óta, hogy vajon a széria újradefiniálása milyen momentumairól válik majd felejthetetlenné, de semmi kézzel fogható nem jutott eszembe. Valamennyi összetevőjét láthattuk már korábban más játékok által prezentálva, legyen szó élőszereplős átvezetőkről, kergetősdiről, tuningolásokról, éjszakai versenyzésről, szabadon bejárható territóriumairól, vagy az eső áztatta aszfaltjairól. Ami a legjobban hiányzik belőle, az maga az egyéniség. Nincs, ami valóban megragadjon benne és magához láncoljon hosszú hetekre, vagy akár hónapokra. Technikailag példás megvalósításával elégedetté tehet bárkit, rendkívül csinos küllemével és korrekt hangszekciójával elkényeztetheti a sorozat elhivatottjait, de mélyebb kötődést legtöbbünknél nem képes kialakítani. A mérleg ellentétes oldalán meg kell említenünk a kötelezően ránk erőszakolt online státuszt, a lepauzálhatatlanságot és az aljas módon csalni képes mesterséges intelligenciát, az elnyomhatatlan átvezető videókról már nem is beszélve. Összességében egy kifejezetten élvezetes árkádversenyzést kapunk pazar grafikai körítés társaságában dögös zenékkel és adrenalinban gazdag játékmenettel. Kár, hogy Venture Bay kicsit unalmas, kicsit jellemtelen környezetet rak alá az egyébként valóban kiváló produkció színhelyéül.