Spiritfarer – teszt

Nicholas Guérin neve nem biztos, hogy mindenkinek ismeretlenül cseng… Emberünk, mielőtt csatlakozott volna a Thunder Lotus Games-hez, és vezető író, illetve kreatív igazgató lett, a Ubisoftnál tevékenykedett. Kilenc évet töltött ott dizájnerként, forgatókönyvíróként, és dolgozott többek között az Assassin’s Creed címeken is. Hatékony, brutális merényletek, és bosszúálló hadjáratok után egy olyan játékot készített, melyben minden a törődésről szól. A Spiritfarer együttérzéssel és nyitottsággal közeledik a halálhoz, mint témához.

Főszereplőnk Stella, a kompmester, kinek bőrébe bújva feladatunk a vándorló lelkek átsegítése a túlvilágra. Persze nem csak a kapitánykodásról szólnak a dolgok, nem rlég pusztán fuvaroznunk e szereplőket… Gondoskodnunk kell róla, hogy jól érezzék magukat a fedélzeten, és mikor készen állnak, hogy tovább lépjenek, elvisszük őket Everdoorhoz, egy portálhoz, ahol nem minden búcsú könnyű. E ciklus nehezebb, mint ahogy elsőre hangzik: minden szellemre vigyáznunk kell, miután a hajón vannak, mindegyikük számára ki kell alakítanunk egy személyes teret, meg kell főznünk a kívánt ételeket, és rengeteg öleléssel kell még boldogabbá tennünk őket.

Az élet alapját a napi feladatok jelentik, mint a takarítás, és különféle kézműves tevékenységek, de a hajó minden állomásán egy minijátékkal is találkozunk, mint a szövés, fémöntés, stb. Ezen elfoglaltságok mindegyike szerepet kap mondjuk egy-egy szoba feldíszítésében, vagy a karakterek öltöztetésében, de a lefontosabb, hogy e cselekedetek a puszta együttérzésből és önzetlenségből fakadnak. Úgy hangzik, mintha nem kapnánk érte semmit, de ez nem igaz. A csere a monetáris nyereség helyett a szereplőkkel való kapcsolatokra összpontosít, ennek köszönhetően rövid idő alatt ismerhetünk meg minden egyént, illetve azok kedvenceit, nemtetszéseit, ételeiket, szabadidős tevékenységeiket, vagy épp hátrahagyott családjukat. Köszönetképp, hogy vigyázunk rájuk, készségekre tanítanak, melyek segítségünkre lesznek a napi feladatok során.

A karakterek háttértörténete nem a megszokott pihekönnyű sztori, amivel szinte mindenhol találkozhatunk, ezek súlyosabbak, nagyobbat ütnek, mert hát… halottak. Felidézik régi életüket, hátrahagyott családjukat, a velük közösen eltöltött időket, jó és rossz korszakokat, és persze halálukat. Ezen elbeszéléseknek köszönhetően nem csak utasok szerepét töltik be, de barátok, bizalmasok, és sok esetben tanárok is. Mindenkinek saját döntése, elhagyja-e a hajót: vannak, kik sikeresen megbékélnek a múlttal, könnyebben elengedik azt, de néhányuknak egyáltalán nincs oka a távozásra.

Érdekesség, hogy a Spiritfarerben eltöltött hajóutak során a Thuner Lotus korábbi címeivel is találkozhatunk, felbukkan például a Sundered és a Jotun világépítése is. Bár életünk a víz felett csak egy szelet boldogság, és nyugalom, a felszín alatt rengeteg óriási lény vándorol. Ősi sárkányok, hatalmas teknősök, kik, ha megállsz, beszélgetésre invitálnak. E birodalom rengeteg elfeledett szellemnek és istennek ad otthont. Bár a dolgok többsége homályos velük kapcsolatosan, ez sok esetben így van rendjén, néha azonban tényleg felmerül, ők vajon itt akarnak-e lenni, vagy ide valók-e egyáltalán.

Az egyetlen alak, melynél remekül működik ez a céltudatos bizonytalanság, az Everdoor. Mi van a túloldalán? Gyönyör? Félelem? Semmi? Senki sem tudja… Mégis ide hozunk mindenkit, és ez sokszor nyugtalansággal tölt el. Ennél fogva Stella szerepe létfontosságú, hiszen ő ad teret és időt a karaktereknek a reflektálásra. Közülük sokan életük traumájával találkoznak a hajón, de végül legtöbbjük megbékél, és elfogadja, hogy itt az ideje továbblépni, bármi is várjon rájuk a túloldalon.

A játék végén, a stáblista során rengeteg keresztnévvel találkozunk, ők a fejlesztők elhunyt rokonai, akik rengeteg inspirációval járultak hozzá a Spiritfarer elkészítéséhez, a karakterek megformálásához. A halál nem csak azt jelenti, hogy elveszítünk valakit. A halál magába foglalja az emlékeket és érzéseket, melyek bennünk élnek tovább. Talán ez az, amit a projekt mondani akar. Bár a világ néhány aspektusa igen elvont, a koncepció és az érzelmek kristálytisztán rajzolódnak ki, le a kalappal a Thunder Lotus előtt!