Pokémon Scarlet és Violet – teszt

Majdnem sikerült...

2022-12-02 00:08:00

1996. Ebben az évben jelent meg az a zsebszörny-gyűjtögetős játék, ami már a világ egyik legjövedelmezőbb márkanévvé nőtte ki magát, mindezt úgy, hogy az eredeti formátum, avagy a videójáték, már messze nem a fő bevételi forrása a jogtulajdonosoknak.
Talán emiatt is történhetett meg, hogy bár a minőség nem feltétlen csökkent és minden rész szórakoztató volt a maga módján, az újdonságok megszámolásához egy kéz is bőven elegendő volt, aztán idén januárban megjelent az Arceus, ami sajnos messze nem az a megváltó lett, amit bejelentéskor mindenki várt, mégis elindított valamit a nyitottabb világgal és a feje tetejére állított játékmechanikákkal.
A Pokémon Scarlet és Violet tagadhatatlanul az Arceus receptjének tökéletesítése, és részben annak következő szintje is, hála a valóban nyitott és szabadon bejárható világnak, viszont ahogy megszokhattuk, a Game Freak csapata ezúttal is a cél előtt botlik meg a saját lábában, és bár az új rész felettébb szórakoztató, bűn lenne elmenni a számtalan negatívum mellett, és nem is szándékozok.

Egy Pokémon-játék esetén a történet általában messze nem a csúcspontot képviseli, és már annak is lehet örülni, ha az nem szimplán idegesítő. Nos, ezúttal nemhogy nem idegesítő, de néha-néha még aranyos is tud lenni, ami a játékmenet sajátossága miatt három párhuzamos szálon fut, ahol az egyik a hagyományosabb medál-gyűjtögetős rész, míg a másik kettőben a játék gonoszaink szerepét betöltő Star-csapatot vadásszuk vagy épp hatalmas "Titán" Pokémonokat.
Ami viszont újdonság, hogy ezen történetek egyike sem köt minket, kedvünk szerint haladhatunk azzal, amihez épp kedvünk van, és akár a játék elején ellátogathatunk a végjáték területeire, amit annak megfelelő lények és edzők uralnak.
Ez utóbbi viszont a legnagyobb akadálya a játéknak, mert valóban kedvünk szerint dönthetjük el merre megyünk, de az ellenfelek szintje nem dinamikus, hanem területhez kötött, és mivel medálok nélkül csak adott szintig hallgatnak ránk a Pokémonjaink, ha sikerülne is nagy nehezen elkapni egy erősebb példányt vagy felnevelni a kezdőket, az jó eséllyel nem fog hallgatni ránk a csatában, így ha más nem is, de a medál-sztori kötelező ahhoz, hogy megkapjuk a megfelelő "engedélyeket", és így bizony ezen történet belül is csak kisebb kitérőket tehetünk, de leginkább a fejlesztők által megszabott útvonalra kötelez minket a szintek kialakítása.
Ha megvannak viszont a medálok, akkor a Star-csapat és a titán Pokémonok vadászatának üteme valóban ránk van bízva, csak addigra már olyan erősek leszünk, hogy elvész a kihívás, így érdemes váltogatni a történetszálak között.
Ettől függetlenül Paldea világa valóban szépre sikerült és kellemes élmény töviről hegyire bejárni a játék elején hozzánk kerülő legendás Pokémon hátán, akit a titán-sztoriszál folyamán fejleszthetünk ugyan, de csatában a játék végéig nem használhatunk.

Paldea tele van rejtett kincsekkel és főleg Pokémonokkal. Az Arceus egyik legnagyobb hibáját sikeresen kijavították, és már nem csak 3-4 faj fogad minket területenként, hanem tucatnyi, a játékban megtalálható 400 Pokémon remekül el lett osztva, ráadásul azok viselkedése is élettel tölti meg a világot, hisz általában logikusan viselkednek, ki falkában, ki a víz mellett vagy épp fűben bujdosva tengeti napjait. Messze elmarad ugyan a ma megszokott nyitott világok szintjétől, de mindenképp pozitív fejlődés az Arceus-ban tapasztaltakhoz képest.
A világ nem csak a vadonjával ad felemás érzéseket, hanem a nagyobb városaival is. Bár mindenképp dicséretes, hogy mind kapott egy egyedi stílust, a bennük található "hasznos" helyek (boltok) mindig ugyan azok, ráadásul arra sem jutott idő, hogy mindet kidolgozzák, a legtöbb ugyanis szimplán egy menüt nyit meg ha az ajtóhoz érünk, nincs bejárható belső tér, ami persze nem nagy érvágás, de mivel a fodrász például bejárható, azt az érzést kelti, mintha csak időhiány vezetett volna a többi hely korlátozására, ahogy a karakterünk testreszabása is ezt a képet festi le, hisz hiába vehetünk százával kesztyűt, sapkát, cipőt vagy hátizsákot, ha a fő uniformis nem váltható le, csak a négy évszaknak megfelelő variáns között váltogathatunk.
Ez a sietség az NPC-kre is kiterjed, míg a fő történetszál remek pillanatokkal is képes megajándékozni, az út közben található NPC-k alig egy-két mondattal rendelkeznek, és az is teljesen jellemtelen legtöbbször, miközben szinkron "természetesen" továbbra sincs, a fő történetben sem. A játék világát legalább mélyíti kicsit a világ központjául szolgáló iskola, ahová bejárhatunk órákra, amik nem egyszer szolgáltatnak érdekes információkat.

Ennyi szöveg után még szót sem ejtettem a játék egyik fő komponenséről, avagy a harc. Leginkább azért, mert javarészt a régi jól bevált sémát követi, avagy köze nincs az Arceus hibrid, de igencsak félkész harcrendszeréhez, és visszatér a hagyományos statikus harcokhoz. Természetesen ebben a generációban is bemutatkozik egy új játékmechanika, ami ezúttal a néha igen remekül kinéző, és amúgy játékmenetileg is szórakoztató "Terastallizing", avagy krisztallizáció, amivel Pokémonunk egy bizonyos típusú boostot kap, ami nem feltétlen a Pokémon sajátja, így kaphatunk egy repülő tulajdonságú Pikachut, vagy szellem Gyarados-t. Minden Pokémon képes erre, de a különleges kombinációkat a vadonban fényesen világító Pokémonok hozzák el, vagy még inkább az itteni Dynamax-nak megfelelő Tera Raid-ben való részvétellel, ami működésében is hasonlít a Sword/Shield-ben megismert rendszerre, viszont annak hála, hogy mindenki egyszerre támadhat, sokkal gyorsabb és kellemesebb a harc.

És most jöjjön hát a feketeleves, ami miatt nem tudom többre értékelni ezt az amúgy nagyon szórakoztató és ötletes játékot, avagy a megvalósítás.
A teljesítmény valami borzalom, egy Pokémon játéktól nem feltétlen várunk el 60fps-t, de itt annak is örülni kell, ha 25 fölé kúszik a számláló, és bizony nem gyakran lesz ebben örömünk. A látótávolság kapcsán annyi a gond, hogy távolság az nincs benne, minden az orrunk előtt jelenik meg, ennek tetejében meg minden olyan tárgy, ami öt méternél távolabb van tőlünk, átvált stop-motion animációba, már amikor megjelenik persze. A játék kamerája sincs a helyzet magaslatán, nem egy csatában ragadt bele a falba, így kitakarva a harc felét a pálya alatti üresség. A legnagyobb gond, hogy ez a borzalmas teljesítmény egy jó indulattal is PS2-es játék világával társul, miközben a karakterek és főleg a Pokémonok remekül néznek ki (annak ellenére, hogy mindenki zavaróan csillogó), de Paldea tele van alacsony felbontású textúrával és modellel.
Mindezek mellett "szerencsére" én nem tapasztaltam komoly bugokat, volt pár furcsaság persze, de semmi eget rengető, ahogy fagyás sem volt még, de ugye az internet meg tele van velük, szóval a gondok mindenképp léteznek, de elmondható, hogyha nem direkt keressük őket, csak a ronda látvánnyal kell megbékélnünk.
Ami viszont dicsérhető a technikai részben, az a co-op lehetősége. A játék természetesen nem lesz szebb és ha lehet még rosszabbul fut, mint egyjátékos módban, de legalább az élmény az remek. A csatlakozás és ki-be járkálás többnyire hibátlan, ráadásul egyik játékost sem készteti arra, hogy feladja az előrehaladását, mindenkit a saját mentésével együtt "épít be" a házigazda világába, így akár a történetet is lehet folytatni párhuzamosan, de csak simán barangolni is remek élmény maximum három ismerősünkkel. Rég kellett már a sorozatnak egy ilyen lehetőség, amit a fejlesztő szerencsére remekül implementált.

Végszóként tehát a Pokémon Scarlet/Violet egy hihetetlenül megosztó játék lett. Újdonságai remekül megférnek a sorozat alapjait képező stílusjegyekkel, a co-op egy nagyon kellemes meglepetés és öröm felfedezni a világot, vadászni a számtalan Pokémont és titkot. Mindeközben a játék technikai oldala kritikán aluli, és minden kiadó csak szégyenkezhetne, hogy ilyet kiad a kezei közül, ehelyett csak egy szűkös frissítést kaptunk két héttel a megjelenés után, így objektíven nem tudok elnézni a számtalan hiányossága felett, annak ellenére, hogy remekül szórakoztam a több mint harminc órás alapkaland során.

vissza

Pokémon Scarlet / Violet

Platform: Nintendo Switch
Kiadó: Nintendo
Fejlesztő: Game Freak
Kiadás dátuma: 2022 november 18.

+ remek újítások
+ aranyos történet
+ co-op

- félkész termék
- technikai borzalom
- hibákkal teli

60 %