Inazuma Eleven: Victory Road – teszt

Nem hazudok, amikor azt mondom, hogy az Inazuma Eleven: Victory Road játékot sokan már majdnem 10 éve várják, még ha elég rétegjátékról is beszélünk. Bár a focis animék elkerülhetetlen pontja a franchise, ami már lassan a 20 életévét fogja betölteni, és nem sok választja el a kulturális beágyazottsága a Captain Tsubasától, mégis 12 évet kellett várni arra, hogy a Galaxy és a GO Strikers után újabb résszel bővüljön a játékos rész, miközben sorozatok terén azért jött egy teljesen új iteráció, két új évad, nagyjából 70-80 rész, egy spinoff minisorozat, nomeg 2024-ben kettő rövid film is. A Victory Road még az Ares no Tenbin anime kisérőjátékaként lett bejelentve 2016-ban, az addigi Level-5 szokások szerint, azonban egy külsős stúdió kapta meg a lehetőséget az elkészítésére. 2018-ra lett beidőzítve a program, az oroszországi futball világbajnokság idejére, ami egy okos marketingdöntés is lehetett volna. Azonban a külsős csapat nem tudta tartani sem a határidőket, sem a minőséget, és a projektfájlok is hiányosak voltak. Ekkor már elindult az Orion no Kokuin sorozat is, így idejét múltnak érződött az Ares játékot az eredeti formájába kiadni.

2019-re a csapat bejelentette, hogy átdolgozzák az Ares játékot, és Great Road of Heroes címen fog futni továbbá. A renomé megőrzése érdekében szerették volna, hogyha az összes eddigi játék karaktere megjelenik, és összefogó cím lenne, nem csak az új sorozatokkal kapcsolatban, hanem minden korábbi Inazuma Eleven címmel is. Akihiro Hino, a Level-5 és az Inazuma atyja pedig bejelentette, hogy a fejlesztést visszavették, és gyakorlatilag nulláról kezdték a fejlesztést, ami igencsak lassan ment, mert ekkor még a Yo-kai Watch szériára fókuszáltak. Azonban 2022-ben még mindig nem volt előrelépés a címmel kapcsolatban, amikor már kezdte elnyerni a mai formáját. Átbrandelték, és megkapta a Victory Road címet, és végleg eldobták az Ares/Orion fókuszú történetmódot, és egy teljesen új sztorit írtak, új karakterekre kihegyezve. Ezen felül megtartották a szemléletet, hogy ez a mindent átfogó és tartalmazó Inazuma Eleven cím, hiszen a fejlesztés ekkorra már olyan drága lett, a széria pedig olyan hosszú évek óta nem kapott tartalmat, hogy simán benne van a lehetőség, hogy nem fog már megtérülni az erőfeszítés, és ez lesz az utolsó új dolog a franchiseba. Ebbe aztán tényleg beleadtak apait-anyait, 5 400 elérhető karakter, saját karaktergeneráló, egyedi történetmód, egy mód, amibe minden eddigi Inazuma játék/sorozat sztoriját végig lehet játszani, online mód, bázisépítés, nomeg a MAPPA stúdióval készítették az átvezetőket. A számok világa szerint viszont háromszor kezdték teljesen újból a fejlesztést, és hivatalosan körülbelül 9 alkalommal tolták el a megjelenést, ami után általában már nem szoktak jó dolgok kisülni egy fejlesztőcsapat konyhájában.

Az Inazuma Eleven: Victory Road viszont ténylegesen Hino teljes szeretetével, és perfekcionizmusával készült, és a lehető legjobb dolog, ami történhetett a fandommal. Nem csak, hogy egy nagyon jó játék, véleményem szerint az év játéka! Az első olyan szoftver a szériában, ami nem csak a Nintendo eszközeire érkezett, ahol ugye megjelent Switch 1-2-re, hanem eljött PC-re, PS4-re, PS5-re, és Xbox Series X|S-re is. Sikerült kibővíteni a világot, mind a virtuális térben, mind pedig a fogyasztók körében. A teljesen új történet új karakterekkel pedig egy tökéletes kezdőpontot ad az új felhasználóknak, hiszen bár folytatása az eddig ismert történeteknek, pont annyira, hogy aki ismeri, annak hozzáad, aki pedig nem ismeri, nem veszít az élményből. Több karakter tér vissza cameo szinten, illetve rengeteg ismert családnak a sarja lesz játszható karakter, de a korábbi Inazuma történetekkel ellentétben, itt másabb irányt vesznek az útjaik, mint a szokásos, önismétlődő toposzok. Elvégre most az alapfelállás az, hogy egy menedzsert irányítunk, nem a világ a legtehetségesebb tizennégyéves játékosát, és rengeteg karakter egyszerűen nem akar focizni, különböző okokból, nem pedig a teljes foci = élet megszállottság itatja át a történetet, mint az Inazuma Eleven GO idejében, Tenmával. Sokkal realisztikusabb lett, ami miatt befogadhatóbb azok számára, akiknek ez az első kapcsolódásuk, míg egy üdítő vérfrissítés minden régi motorosnak.

Mindig is a Level-5 erőssége volt a szerethető karakterek írása, a különleges dizájnok készítése, nomeg a futballon keresztüli tragédiák elmesélése. Gyógyíthatatlan betegségek, korrupció, magány, rossz szülői modellek, kiégés. Olyan témák, amikkel ha nem is a legmélyebb módokon, de aktívan foglalkozik az új játék, és folyamatosan reprezentálva érezheti magát a játékos, bármilyen problémával is küzd. Mindezt a gyönyörű dizájnok, és mesteri MAPPA átvezetők közepette, és játékban még soha nem voltak ennyire látványosak a hissatsu technikák sem. Hiszen bármennyire is realisztikusabb lett a program, azért most is szivárványos pingvinek harcolnak a tigrisek ellen egy-egy góllövésnél, és célunk a minél több, és minél látványosabb technika elsajátítása. Ennek érdekében, ez az első olyan játék, ahol tényleg minden apróbb mechanika itt van, és működik. A hissatsu technikákat itt is lehet különböző evolúciós vonalokon fejleszteni, minden lövést lehet egy másikkal kombinálni, szerves részei a játéknak a hissatsu taktikák, amelyek az egész csapatra kihatással vannak, és a teljesség igénye nélkül… Balanszolt, organikus megjelenéssel előtűnik a Keshin rendszer, a Soul rendszer, vagy éppen a MixiMax, ami a Dragon Ballból ismert Fusion technikának az átültetése.

Kicsit olyan érzésem van, mintha a fejlesztők nem tudták volna, hogy mi az Inazuma szériájuk legerősebb része, ezért mindent is a játékos kezébe adtak, hogy szabják testre. Azt már meg sem említem, (de, pont azt teszem) hogy a szokásos fandom viták miatt, itt kiválaszthatjuk, hogy japánul, vagy angolul akarunk játszani, de ettől függetlenül eldönthetjük, hogy a szinkron milyen nyelven legyen, és a játékosok nevei milyen nyelven legyenek! Valamint minden apróságra kitérő RPG rendszerben szabhatjuk testre a csapatunk, és a játékosaink. Mind az 5 400 karaktert begyűjthetjük, fejleszthetjük, különböző taktikai formációkba rakhatjuk, kiválaszthatjuk, hogy milyen cipője, karperece, köpenye legyen, ami még plusz módosítót rak rájuk. Ezen felül minden játékos rendelkezik egy külön fejlődési fával, ahol kiválaszthatjuk a mozdulataikat, valamint két különböző fejlesztési irányt is kapunk, amivel kvázi duplázódik minden karakterek potenciális fejlődési iránya.

Bizony, szükségünk is lesz arra, hogy az összes ilyen rendszert használjuk, megértsük, és személyre szabjuk. Ugyanis a játék nehéz tud lenni, hát még az online módokban. A történetmódban szokás szerint nagyon sok a scriptelt elem, ami miatt sokszor egy félidő, tehát 30 másodperc alatt kell 2-3 gólt lőni, egy sokkal magasabb ellenfélnek. Persze, grindolhatunk többet, hogy könnyebb legyen, hiszen rengeteg változatos minijáték áll rendelkezésünkre, hogy edzünk, ami szerves része a játéknak, mint ahogy az igazi futballnak. A sok testreszabhatóság miatt pedig esélytelen, hogy két ugyan olyan ,vagy csak nagyon hasonló csapat találkozzon egymással, hiszen mindegyiknek egy külön identitása lesz, személyre szabva, ami egy nagyon szórakoztató, és e-sport potenciális online módot koronáz meg. A játékmenet könnyen tanulható, de nehezen elsajátítható. Igazságos, nehéz, és mély. Nekem nagyjából 40 órába telt, hogy annyira hozzászokjak, hogy nagyjából minden opciót fejben tudjak tartani, és gondolkodás nélkül tudja használni. Ajánlott a kontroller használata, de egyszerűen sokszor olyan érzése van az embernek, hogy nincs elég gomb rajta az irányításhoz. Egyszerűen annyi szálon fut a sztori, hogy esélytelen ezt kompaktabban megoldani, de így is néha rövidnek tűnik a pálya, és kevésnek tűnik az idő arra, hogy kiválasszuk azokat a mozdulatokat, amiket szeretnénk. Ettől független talán a legszórakoztatóbb „harcrendszert” kapta meg a meccsmotor, ami vegyíti a Strikers FIFA ihletésű modelljét a klasszikus, Inazuma élménnyel.

Nagyon nehéz negatívumot mondanom a játékkal kapcsolatban, mert számomra tényleg minden ponton tökéletesen teljesít a Victory Road. Vagyis, majdnem minden ponton. Összesen kettő olyan elemet tudnék kiemelni, ami nekem nem tetszett. Az egyik, hogy a főszereplő számomra kifejezetten antipatikus. Persze, frissítő, és új karakter Unmei, de sokszor egy idegesítő, okoskodó pojácának éreztem, ami abból adódik, hogy egy deus ex machina karakternek készítették. Túl sok mindent tud megoldani egyedül, pláne annak fényében, hogy az egész játék arra épül, hogy egy csapat vagyunk, és a többiekre kell támaszkodni. Az eredeti széria, a GO vagy az Ares/Orion esetében is egyértelműen megnevezhető a fő trió, mint akár Endou, Gouenji, Kidou, és szépen eloszlik közöttük. Itt viszont úgy érződik, mintha Unmei melett maximum Sakurazaki lenne ezen a szinten, de ő is csak alig. Pedig amúgy egy zseniális karakter, aki Haizakival a tökéletes nyers erő és káosz kombó lehet egy csapatban. Shinohara Raika, Shisendou, Kisoji, és talán a személyes kedvencem, Soramiya is mind olyan karakter, akiben meglett volna a potenciál, hogy odaérjenek a trió harmadik fokára, de egyik sem kapott elég időt. Amit sajnálok, hiszen durván 35 óra a sztorimód, és ennek ellenére nem jutott idő ezekre a mellékkarakterekre, amiben pedig mindig is remekelt a széria. A másik probléma a játékkal, hogy az online módnak nincsen rendes matchmaking rendszere, és teljesen mindegy, hogy milyen szintű a csapatod, nem veszi figyelembe sorsoláskor a program. Ami pedig abszurd, hisz sokan már most olyan játékosokkal próbálnak meg érvényesülni, amiket több 10, akár több száz óra összeszedni, és azt ajánlják, hogy csak a Chronicle Mód után szabad elkezdeni online játszani. Ami pedig az Inazumához hű, több száz órás post-game tartalmat jelenti. Persze, ennyire nem drasztikus a helyzet, korábban is lehet erős csapatot építeni, de abnormálisak az elvárások az online módhoz. Az átlag játékosnak, aki csak szórakozni szeretne, és nincsen ismerőse, aki játszik, esélytelen, hogy ezt a módot kipróbálhassa.

Összességében az Inazuma Eleven: Victory Road az, amire minden egyes Inazuma rajongó várhatott az elmúlt tíz évben. Egy lehengerlő Inazuma játék, és egy teljesen korrekt, élvezetes program mindenki számára. Nagyon remélem, hogy ez nem az utolsó szög lesz a franchise koporsójában, hanem inkább a talaj, amiből egy ennél még sokkal nagyobb franchise nőhet ki. De ha ez lesz a vége, legalább a csúcson hagyták abba.