Hunt: Showdown – teszt

A tudatlanban és váratlanban rejlő lehetőségek

2020-03-01 14:18:00

A kínált feszültség és a brutalitás ellenére a Hunt: Showdown évek óta nem tapasztalt érzéseket keltett bennem: Itt nem nyersz, itt túlélsz! Néhány perc után a pulzusod az egekben, órák múlva pedig örülsz, ha már ki tudsz jutni élve egy-egy körből. A nagyszerű alapokra épülő FPS szépségeibe szinte csak a változatosság hiánya rondít bele, mely bár nem enyhít a többjátékos szekció intenzitásán, mégis egyfajta csalódást kelt. Az idén 20. születésnapját ünneplő Crytek életútja nem sétagalopp. A stúdió kezei alatt olyan címek láttak napvilágot, mint a Far Cry, a Crysis, vagy épp a Ryse: Son of Rome. Az egykoron csúcson lévő, már-már saját birodalommal rendelkező cég az utóbbi években a poklot is megjárta, így a Hunt: Showdown egy utolsó esélyként is felfogható… Lássuk, elég lesz-e a feltámadáshoz!

Egy alternatív történelemben az 1800-as évek vége felé iszonyatos erő támadja meg világunkat, mely embereket és állatokat egyaránt nem kímélve szedi áldozatait, félelmetes mutációkat eredményezve. A Vadászok Szövetsége ekkor már évszázadok óta létezik különféle formákban, melynek tagjai nem csak a harcban és a kutatásokban, de a fekete mágiában is jártassak. A vadászatot egyfajta sportként felfogva vagyunk utunkra engedve, és bár hallásunk, illetve gondolkodásunk a legnagyobb fegyvereink, a karabélyokra és egyéb finomságokra is szükségünk lesz a túléléshez, ha vagyonunkat a rohadás kellős közepén akarjuk megkeresni…

Habozásnak és próbálkozásoknak nincs helye itt! Az első bevetések elég durvák, a menekülés nem opció, lépteink zajt csapnak. A lőfegyverek, a mennyezetről lógó láncok, a faágak elérése, vagy épp a korábban kitört üveg szilánkjaira való lépés által keltett hangok vonzanak mindent és mindenkit néhány méteres körzetben. A zsákmány becserkészéséhez először három nyomot kell felfednünk a „dark sight” segítségével, majd csak ezután ismerjük meg a célpont koordinátáit. Vadászhatunk egyedül, de két-, és háromfős csoportban is. A vérdíj megszerzése azonban csak a kezdet, ekkor válunk üldözőből üldözöttekké, ugyanis a megmaradt hunterek mindegyike a nyomunkban lesz, míg el nem érjük az egyik kivonási pontot.

Sosem tudhatjuk, mekkora küzdelemnek nézünk elébe, így érdemes minden fogyóeszközzel spórolni, nem a legkisebb ellenségekkel szemben felélni minden készletet, bár XP-t és pénzt ők is adnak. A bossharcok sokszor igénylik teljes arzenálunk felhasználását. A Butcher a legkönnyebb ellenfél, ő könnyen legyűrhető, ha tartjuk a megfelelő távolságot. Az Assassin már keményebb tészta, ő átmegy a falak résein, és klónozza is magát, de véleményem szerint a pók a legrosszabb mind közül: idegesítő módon fürge, és rengetegszer felfelé nézve kell harcolni vele. Egyetlen szerencsénk, hogy ezen ellenfelek sosem hagyják el a helyüket, nem jönnek az adott területen kívülre, így ha kiosonunk, alkalmunk adódik elsősegélycsomagok használatára, vagy egyes készletek feltöltésére. Ha ügyesebbek vagyunk, kintről, a réseken keresztül is oszthatunk kis sebzést, ez azonban a többi vadász figyelmét is könnyen megragadja.

A menekülésre helyezett hangsúly megváltoztatja az egész projekt ízét. A ki nem mondott, le nem írt megállapodások kötése is nagy szerepet kap. Segítesz egy egyébként ellenséges játékosnak megmérgezni egy kaptárt, vagy csapdába csalni egy csoport élőhalottat, majd a siker után egymásra néztek, és mindkettőtökben tudatosul, ha most tűzharca kezdtek, nem elég, hogy készleteitek még jobban kimerülnek, de minden figyelem rátok összpontosul.

Egy körben maximum 12-en léphetünk pályára, így tehát ha duóban játszunk, hat, ha trióban, négy csoportra oszlik a mezőny. A másokba fektetett bizalom itt életekbe kerülhet, a kommunikáció korlátozott, így a barátokkal összeülve nagyobb esélyünk van a túlélésre, mint random játékosokkal (persze csak ha nem a szólót preferáljuk).

Az egész projekt telis-tele van taktikai dilemmákkal… Az épületek rengeteg erőforrást és készletet rejtenek, ám belépve sokkal nagyobb az esélye a más játékossal való találkozásnak is. Ha szerencsénk van, olyannak futunk össze, aki tisztában van az előbb már említett megállapodás előnyeivel és hátrányaival. A ködös, vagy sötét körülmények szintén kettősek: bátrabban haladunk nyílt terepen, de nehezebb megédeni egy adott állást a látótávolság miatt. Ekkor előnyünkre válhatnak a már korábban leírt környezeti riasztórendszerek: a törött üveg, a beindítható generátor, a madárrajok ugyanúgy előnyünkre is válhatnak.

A bossfightok közben nehéz elkerülni a láncok csörgését, az ablakok kitörését, vagy a vízben való trappolást, ekkor az apró jelekre kell ügyelnünk. A tetőről hulló épületelemekből arra következtethetünk, van valaki, aki fentről figyeli lépteinket, a női ordításokat a zombikhoz társíthatjuk, akiket szintén egy játékos zavart fel, de ha a hirtelen csendben mozgást hallasz, egy harmadik alak is van a közelben. A legdurvább az egészben, hogy nem miattuk kell aggódni, hanem a negyedik miatt, aki még midig rejtve van minden és mindenki elől, és aki bármikor ott teremhet mögötted, hogy csendben elintézzen.

A kb. 30-40 perces adrenalinpumpa meneteken kívül bossok nélküli quickplay körökbe is beléphetünk. Itt már nem csak más játékosoktól szerezhetünk be egzotikus fegyvereket, és az aktiváldandó erőforrások is olyan képességekkel ruháznak fel, melyek sok esetben meghaladják adott Bloodline rangunkat. Egyszerre csak egy valaki aktiválhatja a forrást, és foghatja menekülőre az irányt.

A Hunt: Showdown egyik hátránya tehát, hogy a rengeteg feszültséghez nem kínál elegendő alternatívát. A pályák, az ellenségek, és a fegyverek tárháza is szegényes, így bizonyos idő elteltével már csak a feloldható dolgok tarták az értelmet a haladásban. A másik negatívum az elsőből adódik, ugyanis így egy igen szűk réteget céloz meg a cím. Akit nem ragad meg a projekt mocskossága, az nem érzi át a helyzet súlyosságát, amikor  a tisztás melletti sövénybe rejtőzve vérzel, miközben minden körülötted lévő dolog a halálodat kívánja… A kiszámíthatatlanság miatt viszont mégis eléri, hogy újra és újra nekivágj a vadászatnak, és ez az, ami miatt példa értékű. A tudatlanban és váratlanban rejlő lehetőségek, melyeket ki lehet, és ki kell használnunk a túlélés érdekében.

vissza

Hunt: Showdown

Platform: PC, PS4, XOne
Kiadó: Crytek
Fejlesztő: Crytek
Kiadás dátuma: 2019. augusztus 27.

+ kiszámíthatatlanság
+ aprólékosan kidolgozott környezet
+ változatos játékmenet

- tartalomban szegény
- szűk réteget céloz

85 %