GRID (2019) – teszt

A Codemasters 5 év, jónéhány F1 és DiRT cím után ismét visszatért a GRID-hez, mely 2008-ban még a Race Driver mellékleteként mutatkozott be, és a  TOCA-játékok közé sorolták. Nos, ha ezen ösvényen kívánunk haladni, az idei a 12. projekt a szériában, ha viszont úgy vesszük, önállóan is megállja a helyét, akkor a negyedik epizódként emlegethetjük. De mi is ő valójában? Folytatás? Reboot? Valami teljesen új? Az első rész így-úgy, de emészthető volt, a második egy kiábrándító folytatás lett, amit mintha maga, Michael Bay rendezett volna… Nos, az Autosport… hát… kísérletet tett a gyökerekhez való visszatérésre több-kevesebb sikerrel. Az idei pedig maga a GRID. A széria valahogy sosem volt biztos abban, mi is akar lenni valójában, a 2019-es epizód pedig mintha pontot tenne a GRID, mint név ellen elkövetett összes eddigi gyilkosság végére.

Az első pont, amire kitérnék, a játék környezete. Ezt pozitívumként hoznám fel, elvégre mind a 13 helyszín jól fest a képernyőn, kettőt mégis kiemelnék: Barcelonát szinte teljes mértékben újjáépítették, így az emlékművek, régi, zsúfolt utak mellett a tengerpart is bekerült a körbe. Shanghai egyértelműen ellopja a showt! Az éjszakai kivilágítás, a fényjáték lélegzetelállító!

Az sem mindegy, mivel robogunk végig e tájakon… A fejlesztők érezhető módon figyelmet fordítottak az autók „hangulatára”. Szinte nincs két ugyanolyan jármű, akár a kezelhetőség, akár a lendület szempontjából vizsgáljuk a dolgokat. Teljesen más egy morgó Firebird kormánya mögött a Crescent Valley kecses ívei közt vezetni, mint egy Aston Martin fenekét keresztbe tenni Havanna kikötőjében.

Három rövidke esemény-montázs után egyből a karrier módban találjuk magunkat, ahol négy fő kategóriára osztva kapjuk a versenyeket. Legyen szó izomautókról, japán benzinesekről, mindenki megtalálja a saját helyét. Egy-egy ilyen szekció 11-12 futamot számlál, tehát mintegy 50 játszma vár ránk. Ezek után következik az ún. Invitational, ahol több, mint 20 futamon keresztül a Minitől az old school Ferrarikig szinte mindent vezethetünk. Összesen kb. 30 órányi száguldozás elé nézünk.

A tényleges fókusz azonban az autókra irányul, ahogy annak lennie kell. A környezethez hasonlóan minőségi látványt nyújtanak, a hangok pedig csak rátesznek még pár lapáttal: az ütközések, a motorhangok, az időjárás, a gumicsikorgás… és ha már itt tartunk, a guminyomoknak köszönhetően a második körre már láthatók az „ajánlott útvonalak”, még ha a funkció, mint segítség, ki is van kapcsolva.

A sérüléseket is sikerült a valósághoz közeli formában megalkotni. Személy szerint én jobbszeretem a realisztikus fizikát, tehát ha nem csak kozmetikai bajok lépnek fel egy-egy ütközés alkalmával. A segítség e részről is igen nagy a fejlesztők felől, ami tekintve, hogy árkád címről van szó, nem rossz. Az idő visszapörgetése, valamint e lehetőségek száma is választható opció.

Itt fel is szólalnék a játékosok nagy részének nevében: Miért nincs fotó mód?

A Nemesis rendszert újoncként köszönthetjük a funkciók soraiban, mely valamilyen szinten ismét szórakoztatóvá képes tenni a futamokat. Elég egy kisebb ütközés, egy ismétlődő párharc, és ellenfelünk már meg is van jelölve. E pillanattól fogva szabad akaratot kap, szinte csak ránk terelődik a figyelme, ez pedig hatással van a hibáira. Az AI azon lesz, hogy tapló módon megakadályozzon egy-egy előzésben, vagy csak szimplán provokáljon.

Az első néhány órában remek szórakozást nyújt a GRID, utána azonban ha felteszem a kérdést magamnak, hogy mit is nyújt az eddigieken felül, elakadok. Egy maroknyi esemény van a nyakunkba zúdítva, melyek szinte ismétlődnek a későbbiekben. Hiába a rengeteg testre szabási lehetőség, egy idő után monoton a játékmenet. Ezt tovább erősíti, hogy a karrier mód tulajdonképpen egy naptár, melyben eseményekre bökünk rá.

A főmenü funkciói között megtaláljuk a szabad versenyzés, valamint a többjátékos mód lehetőségeit, azonban egyikük sem különbözik említésre méltó módon a kampányban látottaktól. Szerverek böngészésére nincs lehetőség, privát lobbik, vagy nyilvános futamok között válogathatunk.

A GRID maga egy szórakoztató versenyjáték, de bármennyire is próbál kedvesen nézni rám, nem tudok segíteni rajta. Egy ilyen árért kínált játéknak úgy gondolom, többet kellene nyújtania, ennek alátámasztásaként pedig nézzünk csak rá a Forza Horizon 4-re, mely szintén egy árkád-kaland, mégis sokkal több élményt kínál. Kicsit hosszabb fejlesztési idővel, és egy jól időzített megjelenési dátummal akár be is futhatna, és bár nem temetem örökre, egyelőre nem hozta az elvárt szintet.