Factorio [Switch] – teszt

A Factorio-t immár az igencsak messzinek tűnő 2016-ban jelent meg, az akkoriban sikereket és bukásokat hordozó Korai Hozzáférésben Steamen, miután sikeresen zárta az Indiegogo kampányát a csapat, és most 2022-ben immár a kezünkben is tarthatjuk a hosszú órákon át tervezgetett és épített gyárunkat, szinte ugyan olyan formában, mint tettük azt eddig is számítógépjeinken.

Pont a hat éve miatt nem mennek bele túlságosan a részletekben, és inkább a Switch-változat sajátosságaira fogok koncentrálni, de azért fussuk át gyorsan mivel is állunk szemben. A Factorio alapjaiban véve egy gyártósór-szimulátor, némi űrlényes túléléssel megspékelve, hisz minden úgy kezdődik, hogy egy idegen bolygóra zuhanva kell az ott található nyersanyagok és eleinte igen primitív technológiákat felhasználnunk a túlélésünk érdekében.
Mivel hamarosan nyersanyagigényünk hatalmasra nő, kénytelenek leszünk a lehető legjobb módon optimalizálni a berendezéseinket, hogy ne nekünk kelljen végig kajtatni a pályán és egyesével szedegetni a szenet vagy fákat vágni. Természetesen az automatizációra épített gépeink szennyezik a bolygó kezdetben tiszta levegőjét, így az őslakos bogárfaj kicsit megorrol ránk és támadásba lendül.
Az így bekövetkező biztos halál ellen falakkal és fegyverzettel tudunk védekezni, ami természetesen tovább növeli nyersanyag igényünket, ami növeli a légszennyezést, ami aztán még több bogarat bőszít fel, és így tovább.

És akkor e rövid bevezető után térjünk rá a Switch változat sajátosságaira, amik... hát elenyészőek, jó és rossz értelemben egyaránt. A játék ugyanis az újdonságként ható kontroller támogatás mellett egy az egyben a PC-s változat portja. Ez azt jelenti, hogy a tengernyi apró szöveg bizony megterheli majd a szemeinket, cserébe rengeteg beállítási lehetőségünk lesz, mind grafikailag mind játékmenetileg, bár ezen beállítások hosszadalmas állítgatása sem fog megmenteni minket néhány zavaró tényezőtől.
Zavaró tényező alatt gondolok például kitakart szövegekre, amik hordozható módban egyszerűen nem férnek el olvasható módon a konzol apró kijelzőjén, szerencsére nem gyakori hiba, de amikor megtörténik fontos infóról maradunk le, akár a továbbjutáshoz szükséges részletekről is, ha nem vagyunk veterán játékosok.

Az irányítás ahogy az várható volt, sose lesz olyan kényelmes, mint a billentyűzet+egér kombó, viszont a kezdeti bosszankodások hamar eltűnnek. Optimális és könnyed sose lesz igazán, főleg ahogy bővül a gyárunk és rengeteg apró elem közt kell lavíroznunk, miközben a kijelölésre választott jobb analóg minden tőle telhetőt megtesz, hogy pont a célunk mellé találjon, és ezen az érintőképernyő támogatás sem segít túl sokat, leginkább az előbb említett apró kijelző miatt.
Docked módban a dolgok kicsit kellemesebbek, legalábbis ami az átláthatóságot illeti, a nagy kijelző sokkal kellemesebb élmény a szemünknek és a fejfájás veszélyét is határozottan csökkenti, arról nem is szólva, hogyha olyanok vagytok mint én, akkor igencsak szép látvány lesz egy tökéletesen ütemezett gyár mozgását figyelni... ha meg nem vagytok ilyenek, akkor jó eséllyel ez a játék nem nektek készült.

Mint írtam korábban, a játék az irányítást leszámítva teljes egészében a PC-s változat lehetőségeit tárja elénk a beállításokban, így jó pár percet is eltölthetünk a menüben miközben megtaláljuk a számunkra legjobb beállítást, és ahogy nő a gyárunk, bizony érdemes lesz egy-két grafikai opciót is kikapcsolni, bár szerencsére az alapjáték küldetéseinél nem tapasztaltam gondokat teljesítmény terén, a kezdeti hosszú betöltést leszámítva, annak ellenére, hogy mindent bekapcsoltam a grafika menüpontban, azt is ami alapértelmezetten ki volt.
Játékmódok terén is megkapunk mindent, még PC-s crossplay is belefért, így gond nélkül beléphetünk ismerőseink hosszú évek óta futó gyáraiba segíteni vagy épp csak nézelődni és tippeket szerezni a következő fejlesztésünkre.
A játék emellett kínál nekünk egy több órás tutorialt különböző részekre bontva, ahol igyekszik a fontosabb tudnivalókat megismertetni velünk, bár ezekben is igencsak szabadkezet ad és leginkább a célt írja elő, arra nem sok szót pazarol, hogy is jussunk el hozzá, de ez nem feltétlen gond, bár komplex rendszerrel dolgozik, ennek az az előnye, hogy céljainkat számtalan módon is elérhetjük, ami persze nem mindig a legoptimálisabb, de legalább a sajátunk.
A tutorial és az online co-op mellett kapunk aztán haladó küldetéseket is, ahol tényleg minden tudásunkat latba kell vetni, hogy sikeresen teljesítsük őket.

Végszóként elmondható, hogy ahogy PC-n a Switch változat is határozottan rétegjátéknak számít, a hordozhatóságnak legalább annyi hátránya van, mint előnye, és az apró kijelző miatt okozta fejfájást csak erősíti majd a darabos irányítás, maga a játék még mindig ugyan olyan szórakoztató, mint sok éve PC-n, szinte végtelen lehetőségekkel, amik messze túlmutatnak a játék által kínált küldetéseken, hisz ahogy az ilyen játékoknál szokás, hamar azon kapjuk magunkat, hogy egyre grandiózusabb célokat vadászunk, amiket a játék már nem is kér tőlünk.
Személy szerint a PC-s változatot ajánlom, de ha bármilyen okból nem férünk hozzá akár egy hosszabb utazás során, ami alatt nem tudunk meglenni gyárunk nélkül, akkor a Switch változat tisztességesen helytáll majd.