Endzone: A World Apart – teszt

Szimulációs, városépítő- és fenntartó játékokból sosem elég… Legutóbb az Epic Car Factory-t vettük górcső alá, melyben bár nem egy egész települést, de egy komplett gyárat kell kezelnünk, ezúttal az idén megjelent Endzone: A World Apart c. játék került terítékre. Nézzünk is bele!

Úgy gondolom, mindig is volt affinitásom a szimulációs játékokra, fiatalabb koromban is rengeteg ilyennel töltöttem időmet, aztán jött a Sim City, mely hatalmas nyomot volt képes hagyni bennem, és legutóbb a Frostpunkra függtem rá. Adódott a lehetőség e címre, és úgy gondoltam, miért is ne próbálnám ki… A játék önmagában olyan általános dolgokra fókuszál, mint az építkezés, és az erőforrások gyűjtése, mégis valamilyen szinten megkeveri a paklit, és egy atomháború következményeibe csöppenti a játékosokat, ezáltal készleteinket a környezeti jelenségek és hatások szerint kell felhalmoznunk.

Sosem hagyom ki a bemutató részeket a játékokban, de tényleg sosem. Most sem tettem másként, úgy gondoltam, minél többet tudok róla, annál jobb. Igazság szerint jó döntés volt, az oktatóanyag rendkívül átfogó, de egyben időigényes is, és ez nem csak a rengeteg mechanika elmagyarázása miatt van, de rendkívül fontos az erőforrások és az emberek közti hangsúly megteremtése, az önfenntarthatóság kérdése. A sugárzások és más hatások miatt a szokásosnál is több jelenségre kell figyelnünk a lakosságot tekintve.

A legtöbb ilyen stílusú sim esetében az épületek elrendezése pusztán esztétikai kérdés, itt azonban komoly stratégiai szereppel is bír, és az erőforrások maximális kihasználhatósága érdekében tényleg jó, ha hallgatunk a tippekre. Minél rövidebb utat kell megtennünk a felleléstől a felhasználásig, annál jobb (pl. vízerőművek). Egyik legfontosabb ellátmányunk mégis a selejt. „Mi egyeseknek szemét, az másnak kincs!” – szokás mondani. Ebből szerencsére rengeteget találunk a térképen, és az épp nem dolgozó emberkéknek kiadhatjuk ezek begyűjtését, mint feladatot, a felhasználási folyamatot azonban végig szemmel kell tartanunk, hogy mindig és mindenkor a legjobbat hozhassuk ki a kereslet-kínálatból. Finomítókat is kell készítenünk, és egyes késztermékeket más, nagyobb projekthez is felhasználhatunk. Egy másik variáció, hogy a háborúk hadszínterein keresgélünk kincseket, és bár ez különféle forrásokat igényel, a hozama annál nagyobb lehet.

Az Endzone: A World Apart egyébként vizuálisan is vonzó,  a tájak megfelelően ki vannak dolgozva, a poszt-apokaliptikus környezet pedig lélegzetelállító (érted?! lélegzetelállító, haha). Itt érdekességként hoznám fel, hogy nincs előre rögzített kameraszög, szóval tényleg minden irányból ki kellett dolgozni szinte mindent. A hangzásra sem lehet panasz, rendkívüli effektek kaptak helyet a játékban, és ha ez nem lenne elég a hosszas szórakozáshoz, a különféle környezeti hatások dinamikus szimulációban „ismétlődnek”, minden játékmenet során egyediek!