Deus Ex: Mankind Divided - teszt

Öt év telt el az előző Deus Ex játék óta - ezen idő alatt kétszer is forradalmasították a játékpiacot: megannyi új technológiát vetettek be a figyelem fenntartása érdekében. Az Eidos-nál ez annyira nem érdekelte a fejeseket: csak folytatni akarták - a lehető legprofibb módon - a 2000-ben megjelent Deus Ex szoftver előzménytörténeteként szolgáló Human Revolutiont.

Játékidőben két év röppent el Adam Jensen, az utóbb említett program főszereplőjének - megismerése óta, így hát újra fel kell vennünk az összeomlás szélén álló világ lendületét, amit 2027-ben elég ramaty állapotban hagytunk magára.

Aki rászánja magát az új Deus Ex-re, annak nem árt, ha van egy minimum középfokú angolja és nem kevés affinitása az RPG-játékok iránt. A szóban forgó szoftver újabb és újabb döntési lehetőségeket kínál, amihez a világban talált információhalmaz lesz segítségünkre: ezek mutathatják meg a helyes út felé vezető irányt. A Mankind Divided forgatókönyvének és karaktereinek kidolgozásában kétségtelenül a szakma legjobbjai működtek közre - ezt bizonyítja a folyamatosan pörgő és csavarodó történet, aminek alapja egy pattanásig feszített húr a fertőzött implantátumokkal felszerelt és az egészséges emberek között. Erre még jelen világunk összes ismert nehezékét is rápakolták - gondolok itt a multik kizsákmányoló egyeduralmára, politikai összeesküvésekre, terrorizmusra. Sikerült megírni a szituációt úgy, hogy aki életében nem telepített gépére Deus Ex játékot, az is megérti és 100 százalékosan élvezni tudja annak minden percét - ha nem életidegen a sci-fi környezet és a sok-sok párbeszéd persze.

Időnk nagy részét Prága gyönyörű városában fogjuk tölteni, kisebb-nagyobb kitekintésekkel. Az európai környezet kicsit szofisztikáltabb, ez viszont nagyon egészséges frissítő ízt hagy maga után, bár a helyszínnek (leszámítva a sztorit) sok jelentősége nincs - ez leginkább a stílusjegyek teljes elhagyásával nyer értelmet. Minden helyszín egy óriási klisé: az összes létező sci-fi elemet megtaláljuk, mégis a pályatervezők mindenre figyeltek, hogy aztán egy mélyebb lélegzetvételű lopakodásnál vagy szívdobogtató üldözésnél egy kósza tollon is fennakadhasson a szemünk. Adammel járni-kelni ebben a visszataszító, kellemetlen világban pont akkora élvezet mint nyaralásunkon egy véletlenül utunkba keveredő rejtélyes utcába betévedni. Emellett a felfedezés, lootolás, craftolás öröme elkíséri a játékost az utolsó mozzanatokig. Néhány tereptárgyat nehézségétől függően mozgathatunk is, sőt mozgatnunk kell a továbbjutás miatt. Némelyik még pluszban rombolható is, ezek közül a legjobb - mondanom sem kell - az átüthető falrészek.

Ahogy az elkeseredett és elnyomott lakosok között keressük következő küldetésünket, úgy változunk mi is egy-egy kisebb-nagyobb behatás feldolgozása után, ami lehet egy hangfoszlány, némi életérzés, esetleg egy email, amit éppen az egyik szobában talált gép hackelése után olvastunk el. Ez a játékelem a Human Revolutionből köszön vissza, sőt: soha nem volt még játékban ilyen élvezetes a hackelés. Ezt a fejlesztők is érzékelhették, hiszen minden méteren belebotlunk újabb és újabb ilyesféle kihívásba, de ezt egy idő után azért tudjuk skippelni is, no meg kikerülni, lévén egy-egy helyszínt több úton közelíthetünk meg. Döntéseinknek szerepe lesz a végkifejletben. Az egyik pillanatban épp egy lényegtelennek tűnő lépést tettünk meg, ami lehet, hogy az a következőben úgy elburjánzik, hogy a nyakunkba szakad a pokol. Akkor pedig el kell döntenünk, hogy lopakodunk, vagy ólmot nem sajnálva az AI szemébe nézünk, erőszakos lépéseket téve túlélésünk érdekében.

A program ezen mechanikája olyan olajozottan működik, hogy  időpocsékolás lenne rozsdás csavarok után nyomozni. A játék legkisebb részét a gépkarabélyok használata teszi ki (ami a küldetések helyszíne és tematikája miatt egyébként is háttérbe szorul), de tény, hogy aki ürügyet keres azok elsütésére, az talál is. A számtalan fegyver mellett megkaptuk a manapság elterjedt valós időben használható fegyvertuningolási menüt, amivel két lövés között is változtathatunk stukkerünkön, hogy még inkább a kezünkre álljon. Stílusunkat is egyik pillanatról a másikra módosíthatjuk, de a fent leírt bő akciózással vigyázni kell, hiszen ellenségeink okosak és hibáinkból tanulnak, ráadásul nem is fekszenek el két golyótól. A jó öreg Adam teljes implantátum-felszerelésével áll a rendelkezésünkre: aki egy picit is ad magára, ezzel akár órákig is képes lesz elszöszmötölni - nem kapcsolhatjuk be az összes mütyürünket, mivel úgy kifüstölnénk magunkat. Mindig a legpraktikusabb és a helyzethez illő emberfeletti képességünket ajánlott használni.

Implantátumaink nyújtotta lehetőségeinket lopakodó/csendes üzemmódban is használnunk kell. A fő küldetésszál és a kismillió mellékküldetés is építenek különlegességünkre, viszont ez nem egyenlő az ölés ránk erőltetésével, mert a játékot végig lehet vinni gyilkosságok nélkül is. Még a bossoknak sem kötelező kioltani az életüket. Mindenesetre az Eidos ismét bebizonyította, hogy lopakodni igenis jó még akkor is, ha tőlük évente látunk egy hasonló mechanikára épített szoftvert.

Ami a Deus Ex-et jelen esetben eladja, az a történet és a lenyűgöző atmoszféra, amit a grafika bár megtarkít, de igazán a zene tesz első osztályúvá. Michael McCann többször is bebizonyította már, hogy érti a dolgát és mivel a Mankind Dividedben is ő szolgáltatja a muzsikák nagy részét, csak még inkább biztos lettem az úriember a futurisztikus ambient műfajban prezentált zsenialitásában. Bár a részletgazdag poligonok kielégítőek egy ilyen nagyszabású sci-fihez, azért kicsit komolyabb háttér dukálna ebbe a játékba.

A Mankind Divided egy remek sci-fi RPG, ami így, a nyár végén jól fog esni mindenkinek. Tudatában annak, hogy a karakterek és a világ nem lettek kellően kicsiszolva, ráadásul a mikrotranzakciók is megjelentek (ezeknek semmi keresnivalójuk ebben a játékban...), nem kövezek meg senkit, ha inkább visszanyúl a Human Revolutionhöz. Egy másik pontról nézve a Mankind Divided mégis egy kihagyhatatlan akció-RPG. Bocsánat, ha nyers vagyok, de ettől a programtól nem vártam többet: ha még  1-2 évig ültek volna rajta, akkor se lett volna sokkal több vagy jobb. Ez így egy kerek, szórakoztató és végtére is izgalmas színfolt így a nyár végi játékkínálatban. Nyugodt szívvel ajánlom minden sci-fi fannak, persze csak akkor, ha van ideje és kedve megismerni a játék hátterét is.

A játékot köszönjük a KonzolVilág szaküzletnek!