Wasteland 3 – teszt

A Wasteland 3 világa nem éppen a Paradicsom… Egy nukleáris katasztrófa által elpusztított kozmoszba csöppenünk, ahol az életben maradottak és a megélhetés között rettentő nagy a távolság. Egy ilyen környezetben az esély adott, hogy acéllal és fegyverekkel a horrorra és kétségbeesésre íródott sorsot a gazdagságra és dicsőségre cseréljük. Rengeteg szempontból nézve a dolgokat ez egy RPG, melyre minden játékosnak szüksége volt, és melyben valóban minden jelen van, amit a rajongók kívánhatnak: vonzó történet, gyönyörűen felépített karakterek, rengeteg tartalom, RPG mechanika, na meg egy jól összerakott harcrendszer.

Függetlenül attól, hogy a sztori adott pontján egy-egy döntés mily’ kicsinynek tűnik, jó eséllyel később nagy hatással van bizonyos szituációk végkimenetelére. A korábbi részekhez hasonlóan ismét a Desert Rangerök bőrébe bújva segítjük azon közösségeket, kiknek sikerült túlélniük az 1998-ban zajlott nukleáris háborút. A November Team névre keresztelt osztagot Coloradoba küldik, azonban egy fegyveres frakció hamar csapást mér rájuk, és megtizedeli őket. A tragédia után sem hátrálva megalapítják új főhadiszállásukat, és bekapcsolódnak egy vitába, mely képes megváltoztatni nem csak a város, de az egész ország arculatát.

E viszály csak egy csekély része a történetnek, Colorado szinte minden frakciója egyedi problémákkal küzd, melyek mind megoldásra várnak. A sztori rendkívül gördülékeny, és bár mint írás, nem különösebben egyedi, a szituációk, és az azok által érintett szereplők teszik azzá. A játék sötét mivoltát segíti a rengeteg őrület is, ami zajlik benne, de ennek ellenére is egy közelinek tűnő képet képes festeni elénk. Döntéseink nagyban befolyásolják a haladást, ráadásul olykor úgy kényszerülünk oldalt választani, hogy nincs köztük egyértelműen rossz vagy jó. Az erkölcs a múlté, a túlélés az egyetlen, ami számít!

A történetbe való belegabalyodás előtt a karakterlétrehozásé a főszerep. E téren a Wasteland 3 kissé lemarad a modern RPG-ktől, de így is rengeteg testreszabási lehetőséget kínál. Figuránk eredetét is megválaszthatjuk, mely egyedi bónuszokkal ruházza fel őket. A legérdekesebb rész talán a statisztikák és készségek megadása, hiszen itt rengeteg múlik a hatékonyágon. Megfelelő osztályrendszer hiányában magunk határozhatunk meg minden adottságot, ezt mindenki döntse el maga, mennyire éri meg. Érdekesség, hogy egyfajta „csavart” is társíthatunk karakterünkhöz, mely egyaránt toldja meg a statisztikákat előnyökkel és hátrányokkal, ezzel még nagyobb kreativitásra késztetve a játékosokat a progresszió során.

A játékosok és az AI felváltva irányítják a karaktereket a csatatéren. Fedezékbe vonulhatunk, folyamatos tűz alá helyezhetjük az ellenfeleket, de a tárgy- és képességhasználat is teljesen opcionális. Tervezés közben azonban figyelni kell, mivel minden mozzanat csíp egy kicsit az AP-ból, és ha ez fogyóban van, elég kedvezőtlen helyzetekbe szorulhatunk. A csatatér rendkívül interaktív, a környezet is nagyrészt rombolható, ezzel megakadályozhatjuk, hogy az ellenfél egyes helyszíneket fedezékként használjon. Vannak robbanó hidrogén- és üzemanyagtartályok, melyek állapotbetegségeket is osztanak, de távolról aktiválható csapdákat is kapunk. A rengeteg lehetőségnek köszönhetően a harcok sosem unalmasak, bár hozzátenném, néha talán túl elnéző a játék, rengeteg hibával sem izzasztó a felülkerekedés a másik csapaton.

Érdemes megjegyeznem azt is, hogy az interaktív és reaktív mechanika nem csak a harcra, de a játék egész világára jellemző. A posztapokaliptikusColorado, mint helyszín egy olyan állapot, mely döntéseink hatására változik. Minden küldetés többféle kimenetellel zárulhat, a választott módszertől függ a hírnév és a fejlődés, ennek köszönhetően pedig nem csak az NPC-k, de a többi frakció rólunk alkotott véleménye is, akik szintén hatalomra vágynak. Osztagunk összeállítása is rendkívül fontos a sztori szempontjából, egyes karakterek jelenléte személyes történeket nyit. Az elnevezett NPC-k is gyakran kommentálják az aktuális eseményeket, jelenlétük pedig már csak a társadalom megismerésének szempontjából is érdekes.

Egyik leghűbb társunk Kodiak lesz, a páncélozott „kis” kocsink, aki a főhadiszállás és az állam más ikonikus területei között furikázik majd bennünket. A taliga teljes mértékben testreszabható, szerelhetünk rá különféle fegyvereket és kiegészítőket, ezen frissítések némelyikéhez azonban a sztori előrehaladására is szükség lesz. Érdekesség, hogy a csatározások közepette is irányítható egységként szerepel a listán.

Ennyi funkció közepette az ember azt gondolná, egy rettentően nehéz RPG-vel van dolga, de ez tévedés. Rendkívül kezes, az újoncoknak is kedvez, és itt említeném meg többek között a kiváló menükialakítást, mely egyszerre informatív, könnyen hozzáférhető és használható. A készségek és statisztikák mind megfelelő mértékben ki vannak fejtve. A Mission Log is egy igen hasznos szekció, itt a térképhez hasonlóan kijelölhetünk dolgokat, így sokkal könnyebben felfedezhetünk egyes kiemelt pontokat.

Akárcsak a kezelőfelület esetében, a játék grafikáját illetően sem kell csalódnunk. A remekül eltalált művészi irány a személyre szabott szereplőknek és helyszíneknek is káprázatos megjelenés nyújt. Még ha nem is tart lépést a jelenlegi generáció játékaival, a maga stílusában igenis szép, ráadásul a gépigény sem eget rengető, egy régebbi PC-n is élvezhető a látvány. A zenei vonalba és a szinkronhangokba is nagy munkát fektettek, a soundtrack lista sok remek dalt is felvonultat, melyek csak tovább fokozzák az amúgy is emelt hangulatot.

Összességében igaznak bizonyul a teszt elején tett kijelentésem, miszerint a Wasteland 3 az az RPG, melyre a rajongóknak szüksége volt. Minden benne van, aminek egy ilyen játékban benne kell lennie: részletes, gördülékeny történet, kiváló harcrendszer, hatalmas mennyiségű testreszabási lehetőség, és egy világ, mely valóban reagál a játékosokra. Bár korszakalkotó újításokat nem vezet be a műfajba, hiba volna azt mondani, hogy semmi ilyesmit ne tenne le az asztalra. Köszönjük, inXile!