Shadow Tactics: Blades of the Shogun - Aiko's Choice – teszt

Nem hinném, hogy sokan vannak köztetek, akik ne ismernék, vagy legalább ne hallottak volna a Shadow Tactics Blades of the Shogun nevezetű játékról… Egy valós idejű játékmenettel bíró stratégiai klasszis, mely minden ellenfelét maga alá gyűri a műfajban, és melynek nemrég érkezett egy önálló kiegészítője Aiko’s Choice címmel. Bár minden bizonnyal azt gondolhatnátok, nem lehet róla többet mondani, mint az 5 évvel ezelőtt megjelent alapjátékról, de azért megpróbálkoznék vele.

Kezdeném azzal, hogy a DLC tovább viszi azt a nagyszerűséget, amit az eredeti kiadás megalapozott, és visszakalauzol egy világba, ahol már rég nem jártunk. Na, persze aki azóta sem szakított a játékkal, bizonyára nem ismeretlen a terület, és bevallom őszintén, e csoport lesz előnyben! Ismét kiemelném, hogy az Aiko’s Choice bár játszható önállóan, csak egy kiegészítője az alapműnek. Ennél fogva ára is kedvezőbb, mintegy fele az eredetinek (kivéve most, amikor a Steam Winter Sale-en 90%-os kedvezménnyel, 4 eurós áron bezsebelhetitek!). Ezért összesen 6 szintet kapunk, 3 nagyobb, teljes értékűt, valamint 3 kisebbet, de ezekről később…

Az árán kívül a tutorial az, ami leginkább sugallja a projekt milétét: nem csak hogy rövid a bevezető, de még azt is feltételezi, hogy játszottunk az alapművel. Az első szint teljesítése után olyan világi nyugalommal vág bele a dolgok sűrűjébe, hogy csak pislog az ember, szóval tényleg nem ajánlott ezzel kezdeni a sorozattal való ismerkedést! Na, nem csak a játékmenet működése miatt mondom ezt, hanem a karakterek és a beállítás megismerése céljából… Mert bár a sztori önálló, nem mutat be újra mindenkit, és nem magyaráz el minden történést.

És ha már a történetnél vagyunk, elmondanám, hogy számomra sajnos nem volt annyira lebilincselő, mint az eredeti. Igen, tudom, én is hangsúlyoztam, hogy ez csak egy kiegészítés, mégis úgy gondolom, öt évvel az eredeti bemutatása után a Mimimi Games többre is képes lett volna a sztorit illetően. Akárhogy is, a helyzet az, hogy sokan nem is emiatt, sokkal inkább maga a játékmenet miatt vágnak bele, ami viszont továbbra is zseniális!

Bár sokat nyom az élvezeten a sztori és a karakterek megismerése, a gameplay enélkül is fantasztikus. Nem mondom, hogy sokminden változott az eredetihez képest, mert nem így van, de talán pont ezért. Egyszerre 5 karaktert irányítunk, és ki kell egyensúlyoznunk képességeiket, hogy minden akadályt leküzdhessünk, a taktikai tervezés pedig elengedhetetlen. Ami még kiválóbbá teszi az egészet, az a sokszínűség: nem kényszerít rá egyetlen útra, több módon is teljesíthetjük a küldetéseket. Mégis képes egyes funkciókkal nyomás alá helyezni: hogy csak egyet említsek ezek közül, Mugen például nem tud úszni, magasra ugrani, vagy kötélen mászni hatalmas páncélja miatt, a szamurájokkal azonban csak ő képes felvenni a harcot.

Nem csak a tervezés, de az ezt nagyban segítő Árnyék mód használata is elengedhetetlen részét képezi a játéknak. E funkció lehetővé teszi, hogy több mozdulatsort/tevékenységet egy időpontban hajtsunk végre, ami előnyünkre válhat több célpont egyidejű kiiktatásakor. A gyorsmentés- és betöltés is jelentős szerephez jut, hiszen ember legyen a talpán, aki nem hibázik. Én személy szerint szeretem is, hogy bizonyos időközönként emlékeztet a játék a mentésre, mert magamtól csak előre rontanék, és utólag, a kudarc után bosszankodnék, hogy „bakker, mióta nem mentettem már”. Természetesen vannak döntések, melyek hosszabb távú hatásokkal bírnak, ezen nem segítenek az előbb felsorolt funkciók sem…

Másról nem is igazán tudok beszélni, az Aiko’s Choice remekül fest, a hangeffektek is lélegzetelállítóak, a Mimimi Games a lehető legtöbbet hozta ki a dizájnból és a művészeti stílusból a helyszínek megalkotásakor, még a kisebb területeknek is megvannak saját kis bónuszai.

Önálló kiegészítőként remekül állja a sarat, több, mint elég hosszú, a teljes értékű szintekkel alkalomadtán több órán keresztül küzdöttem. Egyetlen problémája talán a megnevezés: nem önálló kiegészítő, sokkal inkább egy közvetlen DLC, mely erősen kapcsolódik az alapjátékhoz. ennél fogva a teljes bemutatkozás és magyarázat elmarad, az új játékosok felé való nyitás pedig sokkal kisebb mértékű.

Akárhogy is, én részemről csak ajánlani tudom, aki pedig tényleg nem játszott még a Blades of the Shogunnal, először az alapjátékkal ismerkedjen meg, majd utána vágjon bele az Aiko’s Choice-ba, így sokkal élvezetesebb!