Rocket League - teszt

A legutóbbi konzol-generációváltás óta egyetlen olyan program jelent meg, amivel azóta játszom, hogy feltűnt a (virtuális) boltok polcain: ez a Rocket League, ami egy hónapja már kézzelfogható formában is elérhető. Megéri-e beruházni rá? Amint végére értek ennek a tesztnek, tudni fogjátok a választ.

Innovatív - ugyan az elmúlt években egyes fejlesztők teljesen kikoptatták ennek a kifejezésnek a jelentését, a Rocket League-re bátran ráaggathatjuk, és amikor azt írjuk, a Psyonix szoftvere újszerű, azt tessék TÉNYLEG komolyan venni. Azok, akik „csak” egy autókkal játszható focis stuffot látnak a programban, amiben könnyű érvényesülni, nagy tévedésben vannak.

Bár a játékmenet annyira egyszerűnek tűnik, mint egy ék, hamar rájövünk, hogy gyakorlás - naaagyon sok gyakorlás - nélkül maximum a szerencsének köszönhetően fogjuk a kis, elektromos autónkkal az ellenfél kapujába juttatni a labdát. A megfelelő boost-használat, a különböző ugrások pontos kivitelezése illetve az arénák adottságainak kihasználása komoly, tudatos játékot igényel. Ha valakinek jók a reflexei, képes előre gondolkodni, csapatban mozogni(!), külső szemmel is szép játékot fog játszani a Rocket League-ben. Ja, meg szerencse se árt.

A kezdők (mármint azok, akik most vásárolják meg a játékot) mindenképpen rágják át magukat a tutorialon, nyomjanak le pár szezont az M.I. ellen, kóstoljanak bele jó nagy kanállal a NEM rangsorolt multiplayerbe (1v1, 2v2, 3v3, 4v4 - mindet próbáljátok ki!), aztán jöhet a kemény dió: küzdelem a kompetitív játékmódokban, egyre magasabb divíziókban.

A Psyonix DLC-politikájának köszönhetően a Rocket League folyamatosan bővül: az új élmények (például az NHL és NBA által inspirált Snow Days és Hoops playlistek vagy az új, kísérleti és meglehetősen furfangos pályák a Rocket Labs-ben) ingyen érkeznek, fizetni csak járgányokért lehet és hangsúlyozom, LEHET. Nem kell, nem kötelező, hiszen semmivel nem jobbak a DLC-kocsik az alapból is elérhető autóknál - az egyedüli kivétel talán a Batmobil, de ezt a közösség is tudja, használatáért gyakran jár a n00b jelző.

No igen, a közösség: egy biztos, ehhez a játéhoz nem csak azért kell idegzet, mert mondjuk a társaink a legnagyobb helyzetet is kihagyják, vagy mivel 1v1-ben az utolsó 50 másodpercet megtolva is fordíthatunk többgólos hátrányból. Nem: ahhoz kell, hogy elviseljük a többi játékost és mi magunk higgadtak, nyugodtak maradjunk.

Komolyan, ennyi öntelt, arrogáns, nárcisztikus vagy csak szimplán ge... gerinctelen emberrel még nem találkoztam, mint a Rocket League kompetitív módjában. Az még oké, ha egyszer-egyszer beszólnak egy rossz mozdulat miatt, de amikor direkt - és a legtöbbször indokolatlanul - aláznak, sértegetnek, szidják az édesanyámat… fel nem tudom fogni, hogyan lelhet örömet valaki az ilyen viselkedésben (de erről egy későbbi cikkben részletesebben is írok majd még).

Mivel én elég nyugodt játékos vagyok, a legtöbbször „nem veszem fel ezeket”, de olykor nálam is elszakad a cérna: megoldás a chat tiltása - használjátok ti is, ha már nagyon nem bírjátok -, illetve az, ha barátokkal játszotok. Ők talán fel se adják majd a „félidőben”, háromgólos hátrányban, hiszen ahogy fentebb említettem, a Rocket League-ben az utolsó másodpercig nincs meg a győzelem! Ezt jegyezzétek meg: sose adjátok fel, már csak azért sem, mert a mostani ranked rendszer igazságtalan. Challenger vagyok és hiába nyerek 4-5 mérkőzést, nincs Division Up, egy vesztes meccs után azonban könyörtelenül arcba vág a Division Down. Ez csak azért „vicces”, mivel a fejlesztők erről az új rendszerből pont az ellenkezőjét nyilatkozták, azt hogy itt bizony nem az számít majd, hányszor nyersz vagy kapsz ki... az előbbi tényleg nem számít.

Nem véletlenül írtam ilyen hosszan a többjátékos szekcióról: a Rocket League-et erre találták ki, hogy egyedül vagy csapatban, de megméressük magunkat másokkal. A játékot ettől függetlenül is, legalább kipróbálás szintjén mindenkinek ajánlom. Órákat el lehet tökölni azzal, hogy milyen minta, színezés, kerék, fejfedő, antenna és hajtómű kerüljön a verdánkra, lokálban akár négyen is játszhatunk, a nem rangsorolt playlistek általában 100 százalék mókát ígérnek, a divízió-vadászat meg… abba vagy belekezd valaki, vagy nem. A tapasztalatom az, hogy mindenki kipróbálja, de személyiségtől függ, ki mennyire kap rá a játék ezen részére.