Master Detective Archives: Rain Code – teszt
Esőkabátos nyomozások
Bár nem mainstream, mégis rengetegen várták a Danganronpa-sorozatról ismert Kazutaka Kodaka legújabb alkotását. Az említett sorozathoz hasonlóan a Master Detective Archives: Rain Code is egy nyomozós kalandjáték, amelyben a játékmenet a bűnügyi helyszínek felderítése és Shinigami "rejtélyek labirintusában" található kérdések megválaszolása és feladatok megoldása között váltakozik.
Bár a bűnmegoldó minijátékok egy része és a játék általános, fejezetenkénti eset-felosztás szerinti felépítése a Danganronpa-veteránok számára némileg ismerős lesz, ez a játék egyáltalán nem kapcsolódik a Danganronpához (néhány utalást leszámítva), és nem kell játszanunk semmilyen korábbi Kodaka- vagy Spike Chunsoft-játékkal ahhoz, hogy élvezhessük a Master Detective Archives-ot. Hangulatilag ez egy sokkal "felnőttebb" környezet, elhagyva a középiskolásokból álló szereplőgárdát a (többnyire) felnőtt profik kedvéért. A bűntények ugyanolyan, ha nem összetettebbek, a karakterek pedig nagyon érdekesek (tudnának lenni, de erről később). A játékokat elkerülhetetlenül össze fogja mindenki hasonlítani, de szerintem a Rain Code több mint megállja a helyét.
A Rain Code rögtön velünk nyit, amint valamilyen raktárhelyiségben ébredünk. Ellőve a klisés amnézia kártyát, csak arra emlékszünk, hogy Yuma Kokohead a nevünk, és hogy el kell érnünk egy vonatot, amely Kanai Wardba tart - egy gigavállalat által uralt város, amely a külvilágtól elvágva, örök neonfényes sötétségbe és esőbe burkolódzik, az Amaterasu megacorp irányítja, és a militarizált "Békefenntartó" nevű erő ellenőrzi. Nem sokkal azután, hogy felszállunk a vonatra kiderül annak oka is: A Nyomozó Világszervezet (WDO) része vagyunk, amely több ügynököt küld oda, hogy Kanai Ward mocskos titkai után nyomozzon. Az amnézia is magyarázatra lel: különleges képességekért cserébe alkut kötöttünk ugyanis egy halálistennel, az ára pedig az emlékeink.
Karakterünk helyzete tehát messze nem könnyű, szerencsére a WDO többi tagja - egy csapat furcsa különc, akikről jó vagy rossz értelemben, de meglesz a véleményünk - mindannyian rendelkeznek egy-egy egyedi természetfeletti képességgel, kezdve az életenergia érzékelésétől vagy egy bűntény helyszínének visszanézésétől a múltban látott időpontig, a lélek és a test szétválasztásáig vagy a szilárd falakon való átjutásig. Yuma hamarosan rájön, hogy az ő képessége mások képességének érzékelése és megosztása, és ezt aztán a nyomozás során kulcsfontosságúvá válik a nyomok és bizonyítékok összegyűjtéséhez. Maga a képességek ötletesek, a használatuk is szórakoztató, viszont sajnos nagy mértékben korlátozottak és csak akkor használhatjuk őket amikor a játék maga is engedi adott pontokon.
Kanai Ward szintén hagy kívánnivalót maga után: egy nedves, sötét és baljóslatú hely, neonfényekkel és kanyargós folyosókkal szegélyezve. A város és kerületeinek művészeti dizájnjába sok figyelmet szenteltek, és a legtöbb fejezetben kapunk is időt arra, hogy szabadon felfedezzük és megcsodáljuk a város különböző részeit, beszélgessünk az NPC-kkel. Sajnos viszont ennyiben ki is merül a dolog; boltokat vagy tevékenységeket nem fogunk találni. Van ugyan néhány mellékküldetés, a nyomozói rangunk növelésére (hogy hasznos Mystery Labyrinth képességeket oldhassunk fel vele), de ezek a küldetések általánosan unalmasak, gyatra futárkodással és ötlettelen NPC párbeszédekkel, emiatt inkább tűnik kötelező feladatnak a szintlépéshez, mintsem a világ kiterjesztésének.
Ezzel szemben a rejtélyek labirintusai, amelyeket Shinigami minden fejezet lezárásaként létrehoz, nagyon jól megtervezettek, és rengeteg érdekes fordulatot tartalmaznak, valamint bájos (és gyakran bizarr) interakciókat Yuma, Shinigami és más karakterek között, akiket beszippant az utazás. Az adott fejezett főgonoszának elméjét fizikai börtönként ábrázolni ismerős lehet a Persona 5-ből, de mivel itt sokkal inkább a rejtély felderítése a cél mintsem a harc, friss élménynek hat.
Bár a Switch néha küzd a pár elmosódott textúrával és lassulással, az általános művészeti dizájn feledteti a dolgot, akárcsak a különféle akadályok és ellenségek, amelyeket Yumával le kell győznünk. Az akadályok és rejtvények változatossága is nagyszerű. Az egyik pillanatban szó szerint szópárbajt vívunk azzal akit épp megvádoltunk, ami úgy nyilvánul meg, hogy kerülgetjük a ránk kiabált állításokat hogy aztán lecsapjunk az első hamisra a kezünkben lévő "Bizonyíték-pengével", a következőben pedig bűnügyi helyszíneket rekonstruálunk, vagy egy QTE szekvencia fogad épp hogy utána egy forgó hordóban lévő bikinis Shinigamival találd magad szemben, akire kardokat dobálsz, hogy megalkosd a hiányzó szót, majd egy finálé következik, amelyben egy hatalmas Shinigaminak kell szétzúznia minden mentális akadályt, ami közted és az igazság között áll... többek között.
Az egyes alrészek mechanikája eltérő, de nagyon könnyen érthető és elsajátítható, így a játékmenet folyamatosan változik, és nem érződik unalmasnak, csak győzzük elérni az egyes labirintusokat, hisz előtte 3-4 óra párbeszéd és lassú bizonyíték-gyűjtögetés fogad minket minden fejezetben, amiből összesen öt van és ami így kiteszi a körülbelül 25 órás játékidőt.
Alapból nem vagyok túl nagy rajongója a visual novelnek mint stílus, de a Persona 5 ennek ellenére 120 órára el tudta ezt feledtetni velem remek tempójával és karaktereivel, itt viszont már harmadik fejezetre elfogyott a lendület, és bármennyire is kíváncsi voltam a történet alakulására, mindig eltántorított a lassú tempó. Shinigami és Yuma kapcsolata szórakoztató, viszont a többi karakter bármennyire is érdekesnek tud hatni kezdetben, egyszerűen nem kap elég időt. Mind kap egy fejezetet, amiben folyamatosan velünk van és elkezdjük megismerni, de aztán rögtön visszatérnek a háttérbe amint véget ért a nekik szánt idő, és pár megjegyzés vagy gyűjtögethető párbeszédet leszámítva teljesen jelentéktelenné válnak.
A fenti dolgok miatt a Master Detective Archives: Rain Code-ot csak azoknak tudom igazán ajánlani, akik élnek halnak a nyomozós játékokért és mellette kifejezetten szeretik a hosszú párbeszédeket, mert ha egy nyitott világ felfedezése, akciódús játékmenet a cél, ez nem az a játék. Rengeteg jó ötlet lakozik benne, a stílusa pazar és látszik, hogy a fejlesztők rengeteg figyelmet fektettek a játékmenetbe, csak a tempón kéne javítania majd a következő részeknek, vagy akár a tervezett DLC-nek.
Master Detective Archives: Rain Code
Platform: Nintendo Switch
Kiadó: Spike Chunsoft
Fejlesztő: Too Kyo Games
Kiadás dátuma: 2023 június 30.
+ Ötletes játékmenet
+ Remek dizájn
+ Szórakoztató főszereplőpáros
- Unalmas mellékszereplők
- Vontatott fejezetek