Little Big Workshop – teszt

A menedzsment játékok sosem álltak közel hozzám, valahogy nem az én világom a műfaj, de a Little Big Workshop most megtörte a jeget! Elég volt utána vetnem egy pillantást az asztalom többi részére, a szobám falára, a figurákra a polcon, az engem körülvevő tárgyakra… ezeknek mind-mind megvan a saját ötletgazdájuk! Ezt vajon ki találta ki? Ez kifejezetten ide készült? Ezt miért így oldották meg? E kis játék ilyen gondolatokat ültet az agyadba, és elképesztő helyzeteket varázsol, olykor az anno a Micro Machines által teremtett hangulatot hozza vissza.

A Mirage Game Studios játékában egy kis asztali műhelyt irányítunk, ahol a kezdeti létesítményünk mérete egy cipősdobozéval vetekszik, aztán a későbbiekben ez folyamatosan bővül, mígnem komplett bútorok legyártása lesz a feladatunk. Az apró dolgozók kétségtelenül e világ urai, és ezen esztétika rengeteg bájt kölcsönöz a projektnek, bár a játékmenetre nincs különösebb hatással.

Ahogy a többi ilyen játékban, és a való életben is, a munkavállalók és az ügyfelek elégedettsége is számottevő tényező az üzletben, ezért mindkettőre oda kell figyelni! Szerződéskötés, határidők tartása, és maximális hatékonyság, de csak a dolgozók teljesítőképességén belül! Ha ők nem elég kipihentek, a termelés leáll, ők pedig akár a padlón is elalszanak (munkaidőben).

A gyártósor eleinte kimerül a fafeldolgozó és összeszerelő állomásokban, később azonban a fémmegmunkálók is képbe kerülnek, de a műanyaggal folytatott tevékenységek is gyárunk részét képezik majd, értelemszerűen ekkor már bonyolultabb, összetettebb termékekre leszünk specializálódva.

Minden elem tervezést igényel. Először az alapanyagot kell a gyártósorhoz rendelnünk, majd a hatékonyság növelése érdekében a munkaállomásokat összekapcsolnunk. Dolgozóink szakosodása is jobb eredményeket produkál, minél specializáltabb feladatot kapnak, annál produktívabbak.

Az ügyfélelégedettség ennél kevésbé összetettebb. Itt mindössze arra kell figyelnünk, hogy a legyártott termék a megfelelő specifikációkkal rendelkezzen, és határidőn belül elkészüljön. Ha ez sikerül, a hírnév nő, a kapcsolatok gyarapodnak. Minél több munkát végzünk, annál több tapasztalati pont a nyereségünk, ezáltal pedig gyorsabban léphetünk szintet, végül ennek köszönhetően több készség áll majd rendelkezésünkre. A kutatás és fejlesztés jobb gépeket tesz elérhetővé, melyek ugyanezen végkifejlethez járulnak hozzá.

Mindehhez persze egyre több helyre van szükségünk. Gyárunk folyamatos bővítése is feladatkörünket ékesíti. A falak kiterjesztése és új szobák, termek építése is opció, sőt, akár több gyárat is létrehozhatunk, melyek mindegyike egy-egy anyagfélére szakosodik. Akárhogy is, a terjeszkedés döntő fontosságú, hiszen enélkül nem leszünk képesek lépést tartani a piaci igénnyel, ez pedig bevételcsökkenést eredményez. Bár a pénz elfogyása nem azonnali kudarc, ha elérjük a mínusz 5.000 kreditet, a játék véget ér.

Bármennyre is felelősségteljes, és élvezetes feladat a folyamatos bővülés, nem tetszik, ahogy a játék erre rákényszerít. Az új termékekre való igény sok esetben elsöprő lehet, főleg, ha nem rendelkezünk az ehhez szükséges infrastruktúrával. Míg a korai játékban a határidők betartása a nehéz, a későbbiekben ezzel gyűlik meg leginkább a bajunk.

Mindent összevetve viszont tetszik! A művészeti stílus lenyűgöző, az esztétika varázslatos. Aranyos, szórakoztató, és jobban összpontosít a gyári teljesítményre, mint a finnyás boldogságmérőkre. Természetesen fontos figyelembe venni a munkavállalói- és ügyfélelégedettséget is, de az idő nagy részét a gyár hatékonyságának növelésével tölthetjük, ami remek móka! A végjáték bár nehézkes, ha elég időt áldozunk rá, bele lehet jönni.