Attentat 1942 – teszt

A videójátékok világa hihetetlenül sokrétű. Köszönjük Sherlock, gondolhatjátok most sokan, de megpróbálom kifejteni miért is kezdtem írásom ilyen egyértelmű kijelentéssel.
Míg régen Mario és társai sorozatgyilkosokat neveltek egyesek szerint, mostanában egyre gyakrabban futok bele olyan mondatokba, miszerint a játékok butítanak, kommersz szórakozási forma, ami csak a gyors pénzszerzésre hajt a fiatalabb közönség kihasználásával. Bár tagadhatatlan, hogy számos játék követi ezt az üzleti modellt, még mindig rengeteg alternatíva adatik meg azok számára, akik kicsit jobban megvizsgálják a kínálatot.
Bevallom a fenti bevezető kicsit álszent, mert a mai tesztünk alanyát képező Attentat 1942 számomra is ismeretlen maradt, és majd öt évvel az eredeti megjelenése után a fejlesztő megkeresésének hála szereztem tudomást a létezéséről a friss Nintendo Switch port alkalmából.

No de milyen műfajba is tartozik a Károly Egyetem és a Cseh Tudományos Akadémia alkotása? A fejlesztők nevét látva bizonyára kevésbé meglepő, hogy a szó szoros értelmében nehezen nevezhető játéknak, interaktív elemeit egy kezemen meg tudom számolni, viszont a történelem szerelmeseinek tartalommal gazdagon megtömött gyöngyszem lehet.
Az Attentat 1942 nyitójelenete az Anthropoid hadművelet, vagyis a brit és csehszlovák ellenállók közös akciója, ami Reinhard Heydrich meggyilkolásával végződött. A cím viszont rögtön ezután megmutatja azt, amit a legtöbb témát feldolgozó film nem igazán szokott. Heydrich meggyilkolása ugyanis brutális válaszcsapást eredményezett a megszálló erők részéről, aminek nem csak a művelet résztvevői estek áldozatul, hanem Cseh–Morva Protektorátus szerte több ezer lakos is.
Ezután ugrunk egyet az időben és 2001-be találjuk magunkat, amikor karakterünk a nagymamájának segít rendet rakni otthon, és kezük ügyébe kerül néhány olyan tárgy, ami még abból a korszakból maradt meg, és ami beindítja a kutatást nagyapánk rejtélyes múltja után.

Mint már korábban is írtam, az Attentat 1942 inkább egy múzeumi interaktív utazás mintsem játék, annak viszont nagyon élvezetes. A fejlesztők egy hibrid megoldás mellett döntöttek a megjelenést illetően, a legtöbb elbeszélés a túlélőkkel Full Motion Video (FMV), vagyis valódi színészek, valódi helyszíneken "beszélgetnek" velünk és válaszolnak a kérdéseinkre, miközben a múltban játszódó történések képregényes stílusban kerülnek tálalásra. Az interjúk nem lineárisak, ha rossz kérdéseket teszünk fel akkor könnyedén elveszhetnek fontos információk, ilyen esetbe a játék szerencsére szól nekünk, és ha ügyesek voltunk a minijátékok során akkor felhasználhatjuk az ott kapott érméket a beszélgetés újrajátszásához.
Az említett minijátékok tényleg hűek a nevükhöz, hisz pár perces interaktív szegmensekből állnak, mint rendbe tenni egy feldúlt szobát, elrejteni veszélyes tárgyakat vagy összeállítani egy cselekmény különböző lépéseit.
A pár órás történet egyébként kifejezetten érdekesre sikerült, néhány váratlan csavart is el tudtak helyezni benne a fejlesztők anélkül, hogy valami kémregénnyé változzon és ezért végig meg tudja őrizni emberi mivoltát. Nincsenek szuperkatonák, csodával határos hajszák, csak emberek és az ismert, de mégis új szemszögből bemutatott tragikus időszak.
Az Attentat 1942 egyik legjobb eleme az enciklopédia, amit a beszélgetések során tudunk feloldani és az épp elhangozott dolgokba enged mélyebb betekintést. Ezek egyike sem szükséges a végigjátszáshoz, viszont nagyon ügyesen elmélyítik a tudásunkat és képet adnak az akkori rendszerről, az időszak és úgy általában a történelem szerelmeseinek lesz mit olvasgatnia.

Technikai oldalról sem érheti panasz, a Switch természetesen gond nélkül kezeli a képernyőn megjelenő dolgokat, az érintőképernyő támogatása meg olyan plusz amit még a Nintendo belsős címei sem gyakran használnak ki. Az FMV szegmensek hangulatosak és profik, hála a színészek remek munkájának és az eredeti nyelv használatának, ami nem zökkenti ki a játékost. Igen, ezt érdemes számításba venni, egyetlen angol szó sem fog elhangzani a végigjátszás során, minden karakter az anyanyelvén szól hozzánk és csak az angol (vagy cseh, német, orosz) felirat segíti majd a megértést. Szerencsére a nyelvezet nem bonyolult, így egy alap angoltudással is érthető marad minden.
A zenékről nem igazán tudok sok mindent írni, az enciklopédia olvasása alatt egyetlen dallam szól, míg a történet közben inkább funkcionális, mint emlékezetes hangok csendülnek fel.

Végszóként elmondható, hogy a Charles Games alkotása hiánypótló mindazok számára, akik nem csak halomra szeretnék lőni a Harmadik Birodalom katonáit, hanem kicsit részletesebben is szeretnék megismerni a korszakot. A fejlesztők rengeteget dolgoztak azon, hogy olyan történetet hozzanak létre, ami nem lóg ki a korszakból, de mégis képes legyen végig vezetni minket a legfontosabb eseményeken. Ráadásul minden bevétel a Czechoslovakia 38-89 projektet támogatja, aminek célja ezen időszak részletes feldolgozása és amiben a mai alanyunk csak az első alkotás, és tavaly jelent meg a második, Svoboda 1945: Liberation címen.
Aki csak egy interaktív point and click játékot keres jó eséllyel csalódni fog az Attentat 1942-ben, hisz az interaktív elemek valóban soványak még az alig kétórás történethez képest is, de a történelem szerelmesei ennek többszörösét is belerakhatják, újrajátszva a különböző beszélgetéseket az enciklopédia feltöltéséhez.