This Land Is My Land – teszt

A This Land Is My Land immáron 2019 novembere óta jelen van a Steamen, mint korai hozzáférésű projekt, és bár egyelőre nem tudni, mikor érkezik a végleges verzió, remekül elvagyunk így is, köszönjük! Bár eleinte szinte senki nem figyelt fel a Game-Labs projektjére, mára több ezer, többnyire pozitív értékelést tudhat magáénak a Valve platformján. És bár e siker bizonyára nagyrészt a Red Dead Redemptionnek köszönhető, hiszen a western-világ királya még mindig a Rockstar üdvöskéje, higgyetek nekem, képes beszippantani önerőből is!

Az első, és legfontosabb, amit megjegyeznék vele kapcsolatban, hogy ezúttal nem a gyarmatosítók oldalán állunk! Indián törzsfőként új táborok telepítésével, gyűjtögetéssel, és némi gyilkolással, saját népünk állapotának helyreállítása a célunk. Meg kell, hogy mondjam, a narratíva efféle megfordítása igencsak frissítő hatással bír.

Nem szükséges túlságosan belebonyolódni az őslakosok és a behatolók harcának politikai részébe, e téren az általános elképzelésen kívül nem vezet be a témába a játék. Amibe azonban mélyebben is belemászunk, az a térkép… hatalmas! Erdők, folyók, hegyek, ősvények, prérik…

És hogy miért vettem bele nemrég népünk helyreállítási folyamatának ismertetésébe a gyűjtögetést? Mert igen nagy részét képezi a játékmenetnek. Van egy kisebb táborunk, benne vagy fél tucat harcossal. Ahelyett, hogy mi járnánk be a hatalmas vidéket, utasíthatjuk őket, hogy szedjenek össze különféle dolgokat, és ami még jobb, készítsenek el bizonyos felszerelési cikkeket, mint íjak, nyilak, csapdák, stb. Érdekesség, hogy ha ellenséges táborok/megfigyelőpontok kihallgatására utasítjuk őket, e cselekmények új célok eléréséhez vezetnek. A képességpontok természetesen itt is nagy szerepet kapnak, általuk javulhatnak nem csak képességeink, de felszereléseink is. Bár a lopakodás igazi mesterei íjjal dolgoznak, a telepesek „modern” lőfegyvereit is használatba vehetjük, akár rajtaütésről, akár vadászatról legyen szó.

Bár ellenállásunk az elejétől fogva kudarcra van ítélve (spoiler a történelemben kevésbé jártas figurák számára), a játék hihetetlenül mozgalmas. Az erőforrások gyűjtögetése, a szintlépés, és a tárgykészítés mellett a rajtaütések is kidolgozott stratégia mentén haladnak. Akár egy vadnyugati Carrier Command, egy láthatatlan ellenfél is pont ugyanúgy a térkép részeinek meghódítására törekszik, gyorsnak kell lennünk. Az akció részét leginkább a Far Cry-címekhez tudnám hasonlítani, a bázis megközelítése után felmérjük a terepet, megfigyeljük az ellenfél mozgását, helyzetét, és leterítünk mindenkit. Természetesen ennek szerves részét a lopakodás teszi ki, hiszen egy magasabb rangú erővel állunk szemben, a nyílt harc veszélyes. Csalik, csapdák, pánikkeltés, szabotázs…

Ha jól végezzük dolgunkat, egy idő után újabb településeket is létrehozhatunk, újabb harcosokat toborozhatunk, akiket újabb, hatásosabb fegyverekkel vértezhetünk fel, ráadásul járőrútvonalakat jelölhetünk ki hozzájuk. Ami az egyre növekvő törzs kezelését illeti, az adminisztratív kihívásokat remekül, aprólékosan szimulálja a játék.

Korai hozzáférésű játék révén még rengeteg a kiaknázatlan terület, de folyamatosan érkeznek a kisebb hotfixek mellett a nagyobb frissítések is. A fejlesztői tervekben még rengeteg küldetés, vonatok, új települések, táborok, és sok minden más is szerepel, ráadásul az alapjátékon kívül DLC-kkel is számolhatunk. A This Land Is My Land az eddigi közösségi visszajelzések szerint mintegy 100 órányi tartalommal bír. Ennek tudatában a 40 eurós ár nem is annyira riasztó.