Splatoon 3 – teszt

Az eredeti Splatoon annak ellenére sikeres tudott lenni, hogy egy olyan halott konzolra jelent meg, mint a Wii U, bár ennek ellenére a Nintendo nem kockáztatott, és gyorsan elkészítette a folytatást a jóval sikeresebb utódra, ami így inkább egy csiszolt frissítés volt, mint tényleges új cím. Viszont a nemrég megjelent harmadik részre öt évet kellett várnunk, de vajon ennyi idő alatt meg tudott újulni a játék eléggé ahhoz, hogy megérje váltani?

A válasz előtt gyorsan idézzük fel a Splatoon-játékok világát, ami színes és kedves mivolta ellenére bizony a posztapokaliptikus föld, amit az emberiség kihalása után emberszabású puhatestűek vettek át, avagy az Inkling és Octoling népek, amik a játék okán abban versenyeznek, hogy melyik csapat tudja a legtöbb területet lefedni tintával. A Splatoon végső soron egy csapat-alapú, kompetitív, harmadik személyű lövöldözős játék, de a remek dizájn és ötletes kivitelezése kiemeli a tucatjátékok közül, nem véletlen hihetetlenül aktív a közössége is.
Mint említettem, csapatalapú lövölde, ahol nem az ölések száma, hanem a festékkel befedett terület mennyisége számít igazán, ezért hiába tarolunk egyedül, ha közben a pályát befesti körülöttünk az ellenség. A karakterek sajátossága miatt az általunk lefedett színben "úszhatunk" is, ami egyrészt véd a találatoktól másrészt gyorsabb mozgást tesz lehetővé és fegyverünk feltöltéséhez is szükséges, cserébe nem lőhetünk közben, így egy igen sajátos ritmusa lesz a mozgásunknak a pályán, fel alá bukkanva és megfelelő módon időzítve azt.
A fegyverek is legalább annyira változatosak mintha egy Ratchet and Clank részből érkeztek volna, annak ellenére, hogy mind ugyan azt a festékszóró célt szolgálja, viszont más más módon. Vannak "hagyományosabb" kivitelezésű fegyverek is amik az ellenfelek kiiktatására használhatóak, de festékszóró katana és óriás festő henger, ami értelemszerűen a pálya befedésére hasznos igazán.

A fő játékmódnak számító Turf War viszont nem az egyetlen lehetőségünk. A Splat Zones és a Tower Control alaposan csavar egyet a területfoglalásos játékmódon. A Rainmaker olyan, mint a capture the flag, de a zászló egy erős fegyver. A Clam Blitz során meg kagylókat kell eljuttatni az ellenséges kapukba.
Ezek a különböző játékmódok kellemes változatosságot nyújtanak, de sajnos ezúttal sem ugorhatunk fejest abba, amit szeretnénk, hisz az online játékhoz csatlakozni kell az Anarchy Play lobbyhoz, amely egyetlen, néhány óránként változó játékmódhoz van kötve. Két Anarchy Play-lobbi van, egy szólójátékokkal és egy best-of-five szettekkel, és ezek eltérő módokkal üzemelnek, így legalább egy adott intervallumban két játékmód között tudunk választani.
A játékmódok önkényes korlátozása a hagyományosabb Turf Warra is kiterjed. Egy adott időpontban csak két Turf War-térkép áll rendelkezésre a tizenkét pályából. Szerencsére bármelyik pályát vagy játékmódot "felderítheted", hogy jobban megismerd, de ez nem pótolja azt az egyszerű lehetőséget, hogy egy adott játékmóddal vagy pályával a fejedben ugorj bele a játékba. Az éppen aktív pályákat és módokat egy TV-adás keretében ismerteti a műsorvezető hármas.
Öröm az ürömben, hogy barátokkal (online vagy helyi hálózat, több konzolon) lehetőség van saját szoba létrehozására, ahol bármilyen pályát és játékmódot ki lehet választani, de az online korlátozása akkor is fájdalmas hiányosság.
Szerencsére a Salmon Run most már bármikor elérhető a Splatoon 2-vel ellentétben. Ebben a módban három másik játékossal együtt harcolhatunk az ellenség hullámaival, és gyűjtheted be az aranytojásokat. Még mindig szórakoztató, és nem sokat változott azon kívül, hogy akkor játszhatsz vele, amikor csak kedved tartja.
Az előző Splatoon játékokhoz hasonlóan a Splatoon 3-ban is számos különböző öltözékkel és kiegészítővel ruházhatjuk fel a tintahalunk vagy polipunk. Az online meccsek során szintet lép karakterünk, és játékbeli valutát kap, amivel fejfedőket, ruhákat, lábbeliket és egyéb tárgyakat vehetünk. Az első három közvetlenül befolyásolja a karakter megjelenését, és különböző képességeket biztosít, például kevesebb tinta használata vagy gyorsabban úszás. Minden ruhadarab egy képességgel indul, de a legtöbbjüknek több helyük van, amelyeket további, véletlenszerűen kiválasztott előnyökkel lehet feltölteni szimplán hordva őket és fejlődve

A Splatoon egy remek egyjátékos móddal is rendelkezik, ahol egy különleges ügynök szerepébe bújhatunk, hogy vele együtt mi is többet megtudjunk erről a romba dőlt világról. Ahogy az előző játékokban, a Splatoon 3-ban Cap'n Cuttlefish szervez be minket, hogy csatlakozzunk csapatához és visszaszerezzük várost ellátó zapfisheket. Elsőre úgy tűnik, hogy a korábbiakhoz hasonlóan a gazember Octolingek a tettesek, de ennél sokkal bonyolultabb és érdekesebb a dolog.
A történet végső soron csak ürügy arra, hogy egy titokzatos komplexumban rohangáljunk, és végigjátsszuk a benne lévő akadálypályákat és csatákat. Ezek az absztrakt, Mario-szerű szintek változatos és ötletes módon tanítanak meg a különféle képességek és fegyverek használatára miközben ellenségeket robbantasz és platformokon navigálsz. Ha csak a sztorira koncentrálunk pár óra alatt a végére érünk, de ha minden kihívást teljesíteni akarunk, akkor simán kihozhatunk belőle egy tucat órát.
A Splatoon a hagyományos lövöldözős címek kreatív és szórakoztató újrakeverése, ez tagadhatatlan. Azonban minden, amit az imént leírtam, nagyjából ugyanúgy érvényes a Splatoon-sorozat eddigi minden részére. A Splatoon 3-ról készült képek kontextus nélkül eléggé megkülönböztethetetlenek a Splatoon vagy a Splatoon 2 képeitől, hacsak nem ismerjük már nagyon jól a pályákat és a fegyvereket, inkább tűnnek a bevált formula apró finomításának, mint egy folytatáshoz méltó fejlesztésnek
A játék kezelőfelülete még mindig rengeteg frusztrációt okoz, van néhány új fejlesztés, például a már említett lehetőség a jelenetek kihagyására. Emellett bármelyik játékmód területét elérhetjük és azonnal oda teleportálhatunk (Lounge az online játékhoz, Shoal a helyi játékhoz, Grizzco a Salmon Runhoz, Alterna pedig az egyjátékos módhoz), és minden területen kapunk egy gyorsmenüt a következő játék azonnali beállításához. Emellett mostantól több mérkőzésen is mindig ugyanabban a csapatban maradhatunk barátainkkal.

A Splatoon 3 tehát rendkívül hasonlít a Splatoon 2-re, amely maga is az első Splatoon továbbfejlesztett változatának tűnt. A Splatoon 2-nek még elnézhető, hiszen olyan hamar megjelent az eredeti után, és megmentette a játékot egy haldokló platformtól, de öt évvel később a Splatoon 3 még mindig nem sok újat kínál. A Nintendo nyilatkozatai alapján ráadásul párhuzamosan akarja futtatni a második résszel, bár ennek valódisága majd csak idővel fog kiderülni.
A Splatoon 3 ráadásul folytatja a franchise azon trendjét, hogy live service elemekkel bíbelődik, majd zavarba ejtő módon korlátozza azok használatát. Az a tény, hogy továbbra sem lehet szabadon kiválasztani a játékmódot és/vagy pályákat, amikkel épp játszani akarunk, megbocsáthatatlan 2022-ben.
E frusztrációk ellenére a Splatoon 3 egy kiváló játék. Persze a Splatoon 2 is az volt, és a Splatoon is. Ha csak egy igazán szórakoztató és egyedi online lövöldözős játékra vágyunk, a Splatoon 3 az egyik legjobb választás. És tekintve, hogy a Splatoonnak virágzó esport-színtere van, azok, akik ranked csatákban töltik az idejüket, értékelni fogják a fejlesztéseket, és azt, hogy az új fegyverek hogyan hatnak a metára.