Payday 3 – teszt

A Payday: The Heist bizonyos értelemben egyfajta tökéletes válasz volt a Valve Left 4 Deadjére, mely – mondhatni – megalapozta a kooperatív műfajt. A siker ezzel meg is volt alapozva, bő két évvel később jött is a folytatás, melynek népszerűsége az utóbbi években a Netflix A nagy pénzrablás c. sorozatának köszönhetően is megugrott. Azonban már a második felvonás debütálása óta is eltelt több, mint 10 év, így a harmadik epizód megjelenése az én fantáziámat is mozgatta. Hála a Magnew Gamesnek, PC-re biztosítottak egy tesztpéldányt, melyet ezúton is szeretnénk megköszönni nekik!

Tekintve, hogy tényleg rengeteg idő telt el a második rész óta, talán illene pár mondattal körülírni a projektet: Egy remek bűnözőkből álló csapat tagjaként bankokból, ékszerüzletekből, páncélozott autókból, stb. lopkodunk különféle cuccokat. E tevékenységet természetesen többek között olyan tényezők is nehezítik, mint a zsaruk hullámai és néhány opcionális bónuszcél, legalábbis ami az új részt illeti.

Egyébként minden pálya civil módban indul, ahol feltérképezhetjük a területet, és bizonyos tényezőket befolyásolva némileg akár meg is könnyíthetjük az elkövetkező rablás lebonyolítását. A folyamat több úton haladva, de összességében két verzióban végezhető el: csendesen vagy hangosan. Mondanom sem kell, hogy a lopakodás jóval nehezebb, főleg amíg nem teszünk szert bizonyos képességekre a játék során. Azonban kiemelném, hogy ennek ellenére mielőtt zajt csapnánk, érdemes minél több feladatot elvégezni, ugyanis a Payday 3 rendőrei az idő teltével arányosan többen és erősebbek lesznek.

Ahogy az előző részekben is, a rablás két részből áll: tervezés és lebonyolítás. Ha vannak állandó társaink, akikkel folyamatosan tartjuk a kapcsolatot, úgy vélem nem lehet gond, azonban ha nincs, az jócskán megnehezíti a dolgokat. Emlékezzünk csak vissza a Payday 2 crime.net nevezetű előcsarnokára, ahol az idegenekkel való egyeztetés sem okozott túl nagy bonyodalmat. Nos, ez a 3. felvonásban megszűnt, ehelyett egy egyfajta idővonalat kapunk a rablásokról, ahol kiválaszthatjuk, melyiknek ugorjunk neki. A társkeresés teljesen véletlenszerű, még a lobbyban sem lehet kommunikálni, ami véleményem szerint elég nagy érvágás. A crime.net sem volt tökéletes, de sokkal nagyobb szabadságot kínált.

Amennyiben teljesen újak vagyunk a sorozatban, leggyorsabb módja a tanulásnak, ha más játékosokat nézünk, követünk. A veteránok megmutatják, miként csoportosítsuk a zsákmányt egy központi helyre, hogy a legkönnyebben érjük azt el meneküléskor, de a széfek kódjainak megtalálása, illetve az értékesebb zsákmányok fellelésének módja is elleshető tőlük.

A 10 éves technológiai fejlődésnek köszönhetően a Payday 3 remekül néz ki, a korral haladva azonban nem csak a grafika, de a komplett folyamat fejlettebb kütyükkel van teletűzdelve. A telefonnal leolvasható QR-kódok, de szintén mobilról követhető és vezérelhető kamerák csak egy része ennek. A túszjátszma is nagyobb szerepet kapott, tetszik például, hogy a foglyul ejtetteket időre vagy többletforrásra cserélhetjük.

A labirintusszerű pályafelépítés nekem személy szerint tetszik, de szintén nagy gondot okozhat azok számára, akik idegenekkel vagy épp egyedül, de újoncként játszanak. Rendkívül könnyű belefutni egy-egy kamera képébe, de bizonyos dolgok megtalálása is sokkal több rohangálással járhat.

Összességében azt tudnám mondani, hogy a Payday 3 az előző részekhez hasonlóan remek szórakozás, azonban összetettségéből adódóan nagyobb együttműködést igényel a társak között, mint amennyit a játék önmagában felkínál. Bár mindent összevetve nem kínál sokkal többet, mint elődje, amennyiben a matchmaking a későbbiekben valamilyen módon javításra kerül, bátrabban fogom ajánlani újoncoknak is.