Mario Tennis: Ultra Smash - teszt

Mario az elmúlt időszakban rengeteg sportjátékban szerepelt. Kosárlabdázott, golfozott, sőt Sonic társaságában téli és nyári olimpián is megvillogtatta tehetségét. Az első testnevelés óráján pontosan 20 évvel ezelőtt vett részt a Virtual Boy konzolon megjelent Mario Tennis játékban. A csúfosan megbukott Nintendo gépen ez a szoftver sikerült a legjobban. A mellékszál jól használta ki a gép által nyújtott lehetőségeket annak ellenére, hogy a konzol csupán vörös és fekete színekkel operáló 3 dimenziós megjelenítést tudott. A sorozat 5 évvel később N64-en jelent meg, és ekkor vált valójában népszerűvé. A sima teniszjátékot megszórták a Mario Kart szériából ismert speciális eszközökkel, amelyek igazán szórakoztatóvá változtatták azt. A folytatásokban folyamatosan bővítették a tartalmat. A végén már az alapkoncepció egy mini RPG kaland köré épült, amelyben te kreáltál karaktert, és fejleszthetted azt. A folyamatos evolúció az utolsó résszel, a 3DS-re megjelent Mario Tennis Open szoftverrel ért véget. A fejlesztők kidobtak mindent az ablakon, és visszatértek a ’95-ös alapkoncepcióhoz, azaz egy sallangmentes egyszerű Tennis játékhoz. Reménykedtem abban, hogy a legújabb résszel újra megtudnak újulni, de csalódnom kellett. Lássuk minek köszönhető ez a keserű szájíz. A tesztlaborban a Wii U-ra kiadott Ultra Smash!

Álmomban sem gondoltam volna, de a 3DS-es részt is tovább csorbították. A játékmódok száma drasztikusan csökkent. Minijátékok? Kalandmód? Ugyan! Olyannyira spóroltak, hogy a sportjátékokban elvárt bajnokság sincsen benne. Mi maradt? Összesen négy szint választható. Az alapjátékot a Classic Tennis és a Mega Battle opciónál lehet fellelni. A kettő említett játékmód között egyetlenegy különbség az, hogy az utóbbiban felszedhető menet közben egy Mega Gomba, amellyel egy rövid ideig óriásokká válunk. Ilyenkor sokkal erősebbeket tudunk ütni, illetve könnyebben elérjük a labdákat. Játszhatunk egyedüli, vagy páros meccsekben is. A párbajok nem túl hosszúak, és mivel bajnokság sincsen, motiváció hiányában unalomba fulladnak. A repertoár része még két túlélőmód. Az egyiknél minél több ellenfelet kell legyőzni, míg a másiknál minél hosszabb menetet kell produkálni. A játékmenetet feldobja a 3DS-es részben bemutatott „Chance Shot” jelenléte. Ez a pályán megjelenő színes köröket takarja, melyekbe belépve speciális támadásokat tudunk indítani. Ami nem tetszik, hogy itt sincsen semmi karakter specifikáció, azaz mindenki ugyanazokat a mozdulatokat hajtja végre a támadásoknál. A felkínált karakterek száma 16 fő. Meglepetésre kirúgták a Mii-ket, így a te valód már nem is szerepel.  Nem is merem mondani, de csak egyetlenegy pálya választható. Korábban változatos és interaktív helyszínek voltak, most csak egy jellegtelen háttér adott. Csupán a talaj változtatható, amely lehet például homokos, jeges, füves. Jelentősége nem nagyon van, ugyanis a játékmenetet csak minimálisan érinti.

A Wii U funkciói is alig vannak kihasználva. Az érintőképernyő és a giroszkóp feledésbe merült, helyette a tablet csak második képernyőként funkciónál.  A gép online képessége is működik, de minőségéről ellenfél hiányában nem tudok nyilatkozni. Az NFC is támogatva van, azaz amiibo figurádat használhatod második játékosként.  Fejlesztheted és elmentheted rá a friss állapotokat.

Összességében nem egy rossz játékról van szó, csak a korábbi részek fényében kevés az, amit kapunk. A látvány mesés, a játékmenet sima teniszként remek, de az egész programot csak egy teljes játék bónuszaként tudnám ezzel a tartalommal elfogadni.