LEGO Star Wars: The Force Awakens - teszt

A LEGO videojátékok napjainkra már teljesen mindennapossá váltak annak ellenére, hogy ez a cég már a videojáték-iparba való betörése előtt is ismert volt - szerintem nem kell részleteznem, hogy mi miatt. A LEGO sorozat már több mint 10 éve állt rá arra az egyébként elég egyedi és meglehetősen érdekes ötletre, hogy bizonyos, híres filmeket dolgoznak fel játék formájában, megLEGOsítva.

Az új rész a legutóbbi Csillagok Háborúja filmet, Az Ébredő Erőt hívatott kockásítani, ami azért is érdekes, mert az eddigi Star Wars filmeket hármasával dolgozta fel a sorozat, most pedig egy filmnyi játékmenetet és átvezetőket sűrítettek egy programba.

A történetről nyílván felesleges lenne beszélni, mert az egy az egyben a hetedik Star Wars-t dolgozza fel, viszont a fejlesztők sok olyan jelenetet pakoltak a játékba, amit a filmben nem is láthattunk. Sokszor csak bámultam, hogy hogyan került egy-egy jelenet oda, ahova, de szerencsére ezt is sikerült olyan minőségire csinálni, mint az eredeti vonalat.

A játékmenet az előző LEGO játékokhoz képest elég sokat újított, de egyvalami maradt a réges-régi: továbbra is mindent amit látunk, szét kell majd ütnünk a LEGO pontok begyűjtéséért. A régi feladatok tehát még mindig adottak, ezen felül azonban fogunk szörfölni egy deszkán a sivatagban és még az Ezeréves Sólymot is vezetni fogjuk. A játékmenet folyamatosan változik, minden karakter különböző feladatok elvégzésére alkalmas, így az, hogy végigszaladjunk a történeten, felejtős. Az egyik legérdekesebb pontja a programnak éppen az, hogy rengeteg a karakter. Szinte minden kis bábunk teljesen egyedi és emiatt, miközben játszunk, váltogatnunk kell majd a jelenlevőket, mert míg Chewbacca erős, addig Rey atlétikus alkatú, BB-8 mindenféle ajtót ki tud nekünk nyitni és így megy ez még tovább.

Mostantól, ha valamit össze kell barkácsolnunk, nem csak egy tárgyat hozhatunk létre, hanem választhatunk kettő, jobb esetben három lehetőség közül. Lesz, amelyikeket csak bónuszok és plusz pontok fejében érdemes megépíteni, viszont olyanok is - természetesen -, amik a továbbjutásunkhoz szükségesek. Ha esetleg először „rosszat” hozunk létre, akármikor szétüthetjük és újra építhetjük a kis darabokból az építményeket.

Az újítások közt a fedezékrendszer a legszembetűnőbb: hagyományos TPS játékokhoz hasonlóan fedezékbe húzódhatunk, majd onnan kinézve, célozva lövöldözhetünk, viszont nekem ez a megoldás nem nyerte el a tetszésem. A játék kapott gyorskivégzéseket is, amik rendkívül látványosak tudnak lenni, illetve nagyon sok szereplőnek van egyfajta főképessége, amit használva hatalmas pusztítást rendezhetünk le, persze gyerekbarát látvány mellett.

A feladványok nagyrészt könnyen megoldhatóak, de olyanok is előfordulnak, amik a kicsik számára már-már túl nehezek és nagytesó vagy szülő segítsége nélkül valószínűleg nem fogják tudni megcsinálni azokat.

Az alapfelépítés úgymond maradt a régi. Mindig elkezdhetünk egy adott fejezetet a filmből, és azt a 20-25 percet végig kell játszanunk, addig menteni nem tudunk, szóval gyűjtögetni kell a pontokat, az extra LEGO elemeket és tulajdonképpen majdhogynem mindent ahhoz, hogy a pálya végén a rendszer „True Jedinek” soroljon be minket, amikért különféle jutalmak járnak. Itt érdemes megjegyezni, hogy az évek óta jelenlevő Free Play mód ismételten visszatért.

A grafikára komolyabb panasz nem lehet annak ellenére, hogy a kockákból épített világ miatt a fejlesztők korlátozva voltak. Kapunk széles tereket és a kép is nagyon egyben van. A széria egyik ismertetőjegyéből, a könnyed, parodizáló humorból most sincs hiány. Játék közben tulajdonképpen ahol lehet, mindenhol kapunk apróbb poénokat, legtöbbet a helyzet komikumából adódóan. Ez - ahogy évek óta -, most is működik és talán az egyik legnagyobb pozitívum. A hangokra sem lehet panasz: egy Star Wars játékról van szó, tehát az isteni dallamok most is adottak voltak. Egyedül azt sajnáltam, hogy például a kocsmás jelenetnél nem a megszokott kocsmazene szólt. A szimpla hangokat se lehetne szidalmazni, öröm hallani ismét, ahogy egy-egy  platform a darabjaira esik vagy ahogy azt felépítjük ismét. A szinkron bár szegényes, de legalább elmondható, hogy nem a LEGO figurák hosszú monológjaiból áll az egész játék.

Az új részt három csoportnak ajánlanám. Az egyik a gyerekek lesznek természetesen. A második a megrögzött Star Wars és/vagy LEGO-rajongók köre, a harmadik csoport pedig azokat tartalmazza, akik szeretik az ilyen játékokat. Nekik érdemes tudniuk, hogy egy ilyen címtől nem fognak katarzisba esni, de úgy gondolom, elképesztően jól el lehet tölteni az időt a LEGO játékokkal és tegyük hozzá: a mostani rész átlagból kiemelkedőnek mondható.

A játékot ezúton is köszönjük a Konzolvilágnak.