Kirby's Return to Dreamland Deluxe – teszt

Az a játékos vagyok, akit egy Game Boy Color kivételével szinte teljes mértékben elkerült a Nintendo világa a Switch megérkezéséig, és vélhetően nem vagyok ezzel egyedül, hisz a Nintendo az elmúlt években sorra adja ki a korábbi konzoljaira megjelent játékokat új köntösbe csomagolva. Eredeti és felújított kiadások terén a Zelda mellett aztán különösen nagy figyelmet kap a cég nagy étvágyú rózsaszín gombóca, hisz alig egy év alatt a Kirby and the Forgotten Land és a Kirby's Dream Buffet után a Kirby's Return to Dream Land Deluxe megjelenése teszi teljessé a sorozat harminc éves múltját.

Túl mély történetre ezúttal sem kell számítani. A dolgok úgy kezdődnek, hogy Kirby, Dedede, Bandana Dee és Meta Knight a Planet Popstar bolygón vannak, útban egy ünnepi torta elfogyasztása felé. A pikniket azonban megszakítja Magolor űrhajója, amely kényszerleszállást hajt végre, és a visszatérés során az űrhajó darabjai szétszóródnak mindenfelé. Természetesen hőseink rögtön felajánlják segítségüket a darabok összegyűjtéséhez, és bónuszként (szó szerint, a történet nem igényli) még 120 energiagömb is le lesz szállítva rejtélyes utazónk kedvéért.

A Dream Land Deluxe 8 világ 38 pályáját kínálja nekünk, Kirby hatalmas étvágyával megtámogatott változatosságával. Hősünk rendelkezésére továbbra is ott van ugyanis a 22 megszokott képesség, amihez további három csatlakozik ebben a kiadásban, és bár nem lesz mindig elérhető az összes, négy-öt variáció minimum lesz a pályák teljesítésére. A három képességen felül helyet kapott újdonságként öt szuper képesség is, amik inkább rövid zúzásra kialakított szegmensek, hisz tulajdonképpen esélye sincs az ellenfeleknek ellenünk, amikor ilyen állapotban vagyunk.
A játék egyébként felettébb egyszerű, még a különleges Magolor-opció bekapcsolása nélkül is, utóbbi még azt a kevés kihívást is kiveszi a játékból azáltal, hogy vendégünk minden esésnél megment minket. Ettől függetlenül, akik minden egyes titkot fel akarnak majd fedezni nem fognak unatkozni, a fő történet egyszerűbb mivolta meg tökéletes élmény a kisebbek számára is, szóval abszolút nem negatívum.
A Dream Land Deluxe továbbá lehetővé teszi, hogy három további helyi résztvevő is beugorjon a kooperatív játékhoz, és így pláne mellékes lesz a játék alapnehézsége, hisz inkább a kijelzőn kirobbant káoszt fogjuk majd fejtegetni, a kamera ilyenkor mindig az első számú játékost követi, viszont nincs büntetés, ha valaki lemarad, szimplán vissza lesz teleportálva.

A fő kampányt követően - ami nyugodt tempóban hát-hét óra - nem ér véget a szórakozás, hisz elérhetővé válik a Magolor Epilogue: The Interdimensional Traveler. Ahogy a neve is sejteti, itt nem Kirby hanem messziről jött hősünk lesz a főszereplő miközben egy rejtélyes alternatív dimenziót kell felfedeznie, olyan gyümölcsdarabkákat keresve, amelyek segítségével visszaszerezheti ellopott képességeit.
Ennek megfelelően a játékmenet is eltér, hisz Magolor étvágya nem a kajára összepontosít, viszont kezdetben csak egy mágikus gömbtámadással van felfegyverezve, amely korlátozott hatótávolsággal és korlátozott erővel rendelkezik. Ami ezután következik, az egy szerepjáték-szerű fejlődés, ahol varázslónk fokozatosan erősödik és manőverezhetőbbé válik.
Az epilógus lényegesen nagyobb kihívást jelent, mint Kirby kalandja, a platformozás olyan precizitást igényel, ami a játék többi részében hiányzik, miközben a támadásaink sajátossága is más megközelítést igényel. Most lehet a Kirby rajongók haragját zúdítom magamra, de én egy picivel még jobban is élveztem ezt az extra kalandot.
Az epilógus mellett egyébként továbbra is itt van az Aréna mód és a vidámparkba öltöztetett minijáték gyűjtemény. Utóbbiak egyike sem fog minket hosszú órákra lekötni, de kellemes kikapcsolódást nyújtanak, főleg a kisebbek számára lesz élvezetes a tíz minijáték, ez kettővel több mint az eredetiben, és ezek mindegyiket három nehézségi fokozaton játszhatjuk számtalan maszk megszerzésére.

Lezárás előtt érdemes még kitérni a játék kinézetére, hisz ez a terület is megkapta a kellő figyelmet, szinte teljesen új köntösbe bújtatva az eredetileg Wii-re megjelent kalandot. Sokkal rajzfilmesebb és ezáltal -számomra- sokkal szebb külsőt kapott a játék, az eredeti poligonmodellek sose voltak a kedvenceim, miközben ez a mesésebb kinézet nagyon jól áll a játéknak.
Természetesen a Switch remekül megbirkózik vele és semmi nyoma lassulásnak vagy más bugnak, így az elejétől a végéig -ami a Magolor epilógussal lesz bő tíz óra- remek szórakozásnak leszünk kitéve, Kirby ezúttal sem okoz csalódást, és az év egyik legjobb platformere lehet.