Horizon: Zero Dawn - teszt

Nem könnyű manapság egy játékfejlesztő stúdió munkája. Meg kell felelni a játékosok egyre csak növekvő elvárásainak és emellett természetesen mindenki szeretne valami újat is alkotni, mellyel sikerülhet az alkotásukat bejegyezni a gaming-történelem nagykönyvébe. Viszont ha körbe nézünk, akkor rájöhetünk, hogy valójában a folytatások, remake-ek, portok, újrakiadások és rebootok korát éljük, és örülünk, ha kapunk 1-2 teljesen új sikeres IP-t évente - itt akkor nagy tapsot kérek a Killzone sorozatot is jegyző Guerrilla csapat munkatársainak, hiszen bennük ott volt a tűz és a bizonyítani akarás ereje; új alkotásuk, a PS4-exkluzív Horizon: Zero Dawn pedig nem hagy minket cserben. Egy szinte tökéletes új IP-t alkottak nekünk a srácok. Tesztünk következik.

A Horizon egy poszt-apokaliptikus világot mutat be nekünk, ahol az emberiség visszafejlődött az őskori nomád életkörülmények közé egy a világos súlytó ismeretlen katasztrófa után. A múlt (avagy a mi jelenünk) árnyékai viszont nem tűntek el nyomtalanul, hiszen különböző fajtájú robotdinoszauroszok népesítik be az egész világot. Ezzel nem is lenne sok probléma, viszont történetünk kezdetén ez eddig békésen legelő robotdínók most már az embereket is folyamatosan támadják. Ezen könyörtelen korban él főszereplőnk, a kis vörös Aloy, méghozzá kitaszítottként. Magyarán nevelőjén kívül senkivel nem léphet kapcsolatban és vica-versa. Hogy ezen változtasson, elindul az évente megrendezésre kerülő „Provingon”, melyet megnyerve a társadalom befogadott tagjává válhat. A krach persze kötelező módon beüt, a versenyt ismeretlenek támadják meg - mindenkit lemészárolnak főhősnőnkön kívül és ezzel el is kezdődik a nagy utazás, melynek célja a gyilkosok kilétének felfedése, a robotdínok vadságának okának megfejtése és természetesen a Föld rejtélyének megfejtése, azaz mi is történt az emberiséggel.

Mielőtt belekezdünk a játékmenet alapos kivesézésébe, muszáj megemlítenem, hogy a Horizon Zero Dawn a generáció egyik leggyönyörűbb játéka. A táj, a növényzet, a nap csillogása a vizek tükrében, na meg persze a mechanikus ellenfeleink mind-mind egy olyan elképesztően látványos világot teremtenek, amihez foghatót ritkán lát az ember. Nem is csoda, hogy beépített „fotó mód” is került a játékba, szebbnél szebb képeket tudunk bármikor készíteni a végigjátszás folyamán. Nézzük akkor, hogy mi rejlik a külcsín alatt.

A játék elején kapunk egy igen hosszú, de annál informatívabb és mozgalmasabb tutorialt, ahol is megtanuljuk a játék alapjait. Ezt letudva pedig megnyílik előttünk a világ, ami túlzás nélkül kijelenthető, hogy hatalmas. Valahol a Skyrim és a The Witcher 3 bejárható területei mellé tenném, de megkockáztatom, hogy őket is túlszárnyalja. Mit lehet ekkora területen csinálni? Mindent. Ezt tessék nagyon komolyan venni, hiszen kapunk egy viszonylag hosszú és tartalmas fő sztoriszálat, ezenkívül több tucatnyi mellékküldetést, melyek nem ragadnak le a „menj ide és hozz nekem 3 almát” szintű küldetéseknél, szerencsére mindegyik melléktevékenységnek meg lesz a maga története, karakterei, konfliktusa. Ezeken kívül találhatunk vadász challenge küldetéseket, megtisztíthatjuk a fertőzött területeket (sok-sok OP robotdínó) vagy a banditatáborokat, megmászhatjuk a robot zsiráfdínókat, ezzel felderítve a térkép ismeretlen területeit, de az igazán kalandvágyók a megszámlálhatatlanul sok összegyűjthető cuccot is megkereshetik, melyek nem csak díszek, hanem kisebb vagy nagyobb mértékben építik tovább ezt a remek kis világot.

A hatalmas világban viszont hatalmas veszély is leselkedik ránk őrült banditák és vérszomjas gépszörnyek személyében. A harc tehát elkerülhetetlen lesz velük. A Guerrilla csapat nem aprózta el ezt a részt sem, hiszen őskori technikához képest fegyverek egész arzenálja áll majd a rendelkezésünkre. Alapfegyverünk a lándzsa és az íjunk lesz, természetesen egy kis csavarral, hiszen a nyilak bár alapból is elég erősek lesznek, képesek leszünk különböző plusz tulajdonsággal felszerelni a nyilakat. Például készíthetünk lángoló nyilakat vagy éppen elektromosságot vezethetünk beléjük. Ha éppen nem az íjat használjuk, akkor válthatunk hasonló képességekkel felszerelt bombákra vagy éppen egyik nagy kedvencemre, a Ropecasterre, mellyel képesek vagyunk az adott gépszörnyet 5-10 kötéllel a földhöz láncolni és mozgásképtelenné tenni.

A harcok hihetetlenül izgalmasak és látványosak tudnak lenni, főleg, ha kitanuljuk a fegyverek használatának csínját-bínját (ha félvállról vesszük, akkor viszont sokszor meg fogunk izzadni), de megfelelő felszerelés nélkül semmire nem fogunk menni ellenfeleink ellen. Ezért is kapott nagyon nagy hangsúlyt a crafting rendszer. Nagyjából mindent fel tudunk majd szedni ami az utunkba kerül, és nagyjából mindenre szükségünk is lesz. Elfogytak a nyilak az íjunkhoz? Szerencsére két gomb lenyomásával és természetesen alapanyagok meglétével készíthetünk újabb 20-at. Nem csak lőszereket, hanem inventorynkat, ruházatunkat, magukat a fegyvereket, igazából mindent képesek leszünk fejleszteni vagy elkészíteni.

A küldetések teljesítése és a harcok után kapunk XP-t is, mellyel szintet tudunk lépni, a szint lépésért pedig jár a kötelező skill pont is. Skill pontjainkat pedig el tudjuk költeni magunkra, vagyis újabb képességekre, melyek tovább könnyítik majd vörös főhősnőnk kalandját. Főleg harcban és a lopakodásban nyújtott teljesítményünket tudjuk majd megnövelni és mivel az utazás során egyre erősebb és veszedelmesebb ellenfelekkel kell majd megküzdenünk, higgyetek nekem, szükség lesz rájuk.

A látványról már beszéltem, viszont ki kell emelnem az játék zenei teljesítményét is, hiszen csodálatos munkát végeztek itt is a készítők. Főleg a játék utolsó harmadában felcsendülő dallamok sikerültek a legerősebbre, főleg a szituációk miatt, melyek mellé tették őket, hihetetlen atmoszférát teremtve így. A szinkronszínészeknek is jár a pacsi, legtöbbjük hangja nagyban hozzásegít ahhoz, hogy a világ karakterei minél szerethetőbbek és emlékezetesebbek legyenek. Sikeült is, Aloy nem titkoltan a Sony új arca is lehet a közeljövőben és a mellékkarakterek közül is nem egy képes mély nyomot hagyni az emberben.

Igazából nem is akarok és nem is tudok hol belekötni a Horizon: Zero Dawnba. Talán a hosszú töltési időt és a nyílt világgal járó egy két bugot tudnám megemlíteni, de halovány, apró porszemek ezek egy gépezetben, ami amúgy tökéletesen működik. Bátran ajánlom minden PS4-tulajdonosnak, hogy szerezze be. Ja, igen, érdemes megvárni a stáblista utáni bónusz jelenetet, ami után csak egy dolog fut mindenki eszébe jutni: „Jöhet a folytatás”.