Gravity Rush 2 - teszt

A Gravity Rush első része nem csak a PS Vita egyik kiemelkedő és ritka gyöngyszeme volt, de a tavalyi PS4-es HD kiadás is megfelelő szintű szórakoztatást volt képes nyújtani a japán őrültségek szerelmeseinek. Bár ezekből az őrületekből januárban kapunk eleget, hiszen a komolyabb hangvételű Resident Evil folytatás mellett érkezik egy Yakuza előzményfelvonás és egy Kingdom Hearts „kitudjamárhányadik” része is; előfutárként beröppent a szerkesztőségünkbe a Gravitáció Királynő második kalandja is, ezúttal csak a nagytestvér konzolon.

A történet ott folytatódik, ahol tessék megnézni a két részt összekötő rövid anime filmet, különben nem fogunk érteni semmit.  Főhősünk még mindig Kat, aki macskája segítségével képes irányítása alá vonni és befolyásolni a gravitációt maga körül. Kivéve most, hiszen a történet elején szeretett városától, barátaitól és kedvenc cicájától távol kerülvén, bányákban kényszerül dolgozni a napi falat reményében. A hosszú bevezetés után természetesen minden a helyére kerül (a cicus is) és Kat egy új, hatalmas városban találja magát, ahol új és régi ellenségekkel kell megküzdenie, miközben titokzatos múltját is lehetősége lesz feltárni.

A Gravity Rush 2 egy tipikus „szebb-jobb-nagyobb” folytatás, hiszen az előd erősségeit megtartva és annak hibáit (majdnem) kijavítva sikerült továbbvezetnie Kat kalandjait. Az alap játékmechanika maradt, tehát időnk nagy részében a szabadon bejárható területeken (hiszen az új város mellett az első rész területét is újra bejárhatjuk) fogunk repkedni, harcolni és küldetéseket teljesíteni... de hogy is néz ki ez valójában? Először is az új helyszín körülbelül háromszor akkora lett, mint az első rész városa, ezzel együtt pedig egy sokkal színesebb-szagosabb környezetet kapunk. Amiért pedig külön dicséret illető a készítőket, hogy egy enyhe társadalomkritikát is sikerült belecsempészni a játékba, hiszen a város egyes szigetei társadalmi rang szerint egyre magasabban helyezkednek el, tehát az alsó kopár nyomornegyed ellenpólusa a villákkal és kastélyokkal telepakolt legfelső szint, mondanom sem kell, hogy ezek mind-mind külön hangulattal, zenével és környezettel tárulnak elénk.

Mit csinálhatunk ekkora területtel? Míg az első résznél a válaszom a „semmit” volt, itt mertek igazán nagyot lépni a fejlesztők. A fő sztorivonal igencsak hosszúra és változatos lett, bár negatívumként kötelességem megemlíteni, hogy idegtépő az a tetűlassúság, amit leművel a Gravity Rush 2 első pár órája. Konkrétan nem történik semmi, csak megismerjük az új szereplőket és az új szituációkat, de mivel az izgalmas részek csak később bontakoznak ki, így türelemmel kell hozzáálljunk a program tempójához. Ha viszont nincs kedvünk éppen előrehaladni a történetben, akkor se csüggedjünk, hiszen az első rész körülbelül 6 mellékküldetését most felnövelték 50-re. Ez mindenképp pozitív, bár a feladataink általában nagyon egyszerűek vagy egysíkúak lesznek, a köréjük írt vicces dialógusok vagy szituációk mégis élvezetessé tudják tenni ezeket.

A harcrendszer bár komoly változásokon nem esett át, legalább az ellenfelek repertoárja tovább bővült. Míg az első részben csak a vörös Nevi néven ismert szörnyek ellen harcolhattunk, a folytatásban már ezek mellé bekapcsolódtak az emberi és a gép ellenlábasok is. A Nevik esetében a már ismert módon kell eljárnunk, tehát a pirosló gyengepontjaikat kell kirugdossuk belőlük, a két új ellenféltípus esetében pedig már újféle stratégiákhoz kell folyamodnunk. Főleg a gépezetnél lesz alkalmunk nem egyszer igencsak „epic” csatákba keveredni, hiszen a levegőben repkedős, intenzív csatározás kis birodalmi lépegetők ellen már leírva is izgalmasan hangzik, nem hogy a TV képernyőjén megjelenve.

Térjünk is rá a program legfontosabb elemére, a gravitációmanipulálásra. Az alapok megmaradtak: a jobb ravasz megnyomásával Kat felemelkedik a levegőben, újbóli megnyomásával pedig Newtont minden törvényét megszégyenítő módon „zuhanhatunk” felfelé, oldalra, vagy igazából akármerre. Ezen kívül pedig a földön képesek leszünk ismét gravitációcsúszásra is, ekkor gyors sebességgel tudunk végigcsúszni minden lehetséges felszínen, legyen az házak között vagy azok falain. Szerencsére itt is történt egy hatalmas újítás, méghozzá két különleges gravitációs stílus megjelenése, a Jupiter és Lunar. Utóbbi pehelykönnyűvé változtatja testünket, így hatalmasakat tudunk majd ugrani, harcstílusunk pedig sokkal gyorsabb és intenzívebb lesz; ezzel szemben a Jupiter testünket nehézzé, lomhává teszi, ezáltal sokkal nagyobb fizikai erőt és sokkal gyorsabb, könnyedebb csúszást biztosítva a főhősnőnek. Új stílusaink között bármikor szabadon válthatunk, ez természetesen nagyban befolyásolja majd a játékélményt vagy éppen magukat a harcokat is.

A fejlődési rendszer is sokkal kiegyensúlyozottabb lett a folytatásban. Ismét kristályokat kell majd gyűjtenünk, melyek random a városokban vagy éppen a bányákban fellelhetőek. Ideális mennyiség begyűjtése esetén pedig fejleszthetjük harci erőnket, gravitációs képességeinket vagy éppen a stílusokhoz tartozó különleges „kivégző mozdulatokat” is. A játék egyik legpozitívabb részéről még nem esett szó, ez pedig a zene. Valami hihetetlenül erős zenei aláfestést kapott a játék, minden egyes kerületnek megvan a maga hangulatos muzsikája, a harcok alatt lévő zenék pedig egyenesen pumpálják az adrenalint az ember szervezetébe.

Összegezve szinte tökéletes folytatás lett a Gravity Rush 2. Bár a történet lassan indul be és úgy általában nem fog rá senki emlékezni pár hónap múlva, a játékmenet szinte tökéletesre lett csiszolva, nem beszélve a megannyi teendőről (challenge küldetések, online kihívások, rengeteg gyűjtögetnivaló). Akinek tetszett az első rész, annak mindenképp ajánlom, aki pedig szeretne belekóstolni, annak először is ajánlom az előd beszerzését, hiszen a történet annak ismerete nélkül igencsak kaotikus lesz.