Gears of War 4 - teszt

Egy lezárt, ráadásul szinte legendás trilógiát folytatni mindig kockázatos: jól mutatja ezt a Gears of War feledhető spin-offja is. A The Coalitionnek sikerült megugrania a rajongói elvárásokat? Újoncokat toboroznia? Tesztünkből kiderül!

Bár már eltelt 10 év, még mindig pontosan emlékszem, hogyan is ismerkedtem meg a Gears of War-sorozattal: épp az Oblivionnal játszottam Xbox 360-on, miközben az egyik, a Live-on megismert haverommal beszélgettünk egy hétköznap délelőtt. Ő ajánlotta a játékot: „Dzsek, ez hatalmas, próbáld ki!” - ahogy visszaemlékszem ma, szinte még mindig fel tudom idézni a hangját, a hangsúlyt, a lelkesedését. Az ominózus beszélgetést követően nem sokkal be is szereztem a GoW-ot - mint utólag kiderült, életem legmeghatározóbb, konzolos multiplayer-lövöldéjét.

Tény: a később trilógiává bővült sorozat egyik része sem tudott olyat nyújtani, - szigorúan multiban -, mint a legelső epizód. Ennek oka személyes véleményem szerint az, hogy a Gears of War 2-ben csúnyán belenyúltak a játékmechanikába: lomhább lett minden, teljesen hazavágva azt, amiről a Gears 1 szólt. Bár a harmadik részben próbáltak visszatérni a gyökerekhez, az sem volt az igazi.

A felejthető Judgment spin-off után az Epic Games ki is szállt a franchise mögül: ez valahol jót tett a szériának, mivel - megalapozva talán a negyedik rész munkálatait is - így a The Coalition készítette el a felújított a Gears 1-et. Már akkor lehetett sejteni, hogy talán nem vágták nagy fába a fejszéjüket a srácok.

Nem véletlenül csak a multiplayer-szekcióról értekeztem eddig: a Gears of Waroknak bár összességében és egyenként is jó a történetük, mégis, a nagyobb hangsúlyt a többjátékos móka kapta. Ez mindig is így volt, de a teljesség kedvéért nézzük, milyen lett a negyedik epizód kampánya.

25 évvel a harmadik epizód történései után járunk: a veteránok teszik, amit a veteránok szoktak, vagyis megöregedtek és ünnepségekre járnak, tehát: a Gears of War 4 főhősei nem Marcus, Cole és Baird. Az „újoncok” az előző részekből megismert karakterek leszármazottai, akiknek a legnagyobb problémájuk - legalábbis a kampány első óráiban - a centralizációra törekvő, egykor szeretett kormány (a COG) és robotkatonáik, a DeeBee-k. Nem kicsit Gears-idegen az első két fejezet: élénk színek, nyikorgó ellenfelek…

Okés, valamivel fel kellett vezetni a Loc… bocsánat, Swarmok megjelenését, de ennél jobban is megoldhatta volna a The Coalition. Felesleges volt behozni a Gears-univerzumba ezeket a bádogembereket, mivel olyan szinten kilógnak a franchise világából, hogy az szinte fáj - arról nem is beszélve, hogy multiplayerben hirtelen el se lehet dönteni, ha valaki egy DeeBee skinnel van, melyik csapathoz is tartozik…

Szerencsére a további Actok már rendben vannak, csak kevés dolgot mesélnek el: látjuk, ahogy szó szerint felemelkednek a Swarmok, megmentünk egy fontos karaktert, sajnáljuk a másik halálát, arcba kapunk egy jókora cliffhangert és ennyi. Akinek nem ez az első Gears of Warja, Hardcore-on, nézelődve is kevesebb mint 9 óra alatt a sztori végére ér. Ne értsetek félre, nem rossz ez így, csak helyén kell kezelni a látottakat: ez egy felvezető, amelyben van pár emlékezetes pillanat, de semmi több.

Mi marad a sztori után? - szerencsére a nagyja! Egyrészt, nekieshetünk Insane-en, többedmagunkkal is még egyszer a kampánynak, másrészt mehetünk hordázni meg egymást gyepálni.

A Horda nekem sose tetszett. Barátokkal egyáltalán nem rossz móka, de ez a játékmód már a korábbi részekben sem tudott lekötni. Ez az én hibám, mivel naaagyon sokan imádják. A Gears of War 4-ben már a 3.0-ás verziót kapjuk belőle és azon túl, hogy valahogy túl kell élni 50 hullámot az ellenségből (igen, ez ilyen co-op cucc), a The Coalition csavart még egyet a dolgon. Az újdonság lényege, hogy van egy láda, amiből szögesdrótokat pakolhatunk le, ágyúkat telepíthetünk plusz, ott a kasztrendszer. Sokkal komplexebb lett a Horda, már nem csak a darálásról és a túlélésről szól, komoly taktikát és stratégiát igényel, vagyis olyan embereket, akik ismerik egymást, akik kommunikálnak egymással. Ha van ilyen társaságod, nagyon fogod élvezni a DeeBee-k és Swarmok gyilkolását!

Mi van akkor, ha mások ölésében találsz csak örömöt? Egyrészt, érdemes felkeresni egy szakembert, mert pszicho- és szociopatának lenni nem menő, másrészt kukkants be a Versus menübe. Van itt minden, ami eddig is illetve két újdonság: a Dodgeball, ami a tesiórákról ismert kidobós egy véresebb változata valamint az Arms Race, amelyben 3-3 ölésenként kapnak a csapattagok új fegyvert a kezükbe.

Örülünk-e az 5v5-nek? Igen! Jók-e az új pályák? Igen! A veteránoknak tetszik-e a Gears4 multija? Igen!!! A The Coalition megcsinálta: sikerült a rajongók és az újoncok számára is egy emészthető és élvezhető versus szekciót alkotni, ami biztosan nem fog kihalni egy-két hónapon belül. Sokan panaszkodnak az új fegyverek miatt, de én azt mondom: csak meg kell tanulni használni őket, rá kell érezni arra, hogy az egyes szituációkban melyik a legjobb választás.

A karakter- és fegyverskinek elfogadhatóak, bár a csicsás dolgok szerintem távol állnak a Gears-től: szerencsére azért akadnak normális színezések is. Gondolom, majd DLC-vel érkeznek jobbak is. Mikrotranzakcióval csak ilyesmiket lehet vásárolni egyébként, meg XP boostokat, szóval esély sincs arra (jelen pillanatban), hogy pay2winné váljon a játék.

A grafikáról, hangokról még nem ejtettem szót: mindkettő az elvártnál jobban teljesít - mostanság nem tudnék szebb TPS-t mondani a Gears of War 4-nél. Apróbb bugok persze vannak: néha belassul a játék, az Unreal motor textúrakirajzolási-problémái is jelentkeznek, de egyáltalán nem zavaróan.

Hogy melyik a legjobb fedezékrendszeres shooter ma? A Gears 4. Lehet, hogy a fejlesztők nem változtattak a recepten, de miért is kellett volna? Ezt hibaként csak azok hozzák fel, akik csupán egy teszt erejéig játszottak a franchise-zal.

A végszavaim pedig: rajongóknak kötelező vétel, a multi szerelmeseinek szintén. A magányos farkasoknak 10, maximum 15 óra jósággal kecsegtet a játék, így nekik nyomottabb áron érdemes majd beszerezni a későbbiekben.

A játékot ezúton is köszönjük a Konzolvilágnak.

(A cikkben Dzsek saját készítésű screenshotjait használtuk a kampányból).