Gears 5 - teszt

A lassan 13 éves franchise történetében második alkalommal mutatta meg a The Coalition, hogy igenis értenek a Gears of War hangulat megalapozásához. A hüllőszerű szörnyek, a porig rombolt laboratóriumok, mások darabokra fűrészelése mind-mind alapvető elemei a szériának, az ötödik számozott epizód pedig új kiegészítésekkel segíti a legjobb ötletek újjáélesztését.

Az új ellenfelek, a látványvilág, a hatalmasnál is hatalmasabb robbanások, valamint az apró, múlthoz ragaszkodó történetdarabkák mellett szerkezetileg is történtek változások. A multiplayer szekció kiterjedt progressziós rendszere a folyamatos haladás érzését kelti, sőt, a kampány egyes elemei is RPG-szerűen hatnak: a hatalmas, nyílt területek, melyek megváltoztatják a széria eddigi, lineáris megközelítési módját. A kooperatív oldal az új képességek miatt kialakuló egyedi játékstílusokkal teljesen új hatást ér el.

Míg a negyedik epizódban az éntudat uralkodott, ezesetben Kait a főszereplő, így a lehetőség itt sem adott a teljes beleélésre. Hiába is vágyik a tudásra, mely erősen ösztönözné a narratíva továbbléptetését, a játék nem enged. Személyes tapasztalataim szerint sosem tudtam megismerni igazán egy karaktert sem. Hiába a több órányi világmegváltó ténykedés, vagy a társszereposztás, az élvezet, melyet kínál, felszínes. Mintha szándékosan nem akarná kihasználni az univerzumban rejlő lehetőségeket.

Mindettől eltekintve érdemes megjegyeznem, hogy a Gears 5 ezúttal egy igen szofisztikált hangnemet ragad meg. Ez persze nem jelenti azt, hogy hirtelen egy irodalmi művé nőtte ki magát, de jó úton halad a fejlődés felé. Mit áldoz fel egy katona, aki napi rendszerességgel veszélyezteti életét egy egyre homályosabb, távoli cél érdekében? Mik a COG további céljai? Jogosan avatkozunk bele a kisebb társadalmak életébe, melyek az emberiség biztonságának érdekében épültek fel?

Hiába azonban a mély téma, ha a harcok unalmasak… E rendszert tekintve nem mentünk messze az alapoktól: a derékmagasságú falak, a világháború-szintű lőszerpazarlás és a megfontolt menedékhasználat mellett még mindig elengedhetetlen szerephez jut a közelharc és az ezzel járó kivégzések. Az aktív újratöltés, mint funkció egy tökéletesen időzített reloaddal új löketet ad a lövöldözésnek.

Trópusi sziget, siló, vagy hotel? Teljesen mindegy. A majd’ 15 órás kampány a második harmadban már egy A-listás akciófilm hatását kelti. A kb. félúton felkínált két nyitott szegmens lehetővé teszi a mellékküldetések fellelését, valamint a saját tempónkban való haladást. E kisebb feladatok a sztori apróbb részleteit fedik fel, de gyűjthető dolgokban és fejlesztésekben is bővelkednek.

Hiába érződik kissé csonkának a történet, izgalmas. Mindig tudja, hol kell megkeverni a dolgokat. A már említett szerkezeti változtatások új lehetőségeket teremtenek a régi keretek között. Ami azonban a győztes mechanikai képlet megoldását jelenti, az Jackben, a kis támogató robotban nyilvánul meg. Teljes erőbedobással veszi ki a részét szinte mindenből. Felsegít, harcol, elérhetetlen helyekről gyűjti be a lőszert, vagy épp a fejlesztéseket. Mint egy kis képességelosztó… és ha már itt tartunk, kiemelném a képességfa szerepét, mely szintén Jackre irányul, ám nagyon hasznos tálentumokat érhetünk el általa.  Érdekesség, hogy gyorsító kártyákra és különféle adottságokra a sztorin kívül is szert tehetünk.

Elengedhetetlen rátérnem a többjátékos módra… A Gears 5-ben visszatér a kompetitív élmény, és meglepő, mennyire otthon tudjuk érezni magunkat benne. A térképek bizonyos értelemben szimmetrikusak, mindegyiknek van taktikai előnyt kínáló, magasabb része, de alsó szorosabb területeket is kapunk. A Gyorsjáték szekcióban egy raklapnyi különféle meccstípussal ismerkedhetünk meg olyan klasszikusok mellett, mint a King of Hill, az Arms Race, vagy a Dodgeball. Az új fejlődési rendszernek köszönhetően minden megfelel a Gears 5 keretrendszerének, a mérkőzések mégis mindig másképp hatnak. A Ranked oldal az egyszerűbb módokkal támad, mint pl. a Team Deathmatch.

Ha valaki a csapatmunka felé venné az irányt, a kooperatív módban megtalálja a legnagyobb finomításokat. Visszatér a Horda mód, ahol fegyvereket gyűjtve, erődítményeket építve, egymást segítve kell 5 fős csapatban 50 ellenséges hullámot túlélni. A finomítások alatt pl. a megosztott erőforrásokat értem, melyeket karakterfedezetekre költhetünk, ezzel nagyobb hangsúlyt fektetve egy-egy nagyobb, közös feladatra. Újoncként köszönthetjük az Escape-et, melynek keretein belül három fős csapatban kell megtalálnunk a kiutat egy halálos gázfelhőből. E mód különlegessége, hogy mindenki korlátozott erőforrással rendelkezik, mely különösen a nagyobb erőfeszítések alkalmával emeli ki a csapatmunka fontosságát. Karaktereink képességeit mindkét mód esetében külön kalibrálhatjuk.

13 évvel a széria megjelenése után ezen kiegészítések teszik működőképessé a Gears 5-öt, hiába válik miattuk bizonyos mértékben közönségessé. Mindezek persze olyan elemekkel párosulnak, melyek a projekt identitását adják. Ennek eredményeképp rengeteg a lehetőség, és még ha nem is használjuk ki mindet, biztos vagyok benne, hogy mindenki megtalálja a saját stílusának megfelelő kis részt benne. Lehet, hogy elköveti ugyanazon történetmesélési hibákat, mint elődei, de az új ötletek jó okot adnak a sorozathoz való visszatérésre. Ez az epizód az, ami a GoW széria mindig is volt: látványos, izgalmas, és valahol mélyen igen tehetséges.