Fire Emblem Warriors: Three Hopes – teszt

Agyatlan csapkodással, ésszel.

2022-07-10 16:50:00

Érdekes szerzet a mai alanyunk, hisz a 2019-ben megjelent Fire Emblem: Three Houses hatalmas kritikai és közönségsiker lett, így elkerülhetetlen volt, hogy folytatást kapjon, az viszont közel sem hagyományos formában történt meg.
A Nintendo ugyanis úgy gondolta, hogy jó ötlet az ott megszeretett karaktereket áthozni a Warriors spin-off ágba, hogy megszülethessen a Fire Emblem Warriors: Three Hopes, de vajon mennyire működik egy erős stratégiai alapokra épülő játék a musou stílusban?

Rögtön lelőve a poént, meglepően jól, bár érződik rajta, hogy két nagyon távol álló stílus találkozása a játék, van benne annyi vérfrissítés, hogy valami egyedi érzést adjon.
A Three Hopes nem hagyományos folytatás, a korábban már megismert karaktereket és történetet kapjuk meg ugyan, annyi csavarral, hogy egy vadonatúj főszereplőt testesítünk meg. Ez azzal jár, hogy a korábbi részt ismerők sokkal nagyobb előnyben lesznek, nem a sztori megértése szempontjából, hanem annak értékelése miatt.
A karakterek ugyanis teljesen másképp kerülnek bemutatásra, a korábbi részben megszeretett karakterek további jellemvonásokat kapnak amire a rajongók azonnal felkapják majd a fejüket, az újonnan érkezettek viszont kevésbé fogják értékelni ezeket a pillanatokat az alapok nélkül.

Játékmenetileg egy klasszikusnak mondható musou előtt állunk, legalábbis ami szorosan az irányítást és a harcot illeti, a fejlesztők viszont nem hagyták teljesen figyelmen kívül a sorozat gyökereit, így került bele némi taktika is. Ezt úgy kell elképzelni, hogy küldetésenként adott számú társunkkal szállhatunk csatába (a főhőst nem is kötelező kiválasztani, bár kezdeti erőfölénye miatt ajánlott).
Lesz olyan küldetés, ahol mindegyik kiválasztott karaktert irányíthatjuk, ha kedvünk tartja, viszont lesz olyan is, hogy csak egy kisebb csoportot fogunk tudni, és a többi társunknak csak parancsokat adhatunk majd, mint bizonyos pontra menni, foglalni vagy épp védeni valamit, vagy valakit. Az, hogy kit hozunk magunkkal közel sem mindegy, mert semmi sem akadályoz meg abban, hogy mindig a kedvenceinket jelöljük ki, de a játék által használ kő-papír-olló rendszer miatt mindig érdemes az ellenfelek gyenge pontjaira koncentrálni, és az alapján választani társakat.
Közepes nehézségi szinten sokszor elegendő a megfelelő karakterre váltani, elmenni egy vesztésre álló pontra és megfordítani az eseményeket, viszont lesz sok olyan küldetés is, ahol a különböző frontok és feladatok mennyisége nem ad túl sok szabadságot és így kénytelenek leszünk okosan elhelyezni társainkat és remélni, hogy teljesíteni tudják a parancsot.
A játék elején kiválasztható nehézség mellett kapunk egy másik opciót is, ami a Casual és Classic lehetőségeket tartalmazza, utóbbival a társaink visszatérnek a halálból a küldetés után, utóbbival viszont az elesett bajtársainktól végleg búcsút kell majd intenünk. Személy szerint mindenképp ajánlom ezt az opciót, így egy fokkal jobban fogunk kötődni a karaktereinkhez és a játékmenet is mélyebb lesz, kevésbé fogunk végigrohanni a küldetéseken, ezzel is csökkentve a monotonitást.

Két csata között ezúttal egy tábort kapunk központi helyként, itt találkozhatunk társainkkal, látogathatunk boltokat és végezhetünk el különböző feladatokat, ha van hozzá elegendő pontunk. Igen, hisz a kötődést erősítő események korlátozottak egy-egy fejezetben, így érdemes megfontolni kivel mit akarunk csinálni. Szerencsére a kapcsolatunk szintlépésével járó egyedi esemény "díjmentes". Ugyanez nem mondható el a gyakorlásról, ami szintén korlátozva van és általa fejleszthető egy-egy kaszt mesteri szintre, hogy aztán annak erősebb változatát feloldhassuk és kezdődjön az egész elölről.
Természetesen a dolog nem megy át free-to-play szintű korlátozásba, és ezeket az esemény-pontokat nem csak a fejezetek elején kapjuk, hanem a térképen elszórt másodlagos csataterek teljesítéséért is jár néha bónusz pont. Ezek a másodlagos események egyébként nem csak erre és szintezésre jók, hanem alapanyagok és főleg taktikai lehetőségek feloldására is, amikkel megkönnyíthetjük a fejezetet lezáró hatalmas csatát egy bekerítés feloldásával, az ellenfél legyengítésével vagy erősítés kérésével.

Döntési lehetőségünk nem csak a fent említett taktikák és a csapatunk felállásakor lesz, hanem az átvezetők és a kötelék erősítését szolgáló események között is kikéri majd a véleményünket a játék, viszont ne várjatok tőle hatalmas fordulatokat, inkább csak kisebb eltéréseket okoznak az adott párbeszédbe.
Ami viszont váratlanul ért, az a helyi osztott képernyő lehetősége, és annak meglepően jó működése. A konzol látszólag simán elbírja, ha ketten csapkodjuk tucatjával az ellenfeleket a térkép ellentétes részein, és még a karakterváltás sem okoz neki gondot ilyenkor. Egyetlen hátránya, hogy a szövegdobozok ilyenkor a képernyő közepén jelennek meg, így az egyik játékos képernyője elkerülhetetlenül is kicsit kitakarásra kerül, bár nem zavaró mértékben.

Technikailag tehát semmi kivetnivaló nincs a játékban, a grafika mindvégig nagyon szép és színes, a karakterek remekül néznek ki, a pályák általában keskeny folyosók és kicsit tágabb terek hálója, viszont legalább nem kell hatalmas de kopár területeken bolyongani. Az ellenfelek száma is pont megfelelő a területek méretéhez, telített lesz mindig velük a képernyőnk.
Eddig nem igazán volt szó negatívumról, és okkal, a Fire Emblem Warrios: Three Hopes egy remek játék, viszont minden újdonsága és taktikai eleme ellenére a musou alapok miatt a játékmenet igen hamar monotonitásba vált, hacsak nem vagytok a stílus rajongói. A történethez igazítva ugyan, de a küldetések túlnyomó része mindig azt a pár feladattípust helyezi elénk, amit nagyrészt mindig ugyan úgy lehet megoldani, közepes nehézségi szinten meg az AI sem helyez elénk akkora nyomást, hogy amiatt kelljen aggódni.
A teszt elején említett karakterismeret mindenképp segíthet ezen túllendülni, hisz remek érzés újra látni bajtársainkat és még jobban megismerni őket, de az új játékosok számára csak pár karakter lesz igazán mélyen bemutatva, a többi bármennyire is szimpatikus, nehezen fogunk kötődni hozzájuk.

Az utolsó bekezdés negatív hangvétele ellenére elmondható viszont, hogy a Three Hopes a musou játékok egyik legjobbja, és olyan újításokat hoz a stílusba, amire már jó ideje szükség volt. Ezt megfejelve a Fire Emblem Warriors: Three Houses szerethető karaktereivel egy tényleg remek és szórakoztató játékot eredményez, ami ráadásul tartalmas is, hisz a három ház közötti választás ezúttal is megmaradt, és természetesen mindhez egyedi történet társul a kezdeti bevezető fejezeteket követően.

vissza

Fire Emblem Warriors: Three Hopes

Platform: Nintendo Switch
Kiadó: Nintendo
Fejlesztő: Omega Force, Intelligent Systems
Kiadás dátuma: 2022 június 6.

+ musou, újratöltve
+ tartalmas
+ remek karakterek

- hosszútávon monoton

82 %