Dishonored 2 - teszt

A Dishonored első része a 2012-es játékfelhozatal egyik gyöngyszeme volt, hiszen azon kívül, hogy egy teljesen új IP-ről volt szó (ami manapság nagy szó), képesek voltak egy teljesen újfajta világot, emlékezetes karaktereket és persze változatos, többféle stílusban is végigjátszató kampányt létrehozni a számunkra. A koncepció pedig működött, a kritikusok és a játékosok is elégedetten bólogattak, így hát sejthető volt, hogy hamarosan elkészül a folytatás. Röpke 4 év várakozás után pedig meg is jelent a Dishonored 2, mely világmegváltó újítások helyett inkább a jól bevált „szebb, jobb, nagyobb” formulát használja fel. Azt, hogy mennyire tették ezt jól, tesztünkből megtudhatjátok.

15 évvel járunk az első rész eseményei után. Dunwall városa pontosan olyan mocskos hely, mint ahogy azt utoljára láttuk. Persze a patkánypestis veszélye már elmúlt és egy politikailag korrekt irányítás is jelen van, de ettől függetlenül a bűnözések száma még mindig hatalmas, a szegénység és a mocsok folyamatosan burjánzik, illetve eközben egy új gyilkos rovarfaj is felütötte a fejét - minderre csak hab a tortán egy sorozatgyilkos felbukkanása, aki tetteivel a királyi család tagjait szeretné besározni. Ezen problémákkal kell megküzdenie az előző részből már megismert, és azóta uralkodónővé cseperedett Emily Kaldwinnak és apjának, Corvo Attanonak, aki az első rész főhőse volt. Mintha nem lenne épp elég problémájuk, az előző királyné halálának 15 éves évfordulójára megérkezik Karnaca hercege és ajándék gyanánt elhozza magával Delilah Kaldwint, aki jogos örökösnek vallja magát és egy katonai puccs lebonyolítása után elfoglalja a trónt, főszereplőink egyikét kővé dermeszti, a másikat pedig bezárja a palotába. Innen megszökve pedig kezdődhet is Delilah hatalmának fokozatos leépítése, majd a trón visszaszerzése.

A játék talán legérdekesebb új eleme, hogy a rövid kis bevezető után dönthetünk, hogy Corvoval vagy Emilyvel szeretnénk végigjátszani a történetet. Ez természetesen apró történeti, dialógusbeli és persze kisebb játékmeneti változatosságot is hoz magával, nem beszélve arról, hogy így igencsak magasra ugrik az újrajátszhatósági faktor. A két karakter között a legszembetűnőbb külöbség a különleges képességek tárháza. Corvo képességeinek nagy része lényegében az első részből lett átemelve, viszont ezek az erők új fejlesztési lehetőségeket kaptak, így például amit eddig csak gyilkolásra tudtunk használni, azt most már kábításra is bevethetjük. Emily már teljesen új felhozatalt kapott - persze megtalálhatóak Corvoéhoz hasonló lehetőségek is, de a fejlesztők mertek újítani, hiszen képesek lehetünk egy extra klónt csinálni magunkból vagy akár árnyék módba váltani, amit használva kevesebb lesz a lebukási esélyünk.

Az új felálláshoz új helyszín is dukál, így a koszos, szürke London-szerű steampunk Dunwall helyett nagyrészt Karnaca napsütötte, de legalább annyira mocskos helyszíneit fogjuk bejárni. Összesen 9 küldetést kapunk, és amiben az előd remekül teljesített, azt most a folytatás mesterire csiszolta: itt a küldetések sokszínűségére és változatosságára utalok. A lehetőség most is adott, hogy csendben sunyulva, egy árva lelket sem megölve vagy Rambo módjára daráljuk végig a pályát; a két főszereplő miatt pedig ajánlom, hogy mindkettőt próbáljátok ki, hiszen így egy teljesen egyedi élményt kap az arra vágyó. A helyszínek tervezésénél érezhetően szárnyalt a készítők fantáziája. A pályák hatalmasak, rengeteg apró titkot rejtenek, élvezet bejárni és felfedezni őket, a bennük rejlő változatosság pedig hihetetlen. A fő feladatunk majdnem mindig egy adott személy forgalomból való kivonása lesz, viszont a körülmények mindig változni fognak. A Dust District utcáit például időközönként hatalmas homokvihar lepi majd el, míg a az egyik küldetésben konkrétan egy kis időgéppel lesz lehetőségünk kedvünk szerint ugrálni a jelenből a 3 évvel ezelőtti múltba, majd vissza. Ott van még a Clockwork Mansion és annak tulajának zseniális megalkotása is - ezekről többet nem is mondok, tessék mindenkinek megtapasztalni.

Technikai oldalról is igencsak rendben van a program, grafikailag fel lett turbózva az első részhez képest és a helyszínváltás kifejezetten jót tett neki, mert hihetetlenül szépen kidolgozott szakaszokkal találkozhatunk. A zenék bár felejthetőek, de kárpótolja a remek szinkron - minden karakter remek, hozzáillő hangot kapott. Külön kiemelném a visszatérő Outsider karakterét, akinek Robin Lord Taylor ad egy nagyon karakteres hangszínt, élmény hallgatni. Negatívumként talán csak a néhol itt-ott megtalálható bugokat tudnám felhozni - sajnos nem egyszer szorultam tereptárgyak közé vagy estem a pálya alá, de ezeket remélhetőleg kijavítják a jövőben pár patch formájában.

Összességében egy majdnem csak tökéletes folytatást hozott össze az Arkane Studios csapata. Sikerült megtartani az előd minden pozitívumát és korrektül továbbfejlesztenie azt. Akit már az első rész is be tudott szippantani, annak, illetve a lopakodós játékok szerelmeseinek is bátran merem ajánlani. Most már csak reménykedhetünk, hogy trilógiává bővüljön a széria, hiszen még mindig van benne szufla.