Az idei év igazi, nagy videojátékos háborúja kivételesen nem a konzolgyártó cégek között zajlik, hanem egy jó nagy iróniával megspékelve az iparág két leghíresebb háborús tematikájú címe feszül egymásnak. Név szerint természetesen a Call of Duty és a Battlefield sorozatokról van szó.
A két franchise versengése mindig is tapintható volt, a kérdés pedig, hogy melyik produktum a jobb, magukat a játékosokat is megosztotta; ezt főleg a fiatalabb korosztály vérre menő, az ártatlan édesanyák jó nevét nem kímélő internetes viták olvasgatása közben vehette észre a témában nem igazán járatos egyén. Idén viszont az EA felkavarta az állóvizet a Battlefield 1 bejelentésével, mely a mai, igencsak közkedvelt, modern hadviseléses témának rendhagyó módón hátat fordítva a háborút visszahelyezte az első világháború korába, ezzel jól beintve az egyre futurisztikusabb CoD sorozatnak. A nép szólott, a BF1 már látatlanba a trónra került, míg a vetélytárs új felvonása, az Infinite Warfare egyből a süllyesztőbe. Activision-éknél persze még él a remény, be is indult a marketinggépezet, leszerződtették Havas Jont meg Hamiltont a kampányra, a multiból pedig indítottak egy zárt bétát, amit volt is szerencsénk kipróbálni. A Battlefield 1 már megjelent, első kritikái pedig nagyon pozitívak, lássuk tehát a béta után, hogy versenyképes lehet-e még az Infinite Warfare.
Be kell valljam, hogy az utolsó Call of Dutyhoz köthető élményem a Ghosts alcímű fejezet kampányának kijátszása volt - mondhatnánk úgy is, hogy tapasztalataim és ismeretségeim a játékról megkoptak az évek során. Ez részemről pozitív, hiszen így az újdonság erejével együtt tudtam becsatlakozni a 3 napos bétába, majd a teljesen tehetségtelen noobból a TOP 1-ig felküzdeni magam. Ez tényleg sikerült, hiszen a játék, bár borzasztóan gyors tempót diktál, könnyen tanulható, a most bekapcsolódó újoncok is viszonylag hamar bele fognak tudni rázódni.
A zárt béta alatt 6 játékmódot volt szerencsém kipróbálni, ezek között megtalálható a kötelező Team Deathmatch, ami a sima két csapat (6 vs. 6) egymás ellen küzdelme; a Domination, mely a területfoglalásra épít, vagy éppen a Kill Confirmed, ami egy Team Deathmach alapú játékmód, annyi megtolással, hogy itt az ellenfél csapatának dögcéduláinak begyűjtése lesz a feladatunk. A picit frappánsabb játékmódok között pedig megtalálhatjuk a Defendert, ahol egy drónt kell minél tovább magunknál tartanunk és nem átadni az ellenségnek; az Infection, melyben, ha megöl minket egy „fertőzött”, akkor mi is úgy éledünk újra (ergó csak késsel támadhatunk); és persze ott van az általam legszórakoztatóbbnak gondolt Gungame. Itt minden ölés után egy új random fegyvert kapunk és kötelező azt használnunk a következő sikeres gyilkolásunkig.
A pályák hozzák az átlag CoD játékok színvonalát, azaz igencsak zárt, kisméretű pályákon harcolhatunk, melyek témájukban bár különbözőek (jeges bolygó, űrhajó, japán városka), de nem igazán érezni rajtuk a részletességet és azt a hangulatot, amit elméletileg közvetíteni szeretnének. Ami viszont dicséretes, az a fegyverarzenál felhozatala. Iszonyat mennyiségű fegyvert próbálhattunk ki a bétában és nagyon változatosak lettek - dizájnjaikon érezhető, hogy tényleg a jövőben durrogtatunk és mindenki meg fogja találni a neki éppen legkézenfekvőbb gyilkoló eszközt.
Bár megtartották az előd csúszkálós, falonfutós, nagyot ugrálós alapmechanikáját, azért a játékmenetet is érte újdonság, méghozzá egy egész érdekes új mechanika, a „Combat Rig”-ek bevezetése. Ez lényegében egy class rendszer, gyakorlatban pedig ezek a páncélok, amiket magunkra húzhatunk a csata során és mind-mind különböző játékstílust képvisel. A Synaptic páncél például a szaladsz és lősz technikát kedvelőknek fog bejönni, míg mondjuk a Phantom a sunyibb, meghúzódó, mesterlövészkedő stílust támogató játékosok kedvence lesz... és ez nem minden, hiszen minden class megkapta a maga saját különleges képességét is (ha valami fura új MOBA játékról lenne szó, azt is mondhatnám, hogy „ultiját”), melyet bizonyos mennyiségű ölés után tudunk előhívni, limitált ideig. Ezek lényegében fegyverek, melyeket jól használva bárkit likvidálni tudunk, aki elénk kerül (kedvencem az „assassin” klassz Eraser nevű fegyvere, mely egy lövéssel elhamvasztja az éppen utunkba kerülő ellenséget).
A harcok után természetesen szintet is lépünk, és ami még jobb, hogy jutalmazás szempontjából minden játékos meg lehet elégedve, hiszen szintünk feljebb tornázásával új fegyvereket vagy éppen a páncélunkhoz tartozó új fegyvereket, képességeket nyithatunk meg. Ismét megtalálható a légicsapás igénylése is a pályákon, elegendő szinten akár az egész pályára kiható fatális csapást is elrendelhetünk, ha úgy tartja éppen kedvünk.
Grafikai szempontból egy igen átlagos látványt kapunk, egyes távoli helyek szépnek tűnhetnek, de a közeli textúrák és karaktermodellek alapos vizsgálata után rájöhetünk, hogy ráférne már egy alapos külcsínfrissítés a szériára. A pályák alatt szóló zene viszont hihetetlenül erős, izgalmas atmoszférát teremt, remélem a teljes játék zenei összeállítása is hasonló lesz.
Hogy lehetne összefoglalni a béta által nyújtott élményt? Talán úgy, hogy korrekt. Vannak változtatások, vannak ötletek, csak főleg a konkurenciát látván, be kell látnunk, hogy ez már kezd kevés lenni, a sorozatnak szüksége lesz a következő pár évben egy teljes megújulásra, különben ő lesz a nagy háború igazi vesztese. Ettől függetlenül, aki a sorozat szerelmese, és szerette az eddigi részeket annak minden kis stiklijeivel együtt, bátran ajánlom az új rész beszerzését is, hiszen egy izgalmas, dinamikus kikapcsolódás lehet az intenzív csatározások kedvelőknek, mivel teljesen mindegy, hogy a múltban vagy a jövőben vagyunk, egy a biztos: vár a csatamező és hív a kötelesség.
