Call of Duty: Black Ops 4 - teszt

Bár megjelenéskor voltak gondjai, az indítás óta a Treyarch számos frissítéssel fűszerezte a Black Ops 4-et, akár a kisebb bakik javításáról, akár a hálózati teljesítmény növeléséről beszélünk. Mivel éppaktuális, érdemes megjegyezni, hogy egy Halloween eseményt is beütemeztek a fejlesztők, mely keretein belül visszatér a Black Market, mint fő attrakció, ahol különfélekozmetikai cuccokkal lehetünk gazdagabbak.

A Black Ops széria folytatásaként a negyedik rész mintegy hasznot húz a múltból, és a korábbi epizódok előnyeit veszi pártfogása alá. Mindhárom fő mód az előző részekre épít. A Multiplayer nagyrészt sikeresen keveri a régi és új jellemvonásokat, a Zombies még küzd néhány apróbb részlettel, a Blackout pedig szinte tökéletes egyensúlyban tartja a már megszokott pörgést, a régi pálya- illetve fegyverkészletet, és az újításokat, miközben egy – mondhatni – teljesen új műfajt épít fel.

Bár a Black Ops 4 nem rendelkezik hagyományos kampány móddal, ún. Specialist HQ-t kapunk, melyek karakterek köré épített kis sztorikat mesélnek el néhány küldetés keretében. Ez összesen 10 szereplőt takar, mindegyikük egyedi képességekkel rendelkezik, melyeket itt könnyen elsajátíthatunk. Néhány cutscene eléggé kacsalábon forog, de mentségükre szóljon, hogy mindezt a mechanika megismerése érdekében teszik. Összesen talán 3-4 órát vesz igénybe e kis „tréning”, így mindenképp megéri, ha meg akarjuk állni helyünket a csatatéren.

A Multiplayer a három mód közül talán a legkézenfekvőbb… Első és legfontosabb jellemzője azonban, hogy a Black Ops 3-ban megismert falonfutás, a hatalmas ugrások, és hasonló képességek tárháza süllyesztőbe került, helyette egy igencsak a talajhoz kötött, nehéz mozgásmechanikát kaptunk. A gyógyítás immáron nem automatikusan történik, nekünk kell gombnyomással végrehajtanunk, miközben egy időzítő mutatja az állapotot. E struktúra nagyobb figyelmet igényel, mint az első hallásra tűnik, ugyanis amellett, hogy az ellenséges tüzet el kell kerülnünk, elegendő időre is szükségünk van a gyógyuláshoz, melyet közvetlen környezetünk nem mindig képes biztosítani.

A specialisták mindegyike saját képességekkel, illetve fegyverarzenállal rendelkezik, ahogy azt már említettem. Akár a területfelügyeletről, akár a nagyobb sebzésről van szó, mindenkinek egy hosszabb cooldown-t kell kivárni, mielőtt használni tudja. Ezen időintervallumot több tényező is befolyásolja, mely még izgalmasabbá teszi a meccseket. Minden képességnek megvan a maga játékmódja, ahol a legtöbbet vagyunk képesek kihozni belőle. Az area control például sokkal hasznosabb egy objektív dominationben, mint egy szétszórt team deathmatchben.

Nem minden mód igényli a megfelelő csapatösszetételt… Ez azt jelenti, nem feltétlenül szükséges megfelelő arány támadó, illetve védekező karakter egy csapatba, a győzelem így is lehetséges. Ez persze leginkább azoknak kedvez, aki egyedül szeretnek nyomulni, azonban korlátozza a támogatás-központú játékosokat és jutalmaikat, ha nem használjuk ki jelenlétüket.

A pályák kialakítása is hozzájárul a pörgős játékmenethez. A szokásos háromsávos struktúra a lövöldözés nyers, erős alapja, ahol a mesterlövészek, a kisebb hatótávolságú automata fegyverek, valamint a speciális aknák is megtalálják helyüket. Ha már a stratégiánál tartunk, talán a Control az a mód, mely ezt legjobban igényli. A támadó, illetve a védekező fél is 25 életen osztozik, akinek előbb elfogy, veszít. A győzelem persze a két pont megszerzésével, illetve megtartásával is lehetséges. Itt jön képbe például Torque Razor Wire képessége egy barikáddal tökéletesen párosítva.

A Zombies a két elkülönülő fő történetszálával, illetve három (Special Editionnel négy) térképével ugyanolyan széles, mint amilyen mély… Az IX és a Voyage of Despair a vadonatúj Chaos, míg a Blood of the Dead és a Classified a már ismert Aether sztori részei. Mindegyikük követi a hagyományos felépítést: hullámok, pénzgyűjtés, új fegyverek, kapuk, területek, azonban mindegyiknek megvan a saját furcsasága is, melyhez idő- és energiabefektetést igényel.

A Chaos térképei erősen esztétikusak, gazdagon díszítettek, valamint okosan összerakott rejtvényekkel vannak teletűzdelve. Példának okáért, ha a Titanicba beáramló vizet szeretnénk leengedni, ezt nem tudjuk megtenni, míg egy másik feladvánnyal foglalkozunk. A terület mintha ketyegne, miközben próbálunk nem meghalni, és ez bár lehetővé teszi az alapos felfedezést, meglehetősen hektikus módon.

Az Aether oldaláról a Blood of the Dead a Black Ops 2 Mob of the Deadjén, míg a Classified a széria első részének Fiveján alapul. Bár már megvan a lehetőségünk átfogóan ismerni e mapokat, tartogatnak meglepetést a visszatérő játékosoknak is. Számomra hatalmas csalódás volt az Ultimus legénységével való találkozás… A poénok sokszor nem landolnak olyan könnyen, nem is viccesek, mi több, az a bizonyos „japán akcentus” is rátesz egy lapáttal. Erről persze mindenkinek meglehet a saját véleménye, de nálam kiverte a biztosítékot, főleg, hogy minden körben ugyanazon sorokat hallottam.

A Rush egy új módja a zombigyilkolásnak… Nem kell rejtvényeket megoldani, gondolkozni, vagy pénzt gyűjteni új fegyverekre, mindössze megölni a hordában érkező lényeket. Tájékozódsz, mely területen lesz a következő hullám, és mész is helyiségről helyiségre. Nagyszerű módja a térképek megismerésének, a fegyverek kipróbálásának, illetve könnyebben találhatunk menekülő útvonalat, ha elakadnánk a klasszikus módban.

És itt a várva várt Blackout mód! A többi battle royale játékhoz hasonlóan egy raklapnyi (jelen esetben 100) játékos ereszt egymásnak egy hatalmas térképen, mígnem a végén egyetlen csapat vagy személy marad csak talpon. Ez persze teljesen szemben áll a korábbi a Call of Duty epizódokkal… A mechanika apró módosításokat kapott, a lőszerdobálás, mint új funkció, helyet kapott a szekcióban, a játékmenet pedig az összeomláshoz közeli állapotba képes taszítani bárkit.

Említésre méltó információ, hogy a zombi módból szerzett tapasztalatok is megállják a helyüket, ugyanis a Blackout térképe nem elég, hogy 1500-szor nagyobb a Nuketownnál, vannak egyes zombi-fertőzött területei is, melyek extra felszerelést kínálnak. Pont ez a PvE csavar az, ami megkülönbözteti a Black Ops 4-et a többi battle royaletól.

A térkép elrendezése élénk, a formatervek változatosak, és itt is felütik fejüket a korábbi epizódok, ugyanis szinte mindegyik előző részből merítettek egy kicsit a fejlesztők e map megalkotásakor. A felszerelés is meglehetősen kifinomult, egyetlen speciális eszköz megléte sem nyújt hatalmas, kézzel fogható előnyt senkinek, így remekül teremti meg a feszült hangulatot.

Tartalmát tekintve tehát a Call of Duty: Black ops 4 egyáltalán nem szegény: a Multiplayer több új mechanikát is bevezet, melyekre azonben nem késnyszerít rá kötelezően, a zombies több ponton mély, titkokkal övezett térképekkel alapozza meg az élvezetet, végül a Blackout pedigegy teljesen új irányba tolja a szériát, kihasználva mind a többjátékos, mind pedig a zombi mód előnyeit, hogy magára vonja a figyelmet. Na igen, a kampány még mindig hiányzik belőle, a felsoroltak tekintetében azonban kijelenthető, hogy a Black Ops 4-nek nincs is szüksége rá.