Adr1ft - teszt

Az Adr1ft megszületését két tényező befolyásolhatta. Az egyik inspirációs forrás egyértelműen a 2013-as Gravitáció című nagy sikerű űrdráma volt, a másik pedig a virtuális valóság élményének megjelenése a játékvilágban. A játék alapfeladata a két élmény összemosása lenne, hogy a VR szemüveg segítségével mi is egy, a filmben látott élmény részesei legyünk. Viszont ezzel a technológiával (főleg annak ára miatt) még kevesen rendelkeznek, ennek ellenére a játék már megvásárolható és természetesen szemüveg nélkül is játszható. A kérdés az, hogy az Adr1ft képes-e így is teljes értékű élményt biztosítani a játékosok számára.

A történet egésze az űrben játszódik, mi pedig egy ismeretlen katasztrófa egyetlen, amnéziás túlélői vagyunk. Feladatunk nem más, mint rájönni az űrállomás pusztulásának okára, majd pedig egy darabban visszajutni a Földre. A küldetés sikerét nem segíti a tény, hogy űrruhánk megsérült, az oxigén folyamatosan szivárog, így hát megkezdődik a versenyfutás az idővel.

A játék stílusát egyértelműen a manapság igen elterjedt „sétaszimulátorok” inspirálták, azzal a kis csavarral, hogy sétálni nem lesz lehetőségünk, révén a játék egészét az űrben, zéró gravitációban töltjük. EVA űrruhánk segítségével szerencsére kényelmesen tudunk majd manőverezni minden irányba, egyedül a megfordulást lesz nehéz megszokni, mivel az űrruhában fejünket nem tudjuk majd minden irányba mozgatni.

Na de pontosan mi is lesz a feladtunk? Leginkább az űrállomás felfedezése, számítógépek beindítása, kapcsolók keresgélése, lényegében az előrejutás, vagyis a biztonságos hazajutás lehetőségének megtalálása. Ez nem lesz egyszerű az oxigén folyamatos szivárgása miatt. A megoldást a szinte minden sarokban megtalálható kis zölden villogó oxigénpalackok szolgáltatják, ezek keresgélése és felhasználása fogja kitenni a játék 75 százalékát. Az elején még érdekes a mechanika és roppant jól is néz ki, ahogy kezünkkel kinyúlunk a palack felé béna lebegésünk közben, csak reménykedve, hogy el is kapjuk azt, de sajnos egy idő után már nagyon frusztráló lesz. Sajnos túl sokszor kell ezt eljátszanunk, bár szerencsére kalandunk során ruhánkat folyamatosan tudjuk fejleszteni, így az oxigént is tovább fogjuk majd bent tartani a későbbiekben.

Ha egy nagy hasonlóságot kell mondjak a program és a már említett Gravitáció film között, akkor az a látvány. Az Adr1ft talán legnagyobb erénye az, hogy tényleg gyönyörű. A belső terek még nem is, de mikor kint az űrben lebegünk, nem egyszer fog leesni az állunk. A Föld modellje a háttérben, a Nap fényének csillogása a lepusztult állomáson, az aszteroidák lassú sodrása a semmiben. Meseszép.

A játék legnagyobb hibája viszont az, hogy csak a látványt vette át a Gravitációból. A film legnagyobb pozitívumai (az instant szemorgazmus mellett) a remek dramaturgia és a pörgős akciójelenetek voltak. Na, ebből semmit nem sikerült átvenni, sajnos nagyon lassú tempót diktál nekünk a játék, de annyira, hogy maga a befejezés is pont olyan izgalmas, mint mikor a nagyi hazajön a piacról. Túlélte. Főszereplőnk szinkronja pedig rendben van, de sajnos nem érződik benne az a kétségbeesés, aminek amúgy érződnie kellene egy ilyen szituációban.

Foglaljuk össze tehát, milyen játék is az Adr1ft. Az űrben lebegés élménye és a katasztrófa sújtotta állomás felfedezése remek móka lehet a témára fogékonyaknak, mindezt egy tényleg gyönyörű vizuális köntösbe burkolva. Viszont a játék egysíkúsága, a nem igazán érdekes háttértörténet és az oxigénpalackok utáni végtelen hajsza egy idő után kellemetlenné válhatnak az amúgy sem nagyon hosszú játékidő alatt. Hozzá kell tennem, hogy az igazi élményt valószínűleg egy VR szemüveg felvétele után kapja meg a játékos, sőt az a pontszámot is jó 10-15 százalékkal feltornázná. Addig marad egy egyszeri élménynek, a maga 65 százalékával, amit ha Te is szívesen kipróbálnál, itt az alkalom: oszd meg Facebook bejegyzésünket, lájkold az oldalunkat és ha szerencséd van, egy Adr1ft kulccsal leszel gazdagabb!