Titanfall 2 - teszt

Visszatértek a titánok és ismét közénk hullnak! Vajon a Respawn ki tudta javítani azokat a hibákat, ami miatt az előző rész végül a mechek ledobó telepére került? Annyi biztos, hogy a készítők sokat tanultak az esetből és ezúttal teljesen más mentalitással vágtak neki a dolognak. A kérdés már csak az, hogy mindez elegendő-e, hogy megállja a helyét a Battlefield 1 és a Call of Duty: Infinite Warfare mellett.

Kezdjük azzal, hogy ezúttal kaptunk egy teljes kampányt, ami nem csak egy annak csúfolt multi, hanem egy igazi, különálló single player élmény, ami bár nem túl hosszú, de annál élvezetesebb. A főhősünk egy gyorsan pilótává avanzsáló kadét, Cooper, akinek egyetlen igazi társa kalandja során a ráhagyott óriásrobot, BT. (British Telecom? - V)

A küldetés egyszerű: megtalálni és elpusztítani egy fegyvert, ami képes egész bolygók megsemmisítésére, ahol bár a milícia állomásozik, sok civilnek az otthonát jelenti. Igen, semmi különleges nincs benne, egy átlagos sci-fi sztori, amit viszont a játékmenet és BT megtölt élettel és izgalommal. A jó öreg robo haver nem csak nagyon a szívünkhöz nő majd rossz poénjaival és azzal, hogy akárhova el tud hajítani minket, de igazi badassnek is érezzük magunkat mellette (pontosabban benne ülve).

Egyszerűen imádtam BT-t, elfogadnék egyet itthonra is házőrzőnek. Hatásos lenne, annyi biztos. Már a látványa is elrettentené a betolakodókat, meg a villanyóra-leolvasót. Cooperről nagyon semmit nem tudunk meg, eléggé háttérbe szorul, személyisége alig van, bár néha kérdezgethetünk és válaszolgathatunk BT-nek, de sajnos a történet alakulását döntéseink semennyire sem befolyásolják.

Az ellenségről sem derül ki sok minden, azon kívül, hogy ők a rosszfiú bérgyilkosok, de a küzdelem velük annál élvezetesebb, hiszen mindegyik boss titánja mást tud, más stílusban harcol. A készítők telepakolták a harcok közötti részeket platformer elemekkel, ami nagyon felpezsdíti a monotonná váló lövöldözést. Arról a fejezetről már ne is beszéljünk, ahol az idősíkok között képesek vagyunk váltani, így más és más tereptárgyakat használhatunk a továbbhaladáshoz. A jelenben el van barikádozva egy fal? Ugorjunk vissza a múltba és fussunk át rajta, majd mikor lézerkapuba ütközünk, térjünk vissza a jelenbe. Zseniális ötlet, zseniális kivitelezés.

A játékmenet teljesen magával sodor: gyors, izgalmas, egy percig sincs okunk unatkozni, akár egy ültő helyünkben le is tudhatjuk azt a 6-7 órát, amit a kampány kínál. Rosszat nem igazán lehet rá mondani, főleg, ha az elképesztő látványt is hozzávesszük. De mi a helyzet a multiplayerrel, hiszen ez lenne a fő profilja a játéknak, nem?

Hatalmas piros pont a Respawnnak, ugyanis nincsenek mikrotranzakciók, sem day 1 DLC, sem Season Pass. Minden érkező kiegészítőt ingyenesen fogunk majd megkapni, beleértve a térképeket, titánokat és minden egyebet. Egyszer kell csak beruházni a szoftverre, aztán élvezhetjük az örömeit. Pacsi!

Bár nem újítottak sok mindent a srácok, amit mégis, azt jól tették. Megannyi fegyver, kinézet, gránát, eszköz és persze titán között válogathatunk, amiket kedvünkre színezhetünk babarózsaszínre, vagy feketére, ami épp jobban tetszik. Továbbra is sokat parkourözhetünk, sőt, kell is, ha gyorsan el akarunk illanni az ellen szeme elől, vagy épp a nyakába esnénk meglepetésből. A titánok meg szimplán nagyon menők és brutálisakat ütnek. Felgyújthatod a másik robotját, de akár le is szúrhatod, megannyi kombinációban.

A játékmódoktól ne várjuk az innovációt, de van itt minden, ami egy FPS-be kellhet: pontfoglalósdi, mindenki mindenki ellen, titánok vs titánok, emberek vs emberek, capture the flag és egy érdekes pénzgyűjtügetős fejvadászat. Sajnos vannak kevésbé népszerű pályák, így ide nem igazán lehet meccset találni, ezek közé tartozott meglepő módon nálam a capture the flag is, de lehet, hogy mindig csak rossz időben próbálkoztam.

Bár bugokkal nem találkoztam sem a single, sem a multi részen, egyszer a történet végigvitele közben kifagyott és kidobott a játék, csak a helyi mentésből tudtam betölteni azt, ahol tartottam, a cloudban csak egy régi jelent meg. Végül nagyobb baj nem lett, de egy kisebb szívinfarktust azért kaptam. A multiban még mindig sokat kell farmolni, hogy a megfelelő képességeket és fegyvereket (meg persze azok kiegészítését) kapjuk, illetve belerázódni a sodrásba is csak sok gyakorlás árán lehet, tanulni kell, ha nyerni akarsz. Eleinte sokszor igazságtalannak éreztem a lvl 40-es játékosokat, akik úgy daráltak le, mint fasírthoz a disznót.

Ezeken kívül viszont a Titanfall 2 mégiscsak nagyon egyben van: egy nem nagy tanulsággal, vagy sztorival felruházott single playerrel, de egy borzasztóan szerethető robottal, és egy sodró, pörgős multival. Sajnos a megjelenés időpontja nem épp a legszerencsésebb a Respawnnak, hiszen a BF és CoD fanok valószínűleg minden pozitív tulajdonsága ellenére nem az ő FPS-ükre fogják kiadni a félretett pénzüket... de ha készek vagyunk kilépni a nagy sorozatok árnyékából, egy igazi kincsre bukkanhatunk a Titanfall 2 személyében.