Dark Souls 3 - teszt

Pedig előre elterveztem: majd írok egy jó rage-elős, lehúzós véleményt a játékról annak nehézsége, unfairsége és idegőrlő játékmenete miatt, mert akik játszottak az elődökkel, azok már tudják, mire lehet számítani. Sok meghalás, rengeteg ragequit és a szükséges lelki nyugalom, ami ahhoz kell, hogy ne vágjuk teljes erőből a falnak a kontrollert (vagy akármi mást, ami a közelünkben van) mérgünkben.  De a lassan 25 óra játékidő után, amit a programba öltem, rá kellett eszmélnem valamire. Valami megváltozott. Valami nem ugyanaz. A válasz pedig egyszerű: MI változtunk.

Emlékeztek még, mikor kijött az első Dark Souls? (Demon's Souls... vagy ha ennyire komolyan kellene venni, King's Field - V). Sokan istenítették, sokan a pokolra kívánták. Érthető is volt, a COD-on és társain felnőtt mai mainstream gamer társadalom nem igazán tudta hova tenni annak komplex játékmechanikáját és szokatlan nehézségét. Bevallom, én sem bírtam sokáig, minden tízedik percben meghaltam - bár hajtott a kíváncsiság, gyorsan feladtam. Aztán a második rész megjelenése már sokkal többeket vonzott be, köztük engem is egy hosszabb kalandra, és kínkeservesen bár, de sikerült befejeznem. Az öröm eufórikus volt, de ezt az élmény átélőinek nem kell bemutatnom. A harmadik rész kipróbálása előtt azt gondoltam, hogy a fejlesztőik mindent megtesznek majd azért, hogy pokollá tegyék a játékosok életét, és felülmúlják a szinte tökéletes elődöt.

De nem. A játék kisebb dolgokat leszámítva (amikre később kitérek), nem sokat változott. Ugyanolyan kegyetlen, nehéz és néha unfair. Viszont, ahogy mentem előre, azt vettem észre, hogy eltelt két óra és MÉG NEM HALTAM MEG. Pedig már két bossharcon is túl vagyok. Félre ne értsetek, a későbbi boss küzdelmek még mindig iszonyat nehezek (például a Táncos véleményem szerint a széria eddigi legkegyetlenebbike - figyelj, én láttam olyat, aki Gundyr-nál majdnem három órát akadt el és hatvannyolcadik próbálkozásra jött össze neki... - V), és a sima ellenfelek közül és lesznek, melyek csúnyán meglepnek majd. Viszont ha játszottál az előző részekkel, már nem fog áthatni 2 főellenfél között az a nyomasztó, kétségbeejtő érzés, ami eddig nyomon követhető volt az előzmények játszása közben. És ez baj? Dehogyis! Az elődökkel való szenvedés, itt érződik igazán, hogy meghozta a gyümölcsét és bátran, most már tapasztalt harcosként (vagy varázslókét, vagy amilyen kasztot választunk) vághatunk neki új kalandunknak.

Hogy milyen kalandnak is pontosan? Magáról a sztoritól sok mindet nem árulnék el, hiszen a DS3 is megtartotta elődeinek azon szokását, hogy világát, a történéseket, a fontos információkat szépen lassan adagolva, a játék előrehaladta közben tudjuk meg. Az alapfelállás annyi, hogy a négy újonnan feltámadt és rögön el is veszett Lords of Cindert kell megtalálnunk, és ha akarják, ha nem, vissza kell őket rángatnunk a Firelink Shrine-ban lévő trónjukra, hogy ismét összekapcsolják a Tüzet.

A második részhez hasonlóan, itt is egy Firelink Shrine nevű központi helyszínt kapunk, itt tudunk majd vásárolni, szintet lépni, fegyvert fejleszteni, mielőtt elindulnánk kis kalandunkra. Fizetőeszközünk ismételten a lélekpontok lesznek, melyeket a leölt ellenfelekből vagy a pályákon elszórtan található lélekgömbökből nyerhetünk ki. A lelkek gyűjtése nagyon fontos dolog, viszont vigyázzunk, halál után ezek a megszerzett pontok elvesznek, és ha nem jutunk el egyben halálunk pontos helyszínéhez a következő körben, akkor sajnos végleg búcsút mondhatunk nekik. Érdemes ezért minél gyakrabban elkölteni ezeket, leginkább fegyverünk és szintünk fejlesztésére.

A pályákon lévő „checkpoint” rendszer sem változott, ismét véresen izzó szemekkel kereshetjük majd a Bonfire-eket (melyekkel sokkal sűrűbben találkozunk, mint az elődökben), a játék egyetlen biztonságosnak mondható pontjait. Innen kezdünk újra minden halál után, meg persze innen tudunk teleportálni az adott helyszínek között. A HP-nk visszatöltésért felelős Estus flaskánkat is itt tudjuk majd fejleszteni, amire tényleg hatalmas szükségünk lesz.

Beszélnék kicsit a játékot ért kevés változásról is. Szám szerint egy igazán érdekes mechanika került a programba, méghozzá az életerő és stamina csíkunk között helyet foglaló kék csíkocska, mely ha RPG nyelven kéne mondjam, szimplán az MP-nket fogja jelölni. Ez a varázslatoknál és skilleknél lesz hasznos, mivel igen, minden fegyver rendelkezik most már skillekkel, ezek pedig általában a sima erős támadásunktól is sokkal erősebb, különleges technikák lesznek. Érdemes volt beletenni? Végül is igen, egy-két skill igen hasznos tud lenni, de nem ad és nem is vesz el az élményből (én speciel alig használom őket).

Nem mehetek el szó nélkül a boss harcok mellett, mert végül is ők képezik a széria szívét-lelkét. Izzasztóak és könyörtelenek, ahogy azt várnánk. A gyorsan mozgó, kisebb termetűektől egészen a lomhább, több képernyőt betöltő főgenyákig minden került a játékba és nem egy annyira új és ötletes, hogy a veteránok is meg fognak velük szenvedni, de nem is kicsit. Az ellenfelek dizájnjain pedig érződik a Bloodborne Lovecraftos hatása, de közben sikerült megtartani a hamisítatlan dark-fantasy hangulatukat (talán mert a DS3 a Bloodborne engine-jére épült...? - V).

Végére hagytam a grafikát, a hangokat és az online élményeket. A látvány valami lenyűgöző, kevés szebb játék van ma a piacon. A karakterek, főleg az ellenfelek részletesen kidolgozottak, a táj, főleg a hangulatvadász messzi látképek pedig áll leejtősek. A szinkron, mint mindig, valami fenomenális, nagyon jól átadják a világ hangulatát. Egyedül a lip sync az, amibe bele tudnék kötni, néha nemhogy nem mozog szövegre a karakterek szája, hanem egyáltalán nem mozog. Online téren pedig ismét hagyhatunk egymásnak üzeneteket, megtámadhatunk más játékosokat, vagy akár segíthetünk nekik egy-egy boss legyőzésében.

Összegezve a Dark Souls 3 magasan hozza azt, amit vártunk tőle, sőt, talán még többet is. Remek grafika, változatos, komplex játékmenet, a végtelenségig kidolgozott világ. Mondhatnám úgy is, hogy a modern játékkésztés példaköve, jár is neki a 90%. Praise the sun!

A játékot ezúton is köszönjünk a Konzolvilágnak!